A rossz karma automatikusan jó karmát szül.
Életünkben vannak élettervünk szempontjából véletlenszerű történések.
A sors előtt nincs akadály.
A részecskék szintjén a világ tele van esetlegességgel, s hogy a nagyobb egységekben mégis olyan, mintha eleve elrendelés volna.
A dolgok egymásból következnek, mintha dominók dőlnének el hosszú, egyenes sorban, minden lépés magában ártatlan és kikerülhetetlen.
Nincs is Isten, csak a végzet, az események mindannyiunk számára előre meghatározott láncolata.
Soha nem tudhatjuk előre, hogy mi fog történni, igaz? Hol ide, hol oda vet minket az élet. Ez benne a kaland. Nem tudni, hol kötünk ki és hogy alakul a dolog. Rejtély az egész, és ha másként látjuk, akkor hazudunk magunknak.
A jövőnkre irányuló beállítódásunkat többnyire végletes magatartásformák jellemzik. Vagy egyáltalán nem hiszünk a gyökeres változás lehetőségében, s ezért eltűrjük, hogy sodorjanak az események, vagy vakmerő, de megvalósíthatatlan terveket kovácsolunk, hogy azután gyógyíthatatlan apátiába zuhanjunk. Pedig van egy harmadik - az egyetlen reális lehetőség -: felkészülten kivárni azt a pillanatot, amikor a tőlünk függetlenül zajló történések alkalmat kínálnak a sorsfordító cselekvésre.
A sors nagy tréfamester. Sosem lehet tudni előre, hogy miként alakulnak a dolgok, de ha nyitva tartod az elmédet és a szívedet, (...) egy nap majd megtalálod a saját sorsodat.
Ha egy hal leéli az életét a folyóban, akkor talán ismeri a folyó sorsát? Nem! Csak azt tudja, hogy nincs hatalma a folyó felett. Követheti, amerre folyik, de a végét nem láthatja. Az óceánt elképzelni se tudja.
Folytonos fenyegetettségben élünk, tudunk róla, vagy sem. Sokszor nem mi magunk, hanem csakis a lutri, a véletlen, a szerencse dönt.
Az élet erősebb nálunk, a létező világ mit sem törődik az egyénnel. Ez borzasztó - mondom egyszer, máskor meg: ez gyönyörű. Mindenesetre: erő ez, pusztító és teremtő, és hiába is próbálnánk kivonni magunkat a hatása alól, nem lehet kiszállni.
Bármely ösvényét is járod Végzet kertjének, nem egyszer, de sokszor kell választanod. Az ösvények elágaznak. Minden lépés, melyet Végzet kertjében teszel, választás; és minden választás meghatározza a jövő ösvényeit. Ám megeshet, hogy mikor végigsétálsz az életen s visszatekintesz, csak egyetlen ösvényt látsz magad mögött; és nem lesz más előtted, csak a sötétség. Olykor az ember Végzet ösvényeiről álmodik, s hasztalan töpreng. Az ösvényekről álmodik melyekre rálépett, s amelyekre nem... Az ösvények szétválnak, elágaznak és újra egyesülnek; talán maga Végzet sem tudja, hogy a kanyargó és kacskaringós utak valójában hová vezetnek. De ha mégis tudná, akkor sem árulná el neked. Végzet megőrzi titkait.
Vannak, akik úgy tartják, hogy Végzet vak; mások inkább azon a véleményen vannak - és talán nekik van igazuk -, hogy Végzet már messze túl jár a vakságon, hogy igazából nem is képes másra, csak látni: látja az űrben csigavonalban forgó galaxisok által hagyott finom erezeteket; figyeli a bonyolult mintázatokat, melyeket az élőlények az időn keresztülutazva maguk után hagynak. Végzetből porszag és az éjszaka könyvtárainak illata árad. Nincsen lábnyoma. Nem vet árnyékot.
A hús összemegy a fazékban, de a bab megdagad!
Vannak ésszel megmagyarázhatatlan dolgok. Ilyen a halál, a mágia és a végzet.
