Mindig jobb is pálcikával, kis csipetekben enni, és nem mohón falni az ételt, ezért is Kínára alkalmazható a legjobban Darwin törvénye a túlélésről: ha nem tudod, hogyan kell pálcikával enni, hogyan kell a családi kondérból kiszedni vele a neked járó adagot, akkor éhezni fogsz.
Megegyem a tojást? Sajnálom. Abból lesz a csibe. Megegyem a csibét? Sajnálom. Abból lesz a tyúk. Megegyem a tyúkot? Sajnálom. Ő tojja a tojást.
Az íróasztalod tükör, amely megmutatja belső énedet.
A legjobb ötleteink nem ülve, hanem állva vagy - sőt: még inkább - séta közben támadnak.
Minden élelmiszervásárlás szavazás is egyben. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi egyéni, kis cselekedeteink nem számítanak, hogy egyetlen étkezésen semmi sem múlik. Ám minden fogásnak, minden egyes falatnak saját előélete van, ahogyan termelték vagy nevelték, ahogy betakarították. A vásárlásaink, a szavazataink szabják meg az előttünk álló utat.
Az (...) igazán tökéletes kis pillanatokat a való életben csak akkor kapod meg, ha te magad figyelsz fel rájuk, ha fejben elvégzel minden bonyolult kameramozgást meg vágási műveletet, méghozzá többnyire pontosan azokban a másodpercekben, amikor megtörténik a dolog. És még ha ez mind sikerül is, az, aki éppen veled van, szinte soha nem ugyanúgy érzékeli ugyanazt a pillanatot, mint te - közben képtelenség elmagyarázni, utána meg már vége.
Az élet néha keserű tréfát űz velünk.
Ha jól szórakozom, azt szeretem. Azt nem szeretem, ha ki van adva, hogy itt az ideje a szórakozásnak.
A kialvatlanságnak egyébként egyetlenegy előnye van. De az most nem jut eszembe, mert iszonyúan álmos vagyok.
A házimunka (...) nem szorgalmi feladat, amiért piros pontot osztogatnak. Nem áldozat, nem érdem, de nem is lehetőség, pláne nem öröm, hanem kötelesség. És mi férfiasabb, mint hiszti nélkül eleget tenni a kötelességünknek...?
Ne törődj a téged ért támadásokkal, és ne is válaszolj rájuk; egy idő után maguktól abbamaradnak.
Az ész majd visszatérhet, ha szükség lesz rá; a képzelet is visszajöhet, ha szükség lesz rá. Jelenleg a test van soron, a test pedig azt mondja, vacsora.
Ahogyan minden hányásban van répa, úgy minden böfögésben van fokhagyma. Attól tökéletesen függetlenül, hogy előzőleg mit evett az ember.
Nem kell félni a változástól, de nem kell feltétlenül üdvözölni sem, ha nincs mit veszítenünk. A változás tulajdonképpen maga az élet. Az egyetlen állandóság, amit ismerek: a változás.
Mindennap harcolunk a hullámok ellen, néha veszítünk, néha nyerünk. Néha a hullámok pontosan tudják, hová kell mennünk, és néha a hullámok a köveknek löknek.
A mi alkotmányunk kimondja a dolgozóknak a jogot a továbbtanulásra. De ... vannak olyan rétegek, akik nehezen tudnak élni e jogukkal, mert körülményeik nem engedik. Biztosítsuk számukra a körülményeket, hogy biztosíthassuk a jogokat. Nem egyenlő jogilag az az ember, aki műveltség, neveltetési körülmények korlátai miatt egyenlőtlennek érzi magát a tanult, művelt emberrel. Alföldi tanyáink, városszéleink, falvaink fiait csak úgy tehetjük egyenlő jogúvá, ha a közművelődésben egyenlő esélyekkel indítjuk őket.
Van valami erő, amely megóvja a részeg fiatalokat - a legtöbb részeg fiatalt - attól, hogy balesetet szenvedjenek, amikor hazafelé tartanak az iskolai bálból vagy első rockkoncertjükről. Ez az, ami megóvja a legtöbb repülőt a szerencsétlenségtől még akkor is, ha valami elromlik. Nem mindegyiket, a legtöbbet.
A rossz szivar lószarízű, a jó dohányízű. A nagyon jó szivar azonban világízű!
Babonásan hiszek benne, hogy ha valakinek odaszántam egy ajándékot, annak lelke mintha előre beköltözne az adott tárgyba és ha az mégis máshoz kerül, bosszút esküszik.
Öltözni mindenki tud, vetkőzni kevesen. Egyesek azt gondolják, hogy vicces, feltűnő, trendinek vélt darabok viselése kárpótolni tudja, a fitnesz teremben rendszeresen karbantartott test nyújtotta öltözködési lehetőségeket, hiszen egy arányos, megfelelő izomzattal ellátott, alacsony testzsírindexű felsőtest sokkal imponálóbb mindenki számára, mint egy oversize-ba bújtatott több százezer forintba kerülő kisgömböc.
A buszt nem lehet siettetni, ezt elárulhatom. Az ember felszáll és tűr.
A meleg nap le fog menni. Eljön az éjszaka, és ha túl szeretnék élni, fontos, hogy ilyenkor se fázzanak, ne fagyjanak meg, legyen biztonság - a legtöbb ember mégis úgy viselkedik ilyenkor is, mintha a nap folyamatosan sütne.
Ha (...) dolgozol önmagadon, és egyedül elmész valahova, akkor jól fogod magad érezni, kilépsz az otthoni, megszokott, rohanó világodból, az állandó rutinból.
Vannak dolgok, amelyek soha nem változnak meg.
Ha megszelídíted a szelet, nem felejted el. És ő sem fog elfelejteni téged. Eggyé váltok.
