Bizony megesnék e szép világon Még több szomorú csúf dolog - Ha nem volnának csupa türésből, Egyszerüségből, hitből, hűségből Alkotott - angyalasszonyok.
A nők... (...) Mindegy, mit csinálsz, nem tudod boldoggá tenni őket.
Ha egy férfi cselekszik gyakorlatiasan, akkor ő egyenes és következetes. De ha egy nő, akkor ő mindjárt hideg és számító.
A tudományos pályán a teljesítmény számít, a nők is ugyanúgy hozzá tudnak tenni a tudomány fejlődéséhez.
Ha levetkőzzük nemünkre jellemző pozitív vonásainkat - legbecsesebb emberi vonásainkból vetkőzünk ki.
A természet a szenvedések elviselésére a férfinak erőt adott, a nőnek türelmet, s hol az erő már összeroskad, ott a türelem átsegit.
Az asszonyok adják életünk aranyát, de aprópénzre váltva azonnal vissza is követelik azt.
A férfi csak annyira tud férfi lenni, amennyire a mellette lévő nő nő. Ez fordítva is igaz.
Az életben a dolgok nem teljesen igazságosan vannak elrendezve, pláne, ha a lányokról van szó.
A nőnek kell valami elfoglaltság a férfin kívül, sok férfi ott rontja el, hogy nem veszi meg a feleségének a külön kis játszóterét.
Másokért élni, mások szenvedését enyhíteni, más helyet hordozni keresztet s másért halni meg: erre csak igazi nő képes.
Mit is érnének a bálok nők nélkül? Olyanok volnának, mint a virág illat nélkül, mint a nap fény nélkül, a rege tündér nélkül.
A nők hajlamosak (...) megforgatni a szavaikat a szájukban, mint a cukorkát, és ettől a gondolataik a felismerhetetlenségig eltorzultak.
Ez a baj a nőkkel. A férfiak mások, ők hozzásegítik egymást a boldoguláshoz. A nők viszont azt hiszik, hogy a másik ellehetetlenítésében rejlik az erejük.
Egy nőnek, ha elbukott, nincsen jövője: egy férfinak, ha magasra jutott, nincsen múltja.
A férfinak jelenthet a munka úgyszólván mindent, (...) de a nő mindig lényének csak egy részét veti be a munkába, az igazi, a létfontosságú rejtve marad.
Egy nő több, mint csak asszony.
A nőt naponta meg kell hódítani, a férfit naponta el kell csábítani.
A férfi hódít, a nő csábít. Engedjük a férfiakat udvarolni!
Ami csak szép van a földön: gyönyörűség, öröm, szerencse, nyugalom és egészség, azt mind egy hű nő szerezheti meg a férfinak.
A férfi azt gondolja, hogy ő mindent tud, a nő pedig, hogy ő jobban tudja.
A nőkkel való bánásnak egy titka van: udvarolj nekik, ha szépek, és udvarolj másoknak, ha nem szépek.
Ha találkozol egy férfival, belelátsz. Ha találkozol egy asszonnyal, ő lát beléd.
A nők nem sokban különböznek a tűztől. (...) A tűz gyönyörű dolog, ugye? Le se tudjuk venni róla a szemünket, amíg ki nem hunyt. Ha kontroll alatt tudod tartani, akkor világít és fényt ad. Csak akkor kell tenni valamit ellene, ha már nem uralod a helyzetet.
A megfelelő nővel minden lehetséges.
A legtöbb nő unatkozik, mert nőnek lenni unalmas. Csakis azért megyünk férjhez, hogy legyen mit csinálnunk, aztán gyerekeink lesznek, és rájövünk, hogy a többi nőnél csak egyetlen unalmasabb létezik: a kicsinyeink.
Ha lány az ember, akkor három takaros részre osztódik. (...) Vannak azok a részek, amikhez a fiúk hozzáérhetnek (...), vannak azok a részek, amikhez akkor érhetnek hozzá, ha megvolt az eljegyzés, vagy legalábbis az indítványozás, és azok a részek, amikhez csak az esküvő után érhetnek. Mindenki ismeri a térképet. De a fiúk azért próbálkoznak, mert a fiúk már csak ezt szokták tenni, mi meg nemet mondunk. A fiúk próbálkoznak, a lányok hárítanak. Ez egy ilyen tánc.
Ha az ember lánya egyedülálló egy nagyvárosban, meg kell tanulnia rögtönözni.
A nő olyan bankbetét, amely akkor is kamatozik, amikor már régen elfogyott a tőke.
A nő olyan, mint a gyöngy. (...) Néha évekig, néha egy egész életen át egy osztrigában rejtőzik. De amint egyszer napfényre kerül, gyorsan elfelejti a múltját. Amennyire rejtőzködött a múltban, annyira meg akarja magát mutatni; amennyire zárkózott volt, annyira ki akar majd nyílni. És amikor eljön ez a pillanat, már senki nem tarthatja vissza. Ő maga sem.
