Az ünnep után Leszerelt falovacskák Összebújnak.
A játszótéren egy kicsit minden mindenkié. Az általános büntetőjogi szabályok többségét itt közmegegyezéssel felfüggesztették. A fröccsöntöttműanyag-ipar leginnovatívabb termékére, a nyuszimotorra például ráírják a tulajdonos nevét, de ha nem használja, akkor el lehet vele hajtani. Ha ugyanezt te egy Volkswagennel csinálod a körúton, bevisz a rendőr.
A játék jutalmát, örömét maga gerjeszti, nem kell hozzá "eredmény", jutalom.
Támogatok mindent, ami képes elmozdítani a gyerekeket a PlayStation-től vagy a Gameboy-tól. Az ilyesmi már önmagában is egy kész csoda.
A legfenségesebb dolgok gyakran csíny és mulatság álruhájában érkeznek.
A játék az életem, és az élet is egy nagy játék számomra.
Ahol bizonytalan a jelen és biztos nincs jövő, ott van a legtöbb játék, mert nincs mit elveszíteni. A játékteremben a világ olyan, mint odakint, csak sűrűbb, tömörebb, izgalmasabb, és nehéz kilépni belőle.
A szerencsejátékban a legnagyobb hasznot úgy érheted el, ha nem játszol.
Gyapjúba burkolva, szánkón ülve sebesen csúszni a hegyoldal friss hótakaróján: ez maga a szabadság. A tüdőnk megtelik hegyi levegővel, kicsit rettegünk, de sokat nevetünk.
Időnként ahelyett, hogy feltennénk a kapucnit, és kinyitnánk az ernyőnket, nehogy egyetlen kósza esőcsepp is érintse a testünket, nem vágyunk-e arra, hogy széttárjuk a karunkat, hátravessük a fejünket, és énekeljünk az esőben?
Az ejtőernyőzés minden kétséget kizáróan az egyik legvérpezsdítőbb adrenalinbomba. Eláll a lélegzetünk az élménytől, felszabadít, élettel tölt el - de talán valóban csak a legkalandvágyóbbaknak való, akik odavannak az izgalmakért. Az ejtőernyőzés legrázósabb része mindig az indulás: amikor a bizalmadat egy ernyőzsinórba veted, hogy aztán kiugorj egy repülőből, és átadd magad a gravitációnak. Szinte biztosan ez az egyik legnehezebb dolog életedben, amit csak megtehetsz. De amint ezen túljutsz, az ernyőzés felkínálja a teljes szabadság élményét.
A gyerek játék közben tanul. És a legfontosabb, hogy megtanul játszva tanulni.
A játék olyan tevékenység, amelyet nem lehet elég komolyan venni.
Kicsit mindenfajta játék egy rugóra jár. A színészet és a szerencsejáték is.
Aki a képernyő előtt tölti a napját videojátékkal (...), az voltaképp megszűnik emberi lénynek lenni: nem alkot, nem olvas, nem mozog, nem beszélget, stb. Ennyi erővel egy robot is ülhetne a képernyők előtt.
Vannak emberek, akik akármit csinálnak, mindenképp nyerni akarnak, még akkor is, ha olyan tevékenységről van szó, aminek általában nincs nyertese.
A gyerekek (...) a játék élvezetéért játszanak oly elmélyülten: az igazi tevékenységek felnőttkorban is önmagukban jutalmazók.
Aki nem játszik, az nem is veszít.
A sakk a saját figuráink feláldozásának művészete.
Azt mondják, a sakk stratégiai gondolkodásra tanít. Micsoda baromság! Mindkét félnek ugyanannyi figurája van, és mindig ugyanazok a szabályok. Mi köze ennek a való élethez?
A játékban nem az számít, hogy ki nyer vagy ki veszít. Nézzük például a bújócskát. Hogyan tud az nyerni, aki elbújt? Hogy nem találják meg? (...) Egyszer bújócskáztam a nagymamámmal, bár ő állítólag erről nem tudott (...). 3 napot töltöttem a fáskamrában, amikor rájöttem, hogy nem éri meg mindenáron nyerni. Szóval előjöttem és veszítettem. Nagyon fontos lecke volt.
Nem tudok annál szomorúbb és magányosabb dolgot elképzelni, mint mikor egy gyerek ül a képernyő előtt, és egyedül játszik. Játszani legalább ketten kell, de inkább tízen, húszan, mert a közös játék a legnagyobb dolog az életben.
