Életem egy hatalmas lángoló üres lap, és megtehetek bármit, amit csak akarok.
Mentől függetlenebb valaki vagyoni tekintetben az anyagi szükségektől, egészségi tekintetben a betegségektől, mentől inkább kiművelte értelmét: annál inkább le tudja győzni az cselekvésére befolyást gyakorló belső és külső körülményeket.
Ha leromboljuk börtönünk falait, és a szabadság felé futunk, valójában csak egy nagyobb börtön tágasabb udvarára kerülünk.
Mindennek van határa! Illetve csak a szabadságnak nincs. Mindenki szabadon azt teheti, amit jónak lát, de... ha én nem látom jónak, amit maga jónak lát, akkor miért ne az én jóllátásom legyen a mérvadó?
Nagyon jó érzés (...) olyasmit csinálni, aminek a világon semmi értelme.
Elszigetelt szabadság nincs. Ahol van szabadság, ott az harcban áll az elnyomással.
Friss levegő, napfény, szabadság. Ez a három legfontosabb dolog az életben.
A legtöbben nem akarnak szabadok lenni, mert a szabadság felelősséggel jár, és a többség retteg a felelősségtől.
A szabadság illúzió csupán. Mindig meg kell fizetni az árát.
Legjobb vagyon a függetlenség.
Az igaz ember nem jobbágya időnek, helynek, hanem maga a dolgok középpontja.
Az egyenlőséghez, jogokhoz és korlátolt felelősségű társaságokhoz hasonlóan a szabadság is olyasmi, amit az emberek találtak ki, és csak az ő képzeletükben létezik. Biológiai szempontból semmit sem jelent az, hogy a demokratikus társadalmakban az emberek szabadok, míg a diktatúrákban nem.
Amikor megszokástól függünk, a végpont félelmetesnek tűnhet. De néha, amikor megtörjük a szokásokat, valami jobbat találunk, valami váratlant, valamit, amiről álmodni se mertünk. Szabadságot és békét.
Az a fontos, hogy az ember szabad legyen. Márpedig hogyan lehet szabad? Ha elveit az egzisztenciális érdekei fölé helyezi. Mert ha ragaszkodik az anyagi vagy másfajta előnyökhöz, vége.
Ha azt csinálod, amit szeretsz, az a szabadság; ha szereted, amit csinálsz, az a boldogság.
Te is, mint mindenki, eldöntheted, hogyan szeretnél levegőt venni: úgy, hogy mázsás súlyok legyenek a válladon, vagy azok nélkül, szabadon.
A szabadság nem olyan minta, amelyet mindenkinek egyformán kell követni, nem világon kívüli eszményi tartomány, ahová vagy elverekedi magát az ember vagy nem, hanem a szabadság annyiféle, ahány szabad ember él.
Szét akarom verni ezt a betonvilágot. Nagyobb, jobb, erősebb akarok lenni. (...) A madár akarok lenni, ami elszáll.
Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem.
Sokféle rabszolgaság létezik: konformitás, tetszési vágy például, ha mások csodálatától és elfogadásától függünk.
A szelídített madár a szabadságról dalol. A vadmadár repül.
Gondold el, hogy milyen hosszú biológiai, társadalmi evolúció eredménye az, hogy itt vagyunk! Tök szabadok vagyunk, bármit csinálhatunk, nem vagyunk rabszolgák nem tudom melyik korban... ezzel bármi kevesebbet kezdeni, mint hogy tényleg azt csinálom, ami megszólít, ami inspirál, az tiszteletlenség a lehetőséggel szemben.
Annál nagyobb szabadság nincs, mint amikor az ember a saját életének a rendezője.
Az ember (...) nem pusztán létezik, hanem folyamatos döntéshelyzetben él: dönt saját létezése tartalmáról, élete következő pillanatáról. Ennek megfelelően minden egyes emberi lény szabadságában áll egyik pillanatról a másikra megváltozni.
Ma nyíltan ki lehet mondani a dolgokat, a következményeit azonban nem mindig ismerjük.
A szabadságjogok a szükségben ismerszenek meg, amikor volna miről beszélni, de nem lehet.
A szabadság ára a szabadság maga. Választhatsz. Lehetsz rabló, költő, remete, mindegy. Választasz, és elvesztetted a szabadságodat. Kijelölt úton vagy.
A szabadságnak Egyetlenegy hófehér útja van, És érte mégis piros úton járnak.
Az Édenkert is csak egy kalitka volt. Szép, kényelmes, tágas kalitka. Egész életedben rabszolga leszel, ha nem harapsz bele az almába.