Amint lót-fut a sürgő nép itt, Szeretnék oda szólni nékik: Minek siettek olyan nyakra-főre? Úgyis kiértek ám a - temetőbe!
Mindig csodáltam az esőcseppeket. Csodálom, hogy mindig lefelé esnek, megbotlanak saját lábukban, elfelejtenek ejtőernyőt venni, és csak úgy leugranak az égből a bizonytalan cél felé. Ez olyan, mint amikor az ember kiüríti a zsebeit a földre, és nem igazán érdekli, hova esnek a tárgyak, mintha nem érdekelné, hogy az esőcseppek szétloccsannak, ha földet érnek, hogy ami a padlóra esik, széthullik, hogy az emberek átkozzák a napot, amikor a cseppek kopogni mernek az ajtóikon. Esőcsepp vagyok.
Hagyjátok el, ami felesleges, becsüljétek meg a kényelmeset, és fel fogjátok fedezni a puritanizmus eleganciáját!
Egyetlen történet, ballada, a hivatalos történelem sem tud olyan beavatottan és őszintén mesélni, mint (...) a sírkövek, melyek önmagukban is külön történetek. (...) Van, amelyik alszik, van, amelyik elfáradt, akad közöttük megtört, és olyan, amelyik egy másik kőre támaszkodik, és mindannyian próbálnak ellenállni az időnek.
Mindig is izgalmasnak tartottam egy új hét kezdetét. Egy újabb lehetőség, hogy mindent újrakezdj az előtted lévő hét új nappal - mint egy mini Újév.
A sör folyékony kenyér, a kenyér meg akkor kemény, morzsáló sör?
Már a vízről észre lehetett venni, hogy adni fog-e halat, vagy sem. Igazi horgászok megérzik az ilyesmit. Már messziről látni, ahogy közeledünk a vízhez, hogy hazudik-e az a víz, vagy igazat mond. Sokszor hazudik a víz, de a tapasztalt, nagy pecásokat nem tudja átverni.
Az angyal a részletekben lakik.
Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt.
A "normális" csak dajkamese; mítosz, amit az emberek azért mesélnek egymásnak, hogy jobban érezzék magukat, amikor elsöprő erejű bizonyítékokkal szembesülnek arra nézve, hogy a legtöbb dolog, ami történik a világon, egyáltalán nem "normális".
Lehet, hogy előítélettel viseltetsz a sötétség iránt, de emlékezz csak rá, hogy ott élnek a csillagok meg a hold, és a mosómedvék, a baglyok, a szentjánosbogarak, a gombák, a macskák és bűbájok, és rengeteg egyéb jó és szükséges dolog. A tolvajlás is persze, az összeesküvések, lopakodás, titkok és az erős vágy, amelynek csapásától elájul az ember. De garantálom, hogy a fényes oldalad sem tökéletes, csinos kép. A sötét nélkül nem tudnál álmodni. Nem tudnál pihenni. Még csak találkozni sem tudnál a kedveseddel egy holdfényes erkélyen. És mit érne a világ anélkül?
Időnként tudatosan lépek ki abból a látvány- és zajszennyezésből, ami nap mint nap, óráról órára ér bennünket a civilizációban. Terhelt világban élünk, szinte alig akad tiszta pillanat, amikor önmagunk lehetünk.
Az ember nem gondolkodhat, nem szerethet, nem alhat jól, ha nem evett jól.
Extrém lusta ember vagyok - ha lenne valaki, aki mindent megtesz helyettem, szerintem egyáltalán semmit se csinálnék.
Már a fogyókúra gondolatától is csipszet és jégkrémet kívánok.
Csöndes a hó, az éj hava ez már, tudom. Hullj, ez istentelen nehéz életet född el, halk szirma-hullató rejtélyes liliom.
Porhavat zudít a fergeteg, minden utat, ösvényt eltemet. Útközben a friss szél elaludt; hó lepi az erdőt, a falut.
Hótól fehér az út, halottak a faluk; a sok kristályos nagy kopár fa, és a didergő fák sora úgy áll fehér cukorba mártva. Belepte már a malmot a fehér moha s olyan, akárcsak egy kelepce és készen áll prédára lesve; lenn a viharban reszkető kolostor és a háztető november óta küzd az estbe; s a hó csak hull, hull, hullong csendesen a végtelen, kopárbús tereken.
Minden éjjel egy sereg virág költözik az ablak üvegére, könnyű indák, álombéli fák, szirmok, ágak, levelek fehére.
Minden nap van valami meghatározó pillanat, soha nem tudhatod, mi fog történni.
Egyszerűen nincs kedvem időt tölteni olyasminek a törölgetésével, aminek semmi funkciója nincs. Az élet túl rövid ehhez.
Mindig az a legjobb pillanat, mielőtt történni fog valami. Mint amikor a férfit várod, akit szeretsz, vagy mikor épp kibontasz egy ajándékot.
Budapest az életre tökéletesen alkalmatlan. Ha csak kimegyünk az utcára, már egy csomó stresszhelyzet ér. Problémát jelent eljutni A-ból B-be, és akkor ez csak az életnek egy kis szegmense.
Ha valami ingyenes, az valahogy finomabb is.
Sajnos ma már a közönségnek is elveszett az a belső érzéke, hogy átadja magát egy meg nem tagadható folyamatnak, mert "érteni" akarja, amit látott, zavarja, ha nem tudja, mit és miért kellene élveznie. És ez az élet más területeire is igaz: mindent "érteni" akarunk, mert elveszítettük a kapcsolatot a valóság mélyebb tartalmaival, és azt hisszük, hogy intellektuális magyarázatok által kerülünk majd közelebb ezekhez.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
