Gyógyulj meg édes, szép menyasszonyom! Mivé leszek, ha ajkaid helyett Fejfádat csókolok? Itt hagynál engem? engem! és miért? Hogy minél elébb föl az égbe menj? Szebb lesz neked, szebb lesz velem a föld, Mint nélkülem a menny.
Az igazi étel nem lehet káros. A többi az. A színezékek, a rovarirtó szerek, a tartósítószerek, a margarin.
A lélekgyógyulás (...) nem más, mint önmagunk megnyitása a valószínűtlen és korlátlan lehetőségek tárháza előtt.
El kell hitetnem az emberekkel, hogy jól vagyok, hisz ha ők így gondolják, talán én is el tudom hinni.
Nehéz megmondani, mi nyűgözi le inkább az embert: a technika csodás vívmányai, amelyek évről évre páciensek százezreit segítik magasabb életminőséghez - vagy az, hogy még mindig toronymagasan többet tud egy egészséges természetes ízület, mint mesterséges kollégája. Az, hogy mindent mesterségesen pótoljunk, amit a természet nyújt, sajnos ma még nem lehetséges. De már az is lenyűgöző, ami lehetséges.
Sok szempontból a kórházak a világ legveszélyesebb helyei. A higiénia és a sterilitás szerepében tetszelgő gyűjtőhelyei a fertőzésnek.
Amíg él a beteg, addig mindig van remény.
Mindenki beteg, aki él, csak a halottak nem betegek.
A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei. Jó bűnügyi technikusok módjára megszállottan közvetett bizonyítékok után kutatunk a bőrön. A nyomok néha mélyen bevezetnek minket a test belsejébe. Hirtelen felfedezzük, hogy a bőr elmeséli, ha a lélek hiányt szenved valamiben, beszámol stresszről, a lelki egyensúly hiányáról, vagy a szerveinkről és táplálkozási szokásainkról.
Az orvos már a szavával is gyógyít. És a jó szó ingyen van.
Az emberiség betegséggel, és a betegségek és a tünetek viszonyával kapcsolatos nézetei tévesek lehetnek. A betegség és annak tünetei sokszor nem azonosak egymással. A betegség valami élő és láthatatlan - tulajdonképpen olyan, mint egy szellem - , ami megtámadja a testet, és tüneteket okoz, és a tünetek minden egyes embernél eltérőek lehetnek. És néha az is előfordul, hogy semmiféle tünetet nem okoznak.
Azokból, akik nagyon sokáig betegek, gyakran válik követelőző, utálatos szörnyeteg. A türelmes, szentként viselkedő beteg legendája romantikus képzelgés, semmi egyéb. Mire az ágyhoz kötött beteg fenekén megjelenik az első felfekvés, addigra gonosz is lesz, belemar mindenkibe, és átragasztja másokra a maga nyomorúságát. Ő maga persze nem tehet erről, de ez nem változtat az érintettek helyzetén.
Reggel piros, este halott.
Egyetlen baktérium az agyvízben, és meg vannak számlálva a napjaid. A sejtek erőlködnek, megfeszítve küzdenek azért, hogy megőrizzék a bőr ellenálló képességét, hogy a legparányibb betolakodó mikroorganizmus se kerülhessen a szervezetbe. De elég csak néhány pillanatra halottnak lennünk, és a sejtek, amelyek addig szorosan egymásba kapaszkodtak, feladják, rések támadnak az addig tökéletesen záró szervezet falán. Vége a harcnak, többé semmi sem óvhat és őrizhet meg bennünket a betolakodóktól. Mikrobák seregei állnak bevonulásra készen.
A testünk még akkor is harcban áll, amikor álmodunk, minden oldalról ostromolják: az idő, az elkopás, a kívülről és belülről támadó betegségek, vírusok és baktériumok, amelyek végül fölébe kerekednek. Végül mindig.
Az ellenségemnek sem kívánom azt az érzést, amikor rájössz, hogy vannak dolgok, amikre bizony nincs ráhatásod, illetve hogy el kell valakitől köszönnöd, miközben annyi mindent kellene még elmondanod neki - és ezalatt kétségbeesetten próbálsz pozitív maradni, és lelket önteni mind a másikba, mind saját magadba (...). Kikészülsz a tehetetlenségtől, de felcsapod a műmosolyt, és azt mondogatod, hogy minden rendben lesz.
Attól, hogy valakit felvesznek az orvosi egyetemre, még nem válik belőle empatikus, a beteg problémáját átérző ember.
