Sose akartam olyan gyereket nevelni, aki mindenben egyetért velem, mert ha mindenben egyetért, akkor követ a szakadékba is.
A növendékek egész élete a szemünk előtt zajlik le, tulajdonképpen nyitott könyv, tele rengeteg érdekes mondanivalóval. Csak jó szem, bizonyos tapasztalat és a viselkedés, a cselekvés törvényeinek ismerete szükséges ahhoz, hogy olvasni tudjunk benne.
Egy gyermek születése csoda. De ahogy a Biblia szavai is mondják, egy fájdalmas és veszélyes csoda.
Manapság ha azt hallod, hogy egy gyerek nem figyel az iskolában, azt mondják, valami betegsége van, és nem képes figyelni. Berakják egy speciális osztályba, ahol elég később érkeznie, és speciális tablettákat adnak neki, hogy jobban tudjon koncentrálni, és az egész egy nagy baromság. Mi lett azzal, hogy azt mondjuk neki, szedd össze magad, és figyelj oda? Mi lett a fegyelemmel? Ma már csak perek vannak.
Az élet néha bonyolultabb, mint ahogy egy gyerek látja.
Magyarországon sztrájkol - Hymen. Évről évre kevesebben házasodnak itt az emberek. Szinte kétezerrel kevesebb például a házasságok száma csupán ez évben. És csupán szeptemberig. (...) A jövendő magyarjainak nincs se kedvük, se módjuk világra jönni.
A fiatal elme számára minden új, mindent elsőként tapasztal meg, és az emberek alábecsülik ennek az erejét.
A gyermek még csak csodálja a karácsonyi aranydiót, amely - úgy hiszi - távoli boldog szigetek üzenetét hozza neki: de a felnőtt kegyetlenül feltöri az aranycsodát, és kihámozza belőle a valóságot.
A rokonok minden egyes kisbaba érkezése után összegyűlnek, és próbálják kitalálni, hogy az anyjára vagy az apjára hasonlít inkább a gyerek. Mintha kérné őket bárki erre az utálatos találgatásra.
Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.
Nem azért szeretjük az újszülötteket vagy a kiskutyákat, mert aranyosak. Épp fordítva: azért látjuk őket aranyosnak, mert az evolúció úgy alakított minket, hogy szeressük azokat a dolgokat, amik így néznek ki.
Gondolkodásmódunk, jellemünk már gyermekkorunkban kialakul, és ez rányomja bélyegét későbbi életünkre. A korai érzések, gondolatok belénk maródnak, velünk élnek.
Minden gyermek ártatlannak születik. A legjobbat érdemli.
Bármilyen apró is az ember, mindig ember.
Miért nem lehet csendben álldogálni? Iskola, mi van az iskolában. Hát szerintük én erről élvezettel beszélek? Hagyjuk már azt a rohadt iskolát. Komolyan, ha egyszer kijárjuk az összes osztályt, nagyon megünnepeljük. Mert akkor már hiába kérdezik, hogy mi van a suliban: semmi, kijártam, pont. Leszakadhatnának már erről a témáról. Miért nem azt kérdezik, merre csavarogtunk mostanában, mikor készítettem utoljára íjat meg csúzlit, mikor voltam pecázni, van-e már újabb kvarcjátékom? De ilyeneket egyik sem kérdez, csak a hülyeség mindig.
Szerinted mikor jön majd el az a pillanat, amikor azt feltételezik majd az emberről, hogy nem egy komplett idióta? Mindenhol hülyének nézik a gyerekeket.
Nem igaz, hogy nem lehet néha lazítani. Milyen lesz felnőttnek lenni? Állítólag most a legjobb nekünk. De mi ebben a legjobb? Sehova nem mehetünk kéredzkedés nélkül, nyaggatni kell anyuékat, hogy hadd menjünk horgászni, le a térre, bárhová. A diszkózáshoz meg napokig kell udvarolni nekik, eljátszani, hogy örömmel porszívózunk (...). Zsebpénzünk alig, egy hamburgerre is úgy kell kuporgatni, meg bevetni minden trükköt, hogy összejöjjön a zseton. Mitől olyan jó buli ez? Ha most a legjobb nekünk, akkor valószínűleg rohadt szar lesz felnőttnek lenni.