Senkinek sem tilthatod meg, hogy gondolkozzék, hogy kívánjon valamit, hogy ábrándozzék valamiről. Az emberek éppen abban különböznek az állatoktól, hogy gondolkodásra képesek.
Használjuk bár azt a kétes értelmű szót, hogy "szabadság", immáron nem arra vagyunk szabadok, hogy kényünk-kedvünk szerint tehessünk bármit, hanem arra, hogy vagy a szükségszerűt valósítsuk meg, vagy semmit.
A szabadság inkább érzelmi állapot. Annyi szál köt bennünket a világhoz, s a benne élőkhöz, a történésekhez, miközben éppen ezek határozzák meg létünket. A szabadságot inkább sóvárogjuk, mintsem megéljük. Életünk végéig azt reméljük, hogy beteljesül.
Mindent lehet az ember szabad a gondolatok önzetlenek a tettek önzőek de mindezt szar zenére mégiscsak vétek.
Az igazi szabadság kínokkal és áldozatokkal jár. Ezért legtöbben csupán mondják, hogy szabadságra vágynak, miközben ugyanúgy sóvárognak a társadalmi rend, az írott törvények és a materializmus után. Mert számukra még a szabadság is csak akkor ideális, ha nem kell érte tenni.
A kultúra váltig állítja, hogy csak azt tiltja, ami természetellenes. Biológiai szempontból azonban semmi sem természetellenes. Ami lehetséges, az definíció szerint természetes is. Valóban természetellenes, a természet törvényei ellen való viselkedés nem is létezhet, tehát szükségtelen tiltani.
Az emberek világszerte fokozatosan egyre inkább alapvető értéknek tekintik az egyenlőséget és az egyén szabadságát. Csakhogy ez a két érték ellentmond egymásnak. Az egyenlőség csak úgy biztosítható, ha megnyirbáljuk azok szabadságát, akik többel rendelkeznek belőle. Annak garantálása, hogy minden egyén azt tehet, amit akar, elkerülhetetlenül sérti az egyenlőséget.
A szabadság nem azon múlik, hogy hol vagytok, hanem hogy kik vagytok.
Az önvédelem az egyetlen olyan cél, melynek érdekében az emberiségnek - kollektívan vagy egyénileg - joga van beavatkozni bármely tagja cselekvési szabadságába. Az egyetlen cél, amelynek érdekében jogosan lehet egy civilizált közösség bármely tagjával szemben - akarata ellenére - erőszakot alkalmazni: mások sérelmének a megakadályozása.
Senki sem kívánja, hogy a cselekvés éppolyan szabad legyen, mint a vélemény. Épp ellenkezőleg: még a vélemények is elvesztik védettségüket, ha olyan körülmények között nyilvánítják ki őket, amelyek kifejezésüket valamilyen káros cselekedet közvetlen kiváltójává teszik.
A szabadságunk abban rejlik, hogy megtanuljuk magunkhoz ölelni azt, ami történt. A szabadság azt jelenti, hogy minden bátorságunkat összeszedve lebontjuk a börtön falait, egyik téglát a másik után.
A szabadság eszméje csak úgy válhat hitelessé, ha a felelősség érzésével párosul.
Mint madár a dróton Mint részeg az éjféli karban A magam módján kipróbáltam, hogy legyek szabad.
Rávettek-e már arra, hogy eladd a hőseidet szellemekért? A forró hamut a fákért? A forró levegőt a hűs szellőért? Az unott megszokást a változásért? Elcserélted-e apró szerepedet a háborúban a főszerepért egy kalitkában?
Honnét tudja az ember, hogy Isten hangját hallja? Én úgy hittem (...), az Ő hangja, bár az is lehet, hogy a saját szabadságvágyam szólított. Vagy talán a saját hangom. Számít ez?
Vigyázzatok, mert kétszeresen is rabszolgasorba kerülhettek, testben és lélekben is.
Egy vándor vagyok, nehezen megérthető, De nem mindig ég a ház, mikor az ég a tető, Csak sodródok az árral és pont, mint egy folyó, folyok, Nekem az is elég, ha egy csillag rám mosolyog.
Ha az ember elfelejti az aknát, amelyben bent ragadt, attól még mindig az aknában van.
Van, amit csak akkor értékelnek igazán, (...) ha az ritka és becses kincs.
Csak a szabad, kíváncsiság által vezérelt témaválasztásból származik igazi innováció.
Az élet titka az, hogy nincsen titka - Szabadnak születsz és irány a kalitka...
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