Az, amit a fiúk a "verekedős játékok" alkalmával elsajátítanak, minden hímnemű számára lényeges lecke: miként lehet mókázni, zajongani, még akár bedühödni is, és ugyanakkor tudni, hogy mikor kell megállni. A férfiak számára, aki együtt élnek a tesztoszteronnal, mindez létfontosságú. Ha férfitestben élsz, meg kell tanulnod, hogyan irányítsd azt.
Az igazi férfi az, aki uralkodik magán és a viselkedésén. Ezt pedig, legalábbis részben, akkor tanulja meg, amikor papájával (...) a nappali padlóján birkózik.
- Néha akkor is játszunk, ha tudjuk, hogy veszíteni fogunk. - És néha feladjuk, pedig tudjuk, hogy nyerhetnénk is.
Mit ér egy játék, ha az ellenfelet vesztésre programozták?
A gyermetegség nem más, mint komolyan viszonyulni a semmiségekhez, meg azokhoz az őszinte érzésekhez, amelyeket a semmiségek ébresztenek. A gyermetegség feltétlenül öntudatlan érzés. Ha a felnőtt egy adott pillanatban felfogja saját gyerekességét, és folytatja a játékot - egy pillanat alatt máris kényeskedő, kellemetlen lénnyé változik. De az öntudatlan gyermetegség elbűvölő.
Az, aki nyer a játékban, nyer az életben is; mindkettőben ugyanazok a tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy az ember biztosítsa a felsőbbrendűségét.
Az igazi szerencsejátékosnak ahhoz, hogy érezze, igazán él, kell az az izgalom, hogy elveszíthet mindent.
Játszani belülről kell, nem pedig a külsőre koncentrálva.
Ha az ember cinkelt lapokkal játszik, megnyerhet minden partit, de így nincs értelme játszani.
Ha az ember játszani akar, tudnia kell állni az ütéseket.
A parasztok, a király és a királynő is ugyanabba a dobozba térnek vissza, amikor a játéknak vége.
Gondolkodni, alkotni jó, a kreativitás, amit én főként a sakkban élek meg, teljesebbé teheti az életet.
Ha a háború a feltalálás apja, akkor a játék az anyja.
A játék csak egy másik változata a munkának; összes formájában bensőséges szerepet játszik az emberi tudás felhalmozásában.
Csak a játék maga taníthat meg a játékszabályokra.
Mi a közös az üzletben, a szerelemben és a háborúban? Mindhárom stratégiai játék.
Ameddig gyermekek vagyunk, legfontosabb dolgunk a játék. Ha van gyermekkorunk. Akinek volt gyermekkora, csak az mondhatja el magáról, hogy neki játék a munka.
Nem az információ korában, a szórakoztatás korában élünk.
Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, amit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk.
A szerencsejáték nem bűn, ember voltunk egyik kifejeződése csupán. Kockáztatunk. Van, aki a játékasztalnál teszi, van, aki nem. Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik.
A szerencsejátékost a győzelem reménye hajtja s a veszítéstől való félelem villanyozza fel, és amikor nyer, azt hiszi, a szerencse mindörökre mellészegődött, ismét nyerni fog.
A játékos mindig optimista, hisz a lehetetlenségekben, és a takarékos életű civil polgártól éppen abban különbözik, hogy örökké játszik, halála napjáig.
Minden játék időpazarlás. Ha játszol, nem marad idő a pénzkeresésre.
A beképzelt győztesek ezerszer rosszabbak, mint azok, akik nem tudnak veszíteni.
Mélységesen közönséges és komisz gesztus, ha valaki a saját veresége beismeréseképpen feldönti a királyát. Olyan ez, mintha utólag az egész játékot tönkretenné. És csúnya az a hang, amelyet akkor hallani, amikor a feldöntött király a táblának ütődik. Ettől minden sakkozó szívébe szúrás hasít.
Ha a versenytársak szeretetteljes viszonyban vannak egymással, a versengés növeli az önbecsülést, és abban nincsenek vesztesek, csak győztesek.
Albertus Magnus (...) háromféle játékot különböztetett meg: 1. a "céltalan játékot" (...), amely fölszabadítja a szellemet, csiszolja az elmét és - akárcsak a zene - nyájassá teszi a szívet. A második csoportba a "hasznos játékokat" (...) sorolta: ezek közé tartoztak a lovasjátékok, amelyek a hon védelmét szolgálták. A harmadik csoportot a "megvetendő és szégyenteljes játékok" (...) képezték. Ezek vétkezésre csábítják az embereket. Közéjük számított a szerencsejáték és a színház.
Homo ludens vagyok. Játszó ember, aki játék és humor nélkül képtelen volna élni.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
