Csúcs kategóriák

• Üzlet
• Viszonzatlanság
• Vigasz
• Optimizmus
• Könyv
• Vágyakozás
• Ellenség
• Csalódás
• Szilveszter
• Irodalom

Csúcs szerzők

• Udvaros Dorottya
• Sákovics Diana
• Diana Loomans
• Ingeborg Stadelmann
• John Vaillant
• Marcello D`Orta
• Vörös István (zenész)
• Molnár Andrea
• Nevil Shute
• Bob Dylan

Csúcs idézetek

• Bruce Springsteen
• Delhusa Gjon
• Fegyelmező részleg
• Napoleon Boulevard
• Pán Péter - Visszatérés Sohaországba
• Nagy Zoltán
• Paul Scarron
• Alex Tamás
• Raics István
• Demők Béla

Szívem megbízható útmutatót nyújt, ha bízom benne. Segít nekem az empátia, az együttérzés és a szeretet megtapasztalásában. A szív az érzelmi intelligencia székhelye.

Amikor az ember nyolcvanévesen egy nyugodt pillanatban visszagondol az életére, és legszemélyesebb krónikáját próbálja felidézni, a legtömörebb és legérvényesebb összegzést addigi döntéseinek egymásutánja adja. Végső soron a döntéseink határoznak meg minket.

Különös, de a gazdagok szeretik, ha helyreteszik őket. Összekeverik az őszinteséggel.

A nagyság végső soron nem más, mint a felelősségtudat, és az embernek magának kell eldöntenie, mit választ. Az egyik oldalon kaphat kellemes melegséget, megértő barátokat, a másik oldalon meg a hideg, magányos nagyság vár rá.

Nem jó, ha az embernek kívánságai vannak. A kívánság jól megérdemelt csalódást hoz, semmi mást.

Az összefüggések felismerése inkább az intuíción, mint a matematikán múlik.

A főzés igazán tág teret nyújt az érzelmi árnyalatok kifejezésére.

Sose kopogtass a lehetőség ajtaján. Csak rúgd be simán, mosolyogj és mutatkozz be.

Mindannyian a véletlen kezében vagyunk, és ő úgy bánik velünk, mint a sakkfigurákkal, ha akar, lelök a tábláról, ha akar, egymás mellé tol bennünket (...). A véletlen kormányoz mindent, a háborút is, a szerelmet is.

Az első pillanatban sem tűntünk álompárnak. Volt idő, amikor senki nem adott volna egy lyukas garast sem a házasságunkért. Ma már úgy gondolom, hogy éppen a köztünk lévő látszólagos különbség kényszerített bennünket arra, hogy megkeressük azt az erőt, amely a valóban jó kapcsolatokat működteti. Mostanra meggyőződésemmé vált, hogy az élet vezetett egymáshoz bennünket, és azért állított elénk végtelenül sok akadályt, mert azok áthidalása volt az életfeladatunk, és az, hogy megtanuljunk hinni.

A test feladata, hogy hordozza az agyunkat.

Gyászoláskor egyenként hívjuk elő az emlékeinket, újraéljük őket, majd engedjük, hogy tovaszálljanak.

Az összetett és bonyolult jelenségek megértésének vágya kínzóan erős akkor, amikor váratlan, rendkívüli és szokatlan esemény történik: hirtelen halálesetek, terrorcselekmények, válságok vagy akár természeti katasztrófák. Az ilyen helyzeteket követően erős a biztos tudás iránti vágy, de kevés a hozzáférhető információ, és sokszor a hivatalos híradások között is erős az ellentmondás, a bizonytalanság, a kétértelműség. Ha a tudás iránti éhséget nem lehet csillapítani, megjelennek a "házi készítésű" gerillamagyarázatok, amelyekbe az adott egyén vagy csoport gyakran azt is beleszövi, hogy kinek és miért áll érdekében az információk elhallgatása vagy összekuszálása.

Mindig csodálkozom, mikor egyes barátaimtól és ismerőseimtől hallom: szeretnének olyan boldogok lenni, mint amilyennek én látszom. Nem tudom, mennyire igaz ez, vagy sem. A boldogság nem mérhető semmiféle műszerrel, kérdezőlappal vagy szellemi meghatározással. Nem tudom, boldog vagyok-e, vagy sem. De az engem körülvevő boldogtalanság mennyisége és intenzitása mindig meghökkent. A boldogtalanság ugyanis látható, nyilvánvaló, és ha nem is mércével, de azért elég pontosan mérhető.

Az egész múlt kezeskedik a jövendő biztonságáért.

Minél jobban szeretünk valakit, annál jobban hiányzik, ha nincs velünk.

- Tudja, amikor az életemre gondolok, és arra, hogy ki is vagyok, akkor csak küzdök amiatt, hogy higgyek benne, érti? Bízok benne, hogy jó emberekkel csak jó dolgok történnek, hogy minden megoldódik, hogy minden helyrejön. - Mondja el, mitől fél, mitől érzi így magát? Azt hiszem, a kudarctól. - Mindannyian küzdünk. Ez az életünk része. Van valakije, aki segíthet magának? Nincs. És ez a legrosszabb. A magány. Egy lesújtó, sötét magány, amitől úgy érzem, mintha elveszett volna a világ összes varázsa. Tudom, hogy fél a jövőtől és borzalmasnak tűnik a világ, de tudnia kell, hogy amikor a dolgok menthetetlennek tűnnek, akkor az emberek magára találnak. Mindig van segítség, és nincs egyedül.

A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazat, míg a politikus azért, hogy elrejtse.

Ugyanazt a vágyat követve, valamiért ismételten elkövetjük ugyanazt a bűnt, és amikor az a vétked, hogy megölted a szerelmet, vezeklésül újra és újra meg kell majd tenned. 

A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik.

Mindennél jobban szeretném visszaforgatni az időt egy kicsit. Újra az a gyerek lenni, aki voltam, amikor anyám minden egyes szavát jónak és igaznak hittem. Amikor még nem voltak hajszálrepedések ezen a bizalmon.

Csak akkor kérdezzen az ember, ha a választ is képes elviselni.

Az elmúlás pírja a nosztalgia varázsával ragyog be mindent: a guillotine-t is.

Nincs is annál jobb érzés, hogy az ember tudja: valamilyen hatást gyakorolt mások életére. Még akkor is így van, ha ennek a hatásnak a következtében az illetőt élete végéig rémálmok gyötrik majd, és vagyonokat hagy a pszichiáternél, hogy megszabaduljon a kínzó emlékektől.

Néhányan... archiválják a múltjukat. Ez se nem jó, se nem rossz. Minden csak azon múlik, milyen érzéseket keltenek benned ezek a képek.