Egészségügyünkben egyszerre van jelen a szükségkórházak nyomora és a világszínvonal, és nem tudhatjuk, melyik jut, ha baj van.
A kádári, az állam emlőin csüngő néplélek számára nagyon fontos, hogy minden ingyen legyen, mert nekünk az a jó. Mindegy, milyen, csak kapjuk ingyen. Az így szoktatott alattvaló a magasabb minőségért sem gondolja úgy, hogy megéri fizetni, a központilag kapott ellátmánnyal úgy van, hogy az olyan, amilyen, legfeljebb hőbörög, de nem érzi magát igazi ügyfélnek, aki joggal vár el minőséget. Ebből a pozícióból nem nagy a mozgástér: ha a jobb, hatékonyabb állami ellátásért több adót, járulékot vagy ne adj’ isten vizitdíjat kellene fizetni, azt elutasítja a többség - persze azért is, mert nem hiszi már el, hogy a befizetett összeget tényleg rá költenék.
Az egészségügy nehezen átlátható, összetett rendszer, de ettől még nem kell, hogy agybénító áhítattal tekintsünk rá.
Fontos az orvosba vetett bizalom, de ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
Az orvos nem ér rá, ezért ha megműteni nem is kell magunkat, a betegségünkről érdemes önerőből is tájékozódni.
Általában rajtunk múlik, hogy hagyjuk-e magunkat meggyógyítani, még ha az orvosok sokszor úgy is tesznek, mintha ehhez nem sok közünk volna.
Ha a bűnüldözés mindenben a jogszabályok szerint működne, bezárhatnánk a kórházakat.
Az életben, egészségben esett kár pénzre váltása gyötrelmes folyamat, és nem mindig látható benne az igazság, de jobbat még nem sikerült kitalálni.
Egy kis éhezés többet segíthet egy átlagos betegnek, mint amire a legjobb gyógyszerek vagy a legjobb orvosok képesek.
A minőségi ételt nem adják olcsón, de hosszú távon sokkal jobb nekünk és a természetnek is. Én úgy fogom fel, hogy ez egy olyan befektetés, amelyet hajlandó vagyok a családom egészségéért és a bolygóért vállalni. Minél több organikus terméket vásárolunk, annál valószínűbb, hogy az áruk is esni fog.
Jézus a védelem, s a Kemó rúgja a gólokat.
Vannak olyan emberek, akik jobban szeretik a betegséget, mert az talán ismerősebb nekik, és nem akarják feladni, még akkor sem, amikor már tudják, hogy meggyógyulhatnának belőle.
A gyermek- és fiatalkori betegségek hetei, hónapjai varázslatos időszakok az ember életében. A külvilág zajai, az udvaréi, a kertéi vagy az utcáéi csak tompa zajként hatoltak be a betegszobába. Odabent azoknak a történeteknek és szereplőknek a világa burjánzik, amikről, illetve akikről a beteg olvasott. A láz, amely lerontja az érzékelést, és megélénkíti a képzeletet, újszerű, egyszerre ismerős és idegen helyiséggé változtatja a betegszobát; torz ábrázatú szörnyek rajzolódnak ki a függöny és a tapéta mintáiból, hegyekké, épületekké vagy hajókká tornyozódnak a székek, az asztalok, a polcok és a szekrény, egyszerre elérhető közelségben és nagy messzeségben. A hosszú éjszakai órákon a toronyóra ütései, a néha-néha elhaladó autók zúgása és fényszóróiknak a falakon megjelenő visszfénye jut el a beteghez. Vannak alvás nélküli, de nem álmatlan órák, nem a hiány, hanem a teljesség órái. Vágyak, emlékek, szorongások, örömök rendeződnek labirintussá, amelyben elvész és eligazodik és megint elvész a beteg. Vannak órák, amelyekben minden lehetséges, a jó éppúgy, mint a rossz. Mindez alábbhagy, ha a beteg jobban érzi magát. De ha a betegség elég sokáig tart, akkor a betegszoba átitatódik, és a lábadozó, akinek már láza sincs, eltéved a labirintusban.
Az egészséges és nem egészséges táplálkozás közötti határvonal nem az állati/növényi élelmiszerek között húzódik meg. Ha ilyen polaritásban kezeljük az étrendet, akkor egyszerűen egy szakmaiatlan, hamis dilemmát generálunk, ami nem összeegyeztethető a táplálkozástudománnyal.
