A tárgyakat most sem birtoklod, csak használod.
Isten hozott a bőség földjén, ahol nincs gond, cél és értelem. Üdv neked (...) az édenkertben, csupa derű, csupa napfény. Vedd el ezt és vedd el azt! Mindig venni, sosem adni semmit. Semmi kérdés, semmi vicc.
Az ember sose tudja, mikor elég. Ez gyakorlatilag mindenre érvényes. Evésre, ivásra, munkára, pénzre. Akinek jó élete van, jobbat akar, akinek jobb, az még jobbat. A csórók milliomosok akarnak lenni. A milliomosok milliárdosok. Aki meg már milliárdos, az az összes milliárdos közül a leggazdagabb akar lenni.
Nagy szegénységet jelent, ha az embernek sok dologra van szüksége; mert ezzel bizonyítja, hogy a nagy szellem dolgaiban szűkölködik.
Mindent megkapsz majd a Sorstól - leghamarabb abban a pillanatban, mikor végképp megszűntél vágyni rá!
Ne azon mérgelődj, hogy mi mindent nem kaptál meg, hanem örülj annak, ami már a tied.
Gazdag szív nélkül a legdúsabb is nyomorult koldus.
Az után vágyunk, amit nap mint nap látunk. (...) Amikor belógatnak egy répát a szamár elé. A vágy a fantáziánk, minden szenvedélyünk üzemanyaga.
Legtöbbünknek rengeteg tárgya van. Nincs ebben semmi baj. A kérdés csak annyi: "Mire való a sok dolog?" A tárgyaknak és a boldogságnak nincs közük egymáshoz.
Ha a farkas a bárányokra támad, a pásztor megöli farkast. (...) Végül azonban megeszi bárányt, ha éhes.
A nincs kreatívvá teszi az embert.
Az emberiség akkor fog boldogulni, ha rááll az egyetlen józan, ráállható alapra: ha szükségleteit elégíti ki és nem a szenvedélyeit, bosszúvágyait, rögeszméit.
Mi, emberek, természettől fogva szorongó lények vagyunk. És mit teszünk, hogy kompenzáljuk a bizonytalan jövő miatt érzett szorongásunkat? Mit teszünk, hogy úgy érezhessük: mi magunk irányítjuk az életünket? Tárgyak felé fordulunk, megvásárolható vagy magunknak elkészíthető alkalmatosságokhoz, használható és birtokolható dolgokhoz. Ezek a holmik, nem úgy, mint a szerelem, a boldogság, a nekünk kiszabott rövidke idő, maradandónak, ellenőrizhetőnek, szabadon alakíthatónak és uralhatónak tűnnek, ennélfogva biztonságérzettel ajándékoznak meg bennünket. A tárgyak. Ők a mi fogódzóink.
Az anyag feletti uralom lehetősége sokaknak elveszi az eszét.
Döbbenetes élmény lehetne, megkapni a királyság kulcsát, és érezni, milyen könnyen fordul a kezünkben.
A jó dolgoknak meg kell fizetni az árukat.
Mikor az ember olyasmit akar, amije nincs, akkor azon dolgozik, hogy megszerezze, ez ennyire egyszerű. És ha már az övé, azon dolgozik, hogy megtartsa.
Ha valami nem jelent örömet, nem képvisel érzelmi értéket vagy nincs gyakorlati haszna, takarítsuk el az útból!
Egy olyan mezőnyben, ahol egymást érik az ajánlatok, gyakran képtelenség egy bizonyos termékről a saját érdemei alapján ítéletet alkotni. Ezért inkább kérdezünk, figyelünk, meghallgatunk másokat. És bízunk abban, hogy releváns információkkal támogatják a döntésünket. A megsúgott tippek terelnek minket a megfelelő irányba, ami igencsak megnyugtató érzés. Egy bestseller megvétele amolyan biztonságos, társadalmilag megerősített döntés. Következésképpen a tömeggel menetelünk, méghozzá a kiválasztott néhány könyv, dal, étterem és kütyü irányába, miközben minden más eltűnik a porban, amit a csizmánk sarka ver fel.
A magántulajdon bűnös önzés, tulajdonképpen nem egyéb, mint lopás, mert valójában Isten a világot minden ember számára egyformán teremtette, s ezáltal az egész emberiség együttesen bírja a világot, minden közös, és senkinek sincsen joga, hogy magának tulajdonítson el bármit is, egyedül.
Minél kevesebb dolog van a birtokomban, annál gazdagabb vagyok.
A vásárlással voksolunk, és a mindennapi döntéseinknek súlya van. Rajtunk múlik, hogy ártunk vagy jobbá tesszük a társadalmunkat.
Ha keveset birtokolsz az életben, valószínűleg keveset kell majd aggódnod. Ha sokat, sok vesztenivalód lesz.
Ha nem vásárlunk, úgy érezzük, kilógunk a sorból, alkalmatlanok vagyunk, és úgy általában gáz, amit csinálunk. Ezek az érzések arra ösztönöznek, hogy megadjuk magunkat a csábításnak, és kielégítsük a vélt szükségleteinket. Befolyásolhatóságunk irányítása óriási hatással lehet nem pusztán a fogyasztásunkra, de a boldogságunkra is. Elégedj meg azzal, amivel már rendelkezel!
Ha kevesebb dologgal élsz együtt, nem fosztod meg magad semmitől, inkább gazdagabbá teszed az életed.