Biztos, hogy létezik egy nap, amikor még gyereknek számít az ember, mondjuk egy szerda, és akkor csütörtökre már kamasznak tartják. Mondják, hogy ez egy hosszú folyamat, de akkor is csak van egy határvonal, hogy gyerek, gyerek, gyerek, hopp: kamasz.
A gyerekek hisznek a Mikulásban; a felnőttek a gyermekkorban hisznek.
Nem hiszek a nevelésben, a hiteles együttélésben hiszek.
A gyerekek még természetesek, ösztönösen odafigyelnek a világukra.
Kevés olyan örömteljes nap van egy boldog házaspár életében, mint mikor a gólya leszáll a házukra és egy egészséges szép gyermekkel ajándékozza meg a boldog szülőket.
Ami az emberbe beleég a gyermekkorral, az felnőtt fejjel örökérvényű marad.
Mindenkiben vigyázva ül az örök gyermek, a ráncok, pápaszemek, tar koponyák, komoly ruhák mögött és Isten örök jóságát őrzi. Van, aki fél tőle s elhallgattatja; van, akiben csak a szerelem, vagy a bor kelti éberré, de sokan vannak, akikben örökké éber. Néha egy virágillat, néha egy napsugár, néha egy szó, egy simogatás kell csak és az elveszett fiú, az örök gyermek megint előkerül...
A világra jövő gyermek a múltból érkezik.
Meglepődnél (...), ha tudnád, hogy mennyire logikusan tudnak a gyerekek gondolkozni, és hogy milyen tökéletesen felépített világ van a fejükben, amit mindig újabb információval töltenek meg. Nem mondom azt, hogy tudatosan hoznak meglepően logikus döntéseket, de a bennük zajló események örök rejtélyt képeznek. És hihetetlenül bátrak, mert nem ismerik az igazi veszélyt, nem tudják felfogni a következményeket, és ez a bátorság viszi őket előrébb és teszi őket képessé, hogy felmásszanak akár egy olyan fára is, amire egy felnőtt nem lenne képes. Bízik a saját erejében és a fa jóindulatában. Hidd el (...), fogalmunk sincs, mi zajlik le ezekben az apró kisemberekben.
Milyen furcsa, hogy amíg gyerekek vagyunk, fel akarunk nőni, szinte érezzük a kényszert, hogy megmutassuk a világnak, mire is visszük majd. Aztán amikor már a felnőtt életbe vágunk bele, hiányzik a felelőtlen lét.
Ha egy két-három éves gyerek nem tűri el, hogy bárki hozzányúljon akár ahhoz a játékához is, amivel éppen nem játszik, ez nem azt jelzi előre, hogy irigy, gonosz, egoista, másokat letaposó kis szörnyeteg lesz majd belőle, hanem teljesen normálisan, az életkorának megfelelően - a most kialakuló énhatárok védelmének megfelelően - viselkedik.
Apa keze biztonságos Hogyha fogja a kezem Nem történhet egyáltalán Semmiféle rossz velem.
Az persze nem állítható, hogy a hétéves elmét komoly gondok foglalkoztatnák, de azért már tapogatózik, időnként erőt vesz rajta a levertség, próbálgatja megérteni az életet - meglehetősen behatárolt környezete életét. Hétévesen már előfordulnak miniatűr rajongások és utálatok, amelyek mérhetetlen nagynak és rendkívül zavarba ejtőnek látszhatnak.
Minden gyereknek vizelet- és száraznyál-szaga van, így rohangálnak állandóan az amúgy is kétségbeejtően forró, lapos, alacsony valóságtartalmú utcákon.
Vannak olyan korszakok, amikor a gyerek egyszerűen nem kíváncsi a szülőre, és nem azért, mert nem szereti, hanem mert éppen nagyon befelé néz, és nem biztos, hogy a szülő az, akivel meg akarja osztani a gondjait, amiket ugyanaz a generáció jobban megért.
A kisgyerekek időnként eltúlozzák a dolgokat. Amikor az ember ennyi idős, az égvilágon mindennek sorsdöntő jelentősége van.
Gyermekként nagyon nehéz elkülöníteni, függetleníteni magunkat a szüléink érzéseitől, gondolkodásmódjától. Felnőttként már könnyebb kívülről ránézni az egykori helyzetekre.