Hát nem értelmesebb dolog most élni örömteli életet, kiteljesítve minden napot, szeretni és szeretve lenni, ahelyett, hogy az ismeretlen jövőben előálló egészségi állapotunk miatt aggodalmaskodnánk? Mi van, ha nincs is jövő? Mi van, ha a halál a szabadulás útja, amely a túlvilági boldogságba vezet?
Sokszor egy megnyugtató szó vagy egy kiadós beszélgetés is segít a pácienseken. A fájdalmak a kedvességtől és az odafigyeléstől is enyhülnek, néha meg is szűnnek.
Nem attól kapunk gyomorfekélyt, amit megeszünk. A gyomorfekély oka az, amin rágódunk.
Az Úr megbocsáthatja bűneinket, de az idegrendszerünk soha.
Szeresd egészségedet, mert ez a jelen. Védd a kisgyermeket, mert ez a jövő. Őrizd szüleid egészségét! - mert a múlton épül fel a jelen és a jövő.
Sajnos, a testünk nem úgy működik, hogy ha valakinek már "nagyon kell fogynia", akkor gyorsabban fog fogyni, nem lesz természetes súlyingadozása, megtorpanása, botlása vagy visszaesése. A test nem viseli el a sürgetést, és a személyiség sem tud parancsra és határidőre változni.
Mire jut a gyógyszerész, ha már csak gyári készítmények lesznek? Közönséges kereskedő lesz belőle, egyszerű kiszolgáló a saját gyógyszertárában.
Találkoztam rákos és leukémiás gyermekekkel, olyanokkal, akiknek minden levegővételért meg kellett küzdeniük, akik diabéteszesek voltak, vagy dialízissel kezelik beteg veséjüket, míg nem találnak egy donort, akinek veséjét átültethetik, amíg nem késő. Ezek a gyerekek kivétel nélkül olyan méltósággal és gráciával szembesültek helyzetükkel, ahogyan hasonló esetben egyetlen felnőtt sem tenné. Sokszor láttam, hogy nem is annyira önmagukkal, inkább szüleikkel és testvéreikkel törődnek. Ezek a gyerekek mindent tudtak a nemről, és nagyon is megértették, milyen tisztességtelenek a korlátaik.
A tudománynak a világ megismerésében, a tudományos orvoslásnak pedig a gyógyításban nincs alternatívája.
Az orvosok és a gyógyszerészek hajlamosak a (...) betegeket hibáztatni az engedetlenségükért, a tétlenségükért és a tévedésükért. Azt mondják, elvezetheted a lovat a vízhez, de ha nem akar inni... A pszichológusok sötéten látják az ilyen ítélkezést. Mi azt feltételezzük, hogy ha a beteg nem követi az orvos tanácsát, az az orvos hibája, nem a betegé. Úgy hisszük, hogy az orvos felelőssége olyan tanácsot adni, amit követni fognak, olyan beavatkozást ajánlani, amit tiszteletben tartanak, együtt dolgozni a pácienssel, amíg el nem érik a kívánt hatást, és ellenőrizni az eredményt, hogy minden rendben zajlott-e.
Ilyen az agysérülés természete: nem lehet tudni, mikor és mennyire fog visszatérni a beteg.
Terhesnek lenni nem betegség, de az orvosok egyre inkább úgy kezelik, mintha az lenne.
Nem könnyű orvosnak lenni, de betegnek sokkal nehezebb.
A negatívumokra korlátozódó jövőkép a lehető legrosszabb tanácsadó a szakmai karrier tervezésekor! Ha erőfeszítéseinket száz százalékban a betegségek és balesetek elkerülésére fordítjuk, abból csak hipochondria vagy paranoia sülhet ki, de nem boldogság.
A felnőttek problémai mindig átragadnak a kicsikre, sőt még a kamaszokra is, ezért az első, amit tehetsz gyermeked egészségéért, hogy teszel a sajátodért. Testi és lelki egészségedért egyaránt. Egészséges szülő képes csak egészséges gyermeket nevelni.
Minden betegséggel valamiféle gyászt fejez ki a szervezet. Olyan hiányt, amelyet nem orvoslunk megfelelően vagy időben.
Nem az utcákon, bennünk száguld veszettül szirénázva, mibennünk vált a lámpa sárgára, zöldre; tágult pupillánk transzparense int legelőször szabadot megkönnyebbülten, látva, hogy nem minket ért a balszerencse.
Ne engedd, hogy életednek ez a szelete, vagyis a betegséged, határt szabjon személyiséged kiteljesedésének, és megakadályozzon álmaid megvalósításában!
A kiegyensúlyozott táplálkozás éppoly létfontosságú, mint magának az élelemnek a megléte.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