Ne félj az elengedéstől: koncentrálj a hasznokra, ami abból fog származni, hogy kevesebbel is megelégszel!
Csak azokat a tárgyakat tartsd meg, amiket tényleg szeretsz, és válj meg azoktól, amiket sose vettél volna meg saját magadnak! Emlékezz: te legyél az (és ne egy barát, egy rokon vagy egy sikeres marketingkampány mögötti elme), aki meghatározza, mi lesz családi emléktárgy!
Nem az teszi érdekessé az életet, hogy mi van a tulajdonodban, hanem az, hogy milyen élményeket gyűjtesz.
Egyvalamit jól gondolj át: nem szabad összekeverned azt, amit akarsz, azzal, amire szükséged van.
A pénz és a drága cucc annál fontosabb, minél nagyobb az úgynevezett érzelmi nélkülözés vagy érzelmi depriváció. Ha csak a 37 500 forintos sportcipő "jó", és a gyerek kétségbeesetten-erőszakosan tiltakozik a 6900 forintos ellen, akkor gyanakodhatunk, hogy valami baj van ezen a téren. Ilyenkor a tárgyak világa, a fogyasztás vigasztaló-szórakoztató (helyettesítő) szerepet játszik, és persze mindig csak pillanatnyilag hatékony, hiszen az igény, ami megbújik mögötte, ezen a módon kielégíthetetlen!
A felnőttek, akik bolhapiacokon archeológust játszva megpróbálják felfedezni gyermekkoruk tárgyait, a társasjátékokat, a műanyag katonákat, és rábukkannak egy-egy leletre, iszonyúan boldogok. A szemét relikviává válik, a kacat felértékelődik. Nosztalgikus érzéseket táplálunk az olyan holmik iránt, amelyeket valamikor egyszerűen szemétre hajítottunk. Hogy miért? Mert félünk evolválódni. Fejlődni. Felnőni. Változni. Lefogyni. Félünk attól, hogy újra felfedezzük és átértékeljük önmagunkat. Hogy alkalmazkodjunk környezetünkhöz.
A munkamánia legtöbbször abból a kényszeres szükségletből fakad, hogy minél többünk legyen: több pénz, autó, nagyobb elismerés vagy előléptetés. Pedig ezek sosem segítenek ki maradéktalanul.
Ha jobban belegondolsz, az anyagi javak általi kielégülés csak a jéghegy csúcsa. Ezek a dolgok az emberi fejlődés materiális kivetülései az anyagi világban.
Az egyiknek tulajdona a másiknak nincsetlensége.
A magabiztosságnak belülről kellene fakadnia, a szívünk legmélyéről, nem pedig kívülről, az általunk birtokolt dolgok mennyiségéből.
Sóvárgás, forró vágy tölti el a szívet, de ha végre elnyertük azt, amiért ezernyi gonddal-bajjal küzdöttünk meg, ez a vágy hamarosan halálos-hideg közönnyé dermed, s mint ócska játékszert hajítjuk el megszerzett javainkat.
Nem vagy az enyém, és így is elveszíthetlek.
- Szerinted van különbség? Mármint aközött, hogy vele vagy, vagy az övé vagy? - Persze. Az egyikben benne rejlik a választás lehetősége, a másikban nem.
Amink van, az sosem kárpótolhat azért, amit elvesztettünk.
Ami nem volt az enyém, arról nem mondhatok le.
Ami a birtokunkba kerül, valahogy "eltűnik", nagyjából úgy, ahogyan az új autó is eltűnik, miután már fél éve a miénk, és sokszor a szeretteinkre sem fordítunk kellő figyelmet. Nem kegyetlenségből, egyszerűen csak nem értjük, miért kellene tovább küzdeni valamiért, ami már a miénk. Így aztán az udvarlás romantikus hódításának helyét átveszi a figyelmetlen, tapintatlan viselkedés, sőt a birtoklás goromba feltételezése.
A nők természetüknél fogva "adnak". Szeretnek adni, a lényegükhöz tartozik. A férfiak ezzel szemben természetüknél fogva elvesznek. Szeretnek elvenni, azzal határozzák meg magukat, hogy mennyit tudnak "szerezni".
Csak akkor kellhet másnak az, ami a tiéd, ha már egyszer megkaptad.
Az ember csak azokat a dolgokat képes értékelni, amiért meg kell szenvednie. Ha valamit túl könnyen megkap, nem is bánja annyira, ha elveszíti.
Mindig az a legjobb, ami éppen nem a miénk.
Ha szükséged van valamire, ami nem csak úgy kell neked, hanem ami nélkül nem tudnál élni, meg fogod találni a módját, hogy megszerezd.
Nem kell ennyi magántulajdon. Tetszik érteni?! Ettől csak elromlik az ember.
Ha nem kaphatunk meg valamit, azt mindennél jobban akarjuk.
Azt hisszük, tudjuk, mire van szükségünk. Azzal töltjük az időt, hogy kitaláljuk, hogyan szerezzük meg, amit akarunk. Ki segíthet? Ki van útban? Megtesszük a lépéseket és néha szerencsénk van. Pontosan azt kapjuk, amire szükségünk van. És az élet rosszabb lesz. Egyszerű igazság: óvatos légy azzal, amit kívánsz, testvér!
Egyik embernek mindene megvan, a másik maga mindennel fölér.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
