Kevésbé rettegek a hátbatámadástól, mint a napi rutintól. Mert a rutin az megöl téged.
Piszkos épületek, névtelen emberek tömege, soha nem szűnő zaj, zsúfolásig teli vonatok, szürke ég, a teret uraló hirdetések, vágyak és lemondások és ingerültség és izgalom. Végtelenül sok választás, végtelenül sok lehetőség. Csakhogy miközben végtelenül sok, egyben nulla. Mindent a kezünkbe fogunk, és közben a nagy nullát markoljuk. Ilyen egy nagyváros.
Egyetlen év sem végződik simán: az utolsó hetek mindig tartogattak valami meglepetést - jót vagy rosszat -, mintha minden esemény, aminek az év folyamán be kellett volna következnie, de valahogy nem sikerült időre, csőstül szakadt volna rá az ünnepek előtti napokban.
A "magasztos eszmék" nagyon szépek, de csak ünnepeken, az ember hétköznap nem szeret díszben járni. A rendkívüliség nagy lelki feszültségét nem lehet állandóan kibírni, a föld vonzóereje visszahúz a nyugalom és kényelem szürkeségébe.
Ahol egyszer megkezdődik a vendégjárás, folytatódik is.
A hó és az eső testvérgyerekek. Akire haragszik az egyik, nem szívleli a másik sem.
A ritmus mindig valamiféle rend. Valaminek a szabályos ismétlődése. Mivel a bennünk működő ritmusok, mint a légzésé, a szívdobogásé, az életet jelentik számunkra, igyekszünk hasonló rendet teremteni a környezetünkben is. Ezért ismétlődnek szabályosan egy palota ablakai vagy oszlopsorai, ezért menetelnek ütemre a testőrök. Aki közülük elvéti a lépést, bizony könnyen hasra esik.
Ne hagyjuk, hogy mások befolyásoljanak minket, és elhitessék velünk, hogy helytelen dolgot teszünk, ha ma épp szeretnénk egy kicsit lustálkodni az ágyban. Ha nincs más dolgunk, miért ne kelhetnénk fel akkor, amikor csak szeretnénk? A korán kelés nem "jótett".
A kínos esetek, amelyekből kínkeserves kikecmeregni, és amelyek, így vagy úgy, szükségképpen rossz véget érnek, mindig azzal kezdődnek, hogy az ember hagyja magát belerángatni a dologba, óvatlanságból, vagy mert nincs ereje nemet mondani.
Mindannyiunknak szüksége van egy kis izgalomra néhanapján.
Az extravagáns, ám kiüresedett élet nagyon hamar felőrli az embert.
Légy óvatos! Néha az átmeneti dolgok nagyon sokáig tudnak tartani.
Különös épületek a kórházak. Sokat eredetileg grandiózusra terveznek, hogy hirdesse önnön jelentőségét: "a legfontosabb közintézmény vagyok, születésed és halálod színhelye". Az épület további fejlődése azonban már prózaibb, gyakorlatiasabb megfontolásokat követ: a változó igényeknek megfelelően szárnyakat vágnak le belőle és ragasztanak hozzá, melléképületeket emelnek. Így végül a legtöbb kórház a fenséges és a praktikus keverékévé, az építészeti filozófiák és stílusok tárházává, a kiszolgált város mikrokozmoszává válik.
Bekapcsolt személyhívóval aludni a kétségek leküzdésének gyakorlása, vagy ahogy a vicc a második házasságról mondja: az optimizmus diadala a tapasztalat fölött. Nem könnyű feladat meggyőzni a szervezetünket arról, hogy lehetséges, uram bocsá` megéri aludni, dacára annak, hogy minden valószínűség szerint kellemetlenül rövid időn belül fel fognak ébreszteni minket.
Néha a legnagyobb dolgok a legkínosabbak.
A zsírszövetek inkább pénztárcának, mintsem betét- vagy nyugdíj-előtakarékossági számlának tekinthetők: folyamatosan zsírt teszünk beléjük, és zsírt veszünk ki belőlük.
Az ételek, amelyektől elhízunk, epekedést keltenek bennünk - és mi azokra az ételekre vágyunk, amelyektől elhízunk. (Ez nem sokban különbözik a dohányzástól: a tüdőrákot okozó cigaretta hatására kívánjuk az újabb, tüdőrákot okozó cigarettát.) Minél hizlalóbb egy étel, és minél inkább hajlamosak vagyunk elhízni tőle, annál erősebben fogunk ácsingózni utána.
Ha az ember nem érzi a mindennapok sikerét, keserű tud lenni. A mindennapok sikeréhez viszont állandóan nyüzsögni és bizonyítani kell.
Aludni nem szégyen, akár délután van, akár éjszaka.
Akinek csak egy kabátja van, az ne legyen kockás, mert akkor mindenki megjegyzi: na, már megint a kockás kabátja van rajta.
Nyomulás nélkül is egész jól tudom érezni magam. A dolgok meg valahogy majd csak megtörténnek, ahogyan szoktak. Valahogy.
Az ember a kellemetlen körülményeket nem azért éli túl, mert azt hiszi, jobb lesz. Hanem mert várja a történet végét.
Az embernek folyamatosan nevelnie kell magát arra, hogy az a nap, ami éppen van, szép, meg kell benne találni azt, ami örömet szerez.