Könnyebb atomot felezni, vagy lerohanni egy országot, mint kitalálni, hogy mi jár a nők fejében.
Minden lánynak szüksége van arra, hogy megrengessék a világát, legalább egyszer.
A férfi azt a boldogságot élvezi, amit maga érez, az asszony csak azt, amit másnak szerez.
A női egyenjogúságra vágyó nők nem elég ambiciózusak.
A nő Isten egyik legszebb csodája. Képes élettel megtölteni az üres teret, nagyon mély gödörbe lökni a férfit, de onnan egyetlen mozdulattal ki is rántani, ha kedve úgy tartja.
A nők befogadók, ezért csodálatosak. A férfiak kiadnak magukból mindent. A sérelmeiket, a tévelygéseiket spriccelik szét a világban. Ezt örökítik át új generációkra. Ezt a borzalmat a nők fogják fel, és próbálják élhetővé szelídíteni.
A rossz lányok nem nőnek fel, csak idősebbek lesznek.
A második világháború utáni nemzedék, az én nemzedékem, olyan korban nőtt fel, amikor a nőket gyermekként és birtoktárgyként kezelték. Parlagon hagyott kertek voltak... de szerencsére a szél mindig hozott vad magvakat. Ha írtak valamit, az illetéktelennek minősült, a nők mégis lázasan dolgoztak. Észre se vette senki, ha festettek, ez mégis lelki táplálék volt számukra. Könyörögniük kellett a művészetükhöz szükséges eszközökért és műteremért, s ha nem kapták meg egyiket sem, fákon, barlangokban, erdőkben és apró szobákban teremtettek önmaguk számára helyet. Táncolni alig, vagy egyáltalán nem lehetett, így hát az erdőben táncoltak, ahol nem látta senki, vagy a pincében, vagy a szemetesvödör ürítése közben. A test díszítése gyanút ébresztett. A vidám test vagy ruha csak növelte a sértés (...) veszélyét. A tulajdon testükön viselt ruhadarabokat nem mondhatták magukénak. Akkoriban a gyermekeikkel kegyetlenkedő szülőket egyszerűen csak "szigorúnak" nevezték, a mélységesen kizsákmányolt nők lelki gyötrelmeit "idegösszeroppanásnak" hívták, a fűzőkbe szorított, a szigorúan kordában tartott és kíméletlenül elnémított lányokat és asszonyokat tekintették "bájosnak", azokra a nőkre pedig, akiknek sikerült rövid időre kibújni a pórázból, a "rossz" bélyegét sütötték.
Aki egy nő miatt őrül meg, annál nincs nagyobb bolond a földkerekségen.
A férfiakból mártír Bárhol válhatik, Sivatag, utca, templom - Mindegy nekik. Nekünk nem jutnak tettek, Ez a végzetünk, Sötét szobában tengetjük Hosszú életünk.
Mondják, a nő szeszély, s igaz, de te A szeszélyben állhatatos maradsz, Mint zúduló folyam vonala, egy, Forrástól a csendes vizekig, Mindig megújul, végighajtja mindig A megszámlálhatatlan csöppeket, S te - szeretlek ezért nagyon - erő vagy, Formabontó, formaőriző.
Lelket ne várj, csak észt vagy kellemet; Ki nőt szeret, múmiát szeret.
Mi az a múzsa? (...) Ritka erő egy nőben testet öltve, aki ihletet ad az alkotóművésznek.
Mi is csupán vaksötétben tapogatózunk, mikor a női lélekben indokokat keresünk.
A férfi a háznak feje, a központ, mely körül az egész háztartás forog; de a háznak lelke az asszony.
Ha jól bánnak egy nővel, az szinte kivirágzik.
A nők gyakran olyanok, mint a gyermekek. Látják a dolgokat és mégis: rendkívül lényegtelen apróságoknál megtorpannak.
Láss a nőben semmirekellő, alantas, álnok teremtményt, s akkor pontosan ez lesz és nem több, ám láss benne titokzatos-fenséges lényt, törékeny tüneményt és mennyei kegyosztót, `életed csillagát`, s akkor ez a csillag lesz. Igen egyszerű természeti törvény ez: a dolgok hűségesen visszaadják nekünk, amit "beléjük viszünk".
Furcsa. Ha egy férfi cselekszik gyakorlatiasan, akkor ő egyenes és következetes. De ha egy nő, akkor ő mindjárt hideg és számító.
Szivével gondolkozik a nő még a legkomolyabb dologban is, mig a férfi a szerelemben is többnyire eszére hallgat: melyiké az elsőség?
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