Amikor először hallod azt, hogy apa leszel, fogalmad sincs még arról, hogyan fog megváltozni az életed. (...) Én szeretem, mennyire ártatlanok a kicsi gyerekek, mennyire szabadon gondolkodnak még. (...) Tíz éve még el sem tudtam volna képzelni ezt. De az élet valójában a gyerekekkel kezdődik csak igazán! Ez mindennél fontosabb.
Mikor megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam, iskolás.
A kisfiúnak szüksége van arra, hogy "nem"-et mondjon egy nőnek, akár bébiszitternek, akár az anyjának. Az anyukának nem szabad ezért megharagudnia rá, mert általában ha a gyerek "nem"-et mond, két-három perc múlva mégis meg fogja tenni, amit kértek és úgy viselkedik, mintha igent mondott volna.
Isten meg fogja bocsátani egy anyának, amit gyermeke boldogságáért tesz.
Sok gyerek már nem tud játszani. Képtelenek aktívan megtervezni a szórakozásukat, állandóan arra várnak, hogy szórakoztassák őket. Vajon miért van ez így a drága gyermekeknél? Talán éppen a kedves papától vagy a kedves mamától tanulják, akik szabad idejüket olyan rettentően kreatívan a televízió előtt töltik el, és a kedves gyereknek egy jó-éjszakát-történetek-lemezt vásárolnak, hogy az esti főműsor kezdetétől békében és nyugodtan konzumálhassanak.
A gyerekek szeretete - legjobb, ha küzd ellene az ember. Hiszen egy kutyához sem megyünk túl közel; akármilyen barátságosnak tűnik is, odakaphat. Mindig meg kell őrizni egy bizonyos távolságot magunk és a gyerek között, egyszerűen nagyon hamar meghalnak. De ahogy múlnak az évek, egyre jobban hozzászokunk egy ilyen lényhez. A bizalmunkba fogadjuk, megengedjük magunknak, hogy megkedveljük. És egyszer csak eltűnik.
Kivánom, hogy az újszülöttet kedves szülőivel tartsa meg az ég, s áldásában bőségesen részesítse, áraszsza a megelégedés fényét életükre, a sors tövisei sohase férkőzhessenek életének virágai közé.
Minden gyermekben, aki megszületett, mindegy, milyen körülmények között s milyen szülőktől, az emberiség lehetőségei születtek újra; s vele újból mindnyájunk szörnyű felelőssége az emberi élet iránt.
Vannak dolgok, amik túl nehezek a felnőttek számára. Csak a gyerekek érthetik meg.
A gyermek a miénk is, az enyém, a tied, mindannyiunké.
A kis fiút (vagy leányt), a ki (...) tisztelt barátunknak megnyitotta a családi örömnek kútforrását, a kinek keresztelését a mai napon ünnepeljük - éltesse az isten számos évekig, adjon neki a Mindenható erőt, egészséget, hogy ha majd a sors az élet nyílt terére veti ki, érett észszel és erős férfi karral küzdhessen ott.
A legborzalmasabb érzés a világon, amikor egy anya elveszíti a fiát.
Tudod, milyenek a gyerekek. Mindig azt hiszik, hogy ami rossz, arról ők tehetnek. Azt gondolják, ha rosszul érzik magukat, akkor rosszak.
Igenis fel lehet nevelni úgy egy gyermeket, hogy soha nem szégyenítjük meg. Ugyanakkor, elsősorban Kelet-Európában, meg a Balkánon, az egész kultúra, az iskolarendszer azon alapul, hogy megszégyenítik és megalázzák a gyerekeket.
A gyermekek csodája abban rejlik, hogy azt gondolják, az életben mindenre kell legyen válasz. Azt gondolják, hogy az életet meg lehet érteni. Tele vannak kérdésekkel és nem gondolják, hogy az életet nem fogják megérteni. Azt gondolják, hogy okosabbak lesznek, és olyan életük lesz, ami örömökben gazdag. A gyermekekben nagyon erős hit él azt illetően, hogy meg lehet szerezni azt a tudást, amivel boldogulni fognak az életben.
Az élet rövid, de az ember ujraéli a gyermekeiben. A természet alkotója ezt a halhatatlanságot engedélyezte az embereknek.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