Úgy vélem, fontosabb, hogy tisztán lássuk a céljainkat, mint hogy az álláspontunkat konfliktust kerülve képviseljük.
Egy dologra kell vigyázni a mindennapok során, hogy ne legyen semmilyen rossz értelemben vett rutin, mert az megöli a romantikát... amíg és amiben lehet, élvezzük ki a pillanatot, merjünk spontánok lenni, megnézni egy filmet vagy délután kettőkor még visszabújni az ágyba aludni, mert úgy esik jól.
Biztonság. Három szótag. Nem olyan három szótagos trágár kifejezés, amelyet napjainkban leggyakrabban használnak. Mégis sokat jelent.
Ha hideg a tea, igyátok meg kint, mindjárt melegebbnek fogjátok érezni.
Sose a pincérnek higgyenek, hanem saját megérzéseiknek.
Az élet (...) sarkalatos törvénye: épp amikor be kéne rúgni, akkor nem szabad.
Vannak olyan abszurd helyzetek, amikhez már nincsen racionális kérdés, és nincsen racionális válasz.
Inni életfilozófia. Az önkifejezés válfaja. Az énmegismerés utánozhatatlan módja. Mindenféle leplek lehúzása, lerántása, félredobása. Menekülés, kikerülés, elérés, beteljesülés, zuhanás, repülés, kiterjedés, zsugorodás, égbe törés. Megvalósulás, tökéletesedés, kihágás, alkalmazkodás, társasodás, örömszerzés, örömadás. Jaj annak, aki nem iszik! Jaj annak, aki túl sokat iszik!
A kispénzű ember háztartását maga építi fel. Kutyul, készít, kotyvaszt, kever, kavar, befőz, eltesz, egyszóval maga alkot meg mindent.
A legegyszerűbb módja annak, hogy akár a legbarátságosabb kórházi személyzetet is kőhajigáló csőcselékké alakítsuk át, az, ha megfosztjuk őket a kávéjuktól.
A közlekedésben részt vevők viselkedése néha egészen meredek, ha mentőautóval találkoznak.
A cukor a testünk számára olyan, mint valami drog. Dopamint, boldogsághormont szabadít fel, ami agyunk jutalmazási rendszerében (...) fontos szerepet játszik. Testünk, mint egy kábítószerfüggő, egyre gyakrabban és egyre több cukorra vágyakozik - leginkább csokoládé és egyéb édességek formájában -, ha nem kezdjük el már rögtön az elején rövid pórázra fogni. A dealerek mi magunk vagyunk, rajtunk múlik, hogy a legjobb kuncsaftunk almához vagy csokitortához jut ma este.
Változik a világ, a nap is lemegy, meg a vodka is elfogy.
Árthat-e, ami ízlik? Nem volna fair, Uram. Bár abból, hogy bizonyosan tud használni, ami nem ízlik, rosszulesik, fáj, nem sok jó következik.
Amikor történnek a dolgok, akkor csak hagyjuk a történéseket alakulni, de csak később kezdünk el agyalni rajta, és akkor jövünk rá az igazságokra.
A változás az élet rendje, a fák se kérnek bocsánatot, amiért változnak, én miért kérjek?
Ne fusson, ha sétálhat! Ne sétáljon, ha megállhat! Ne álljon, ha leülhet! Ne üljön, ha lefekhet! Ne csak feküdjön, ha alhat is!
Az egészséges étkezés, az egy rémálom. Nem is gyakorlom, bár igény - az orvostudomány részéről - lenne rá. Eltekintve attól az elkedvetlenítő dologtól, hogy nem tudok főzni, elég tehetséges evő vagyok. A fesztávom a pacaltól a homárig terjed. Semmi nem idegen tőlem, ami jó.
Bor a szerelem tengere, Pokolban feneklik medre, Vad hulláma eget nyal. Bor a szellem piros árja, Bor az örök élet lángja, A ki issza, meg nem hal.
Bizony, akkor is történik valami - ha éppen nem történik semmi.
A megszokás és a rutin a biztonság csalóka érzetét keltheti, és elhitetheti, hogy minden szép és jó, így kell lennie, hiszen negyven felett már "mit is vár az ember".
A taktikázás olyan, mint az áprilisi eső. Mindenki tudja, hogy szükség van rá, de ettől még kellemetlen és bosszantó.
Amit az ember szívesen és örömmel tesz, az nem fáradság.
A leghétköznapibb dolog is megédesül, ha rejtegeti az ember.
Büszke dolog a (...) korai fölkelés. Az ember duplán érzi, hogy él, amikor mások még alusznak.
Mindenki fáradt lesz egy idő után. Aztán alszunk egyet éjszaka, és reggelre már nem leszünk fáradtak. Nem zárkózhatsz el bizonyos dolgoktól, csak azért, mert el fogsz fáradni.
A köznapi tudatban összefér egymással az ítélet és az előítélet, az empirikus megfigyelés és a fantasztikus elképzelés, a racionalizmus és az irracionalizmus, a tudás és a hit. A tudományos megismerés a mindennapi gondolkodásból kifejlődve megszabadul a "józan ész" előítéleteitől, a régi, hajdan igaz elképzelések maradványaitól, s új eszmék és igazságok felé törekszik.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
