Erich Maria Remarque

A lány némán ült mellettem; az ablakon keresztül fények és árnyak vetültek az arcára. Olykor ránéztem, és újra eszembe jutott az első este, amikor megismertem. Az arca most komolyabb volt, egy kissé idegenebb, mint az imént, de nagyon szép - igen, ez volt az az arc, amely akkor megragadott, és azóta sem eresztett el. Valami nyugalmas titkot sejtetett.

Szépség
Regisztrálj és nyerj!
Figyelem!

Regisztrálj és nyerj!

Regisztrálj Magyarország legnagyon idézet gyűjtő oldalára!

Regisztráció

Hozzászólás írása