Minden egyes pillanat egy jövőbeli alapjául szolgál. Egyetlen rossz kanyar, és eltévedsz. Amit ma teszel, megmarad, visszatér. Semmi sem múlik el büntetlenül.
Az ember kötelessége, hogy részt vegyen a saját életében.
Az ember nem mindig tudja maga megválasztani azt a kalandot, amit neki szánt a sors.
A létezés játékszerei vagyunk, kénye-kedvére alakít bennünket.
A természet (...) minden lehetséges ajánlattal elárasztja az embereket, de leszarja, hogy élnek-e az ajánlataival.
A talajon múlik, milyen gabona terem meg rajta, az indán múlik, milyen tök nő rajta.
Egyetlenegy nap visszaránthat a szakadék széléről, és egyetlenegy nap sokkal több lehetőséget rejt, mint azt valaha gondolnánk.
Egy kő vagyok, amit ha meglöknek, gurul. Egy kő vagyok, amit nem lehet szeretni, ami igazából nem is igényelte sohase, hogy szeressék. A kőnek nincs szüksége ilyesmire.
Az élet nem kívánságműsor (...). Valakinek Gucci jut, valakinek meg szeretet. Akinek mindkettő, az felőlem nyugodtan fel is fordulhat.
Ne téveszd össze a sót a cukorral ha veled akar lenni veled lesz ilyen egyszerű.
Elkerüli a mély árkot sokszor a vak ember, Míg egy másik beleesik épen látó szemmel; Az ostoba ha rosszat mond, nincsen semmi benne, De az okos ha mondaná, biztos veszte lenne. Alig tudja megkeresni kenyerét a jámbor, De a hitetlenre úgy hull minden jó, mint zápor. Mit eszelhet ki az ember? Mit lehet itt tenni? Azon, mit a végzet végzett, nem változtat semmi.
Isten mindannyiunk számára kijelölt egy utat, és nem kérdőjelezhetjük meg a bölcsességét. Csupán annyit tehetünk, hogy meghallgatjuk, és engedelmeskedünk.
Isten malmai lassan őrölnek, de nagyon alaposan.
Ne sürgesd az időt! Aminek jönnie kell, eljön majd, mert az idő folyama meg nem áll. Halad az Úr rendelése szerint, és sodorja magával az embereket. Kicsiket, nagyokat, szegényeket, gazdagokat, nincsteleneket és hatalmasokat. Egymáshoz löki és elválasztja őket, ahogyan éppen esik. Ebben a sodródásban tetszik ki igazán, kiben mi lakozik.
A halál ott ólálkodik mindenütt: a földimogyorós zacskóban, a félrenyelt húsfalatban, a kezed ügyébe eső cigarettás dobozban. Ő mindig ott van a közeledben; ahány ellenőrzőpont csak van a halandó és az örökkévalóság között, Ő ott áll mindegyiknél. Rozsdás tű, mérges bogár, áram alatt lévő földelt vezeték, erdőtűz, görkorcsolya, amelyen a hülyönc kis kölykök egyenesen beleszáguldanak a forgalmas útkereszteződésbe - neki mindegy.
Minden emberi élet epizódok vaskos kötete. Nézz végig a saját életed minden egyes pillanatán, vedd őket számba egymás után, végtelen aprósággal. Legalább húszkötetes enciklopédia lenne.
Az, hogy hol leszel tíz év múlva, csakis rajtad múlik. Szabadon dönthetsz arról, hogy mit szeretnél kezdeni az életeddel. Születésed jogán szabadúszó vagy, szabad akarattal. Kell ennél több? Bármikor dönthetsz úgy, hogy jobban tiszteled önmagad, és többet nem találkozol azokkal a haverjaiddal, akik lehúznak. Csakis a te kezedben van, hogy boldog vagy boldogtalan leszel.
A balszerencse eléggé önkényes (...). Egyesek látszólag csak úgy siklanak, míg mások vonzzák a katasztrófákat.
Egyikünket sem kérdezték meg születése előtt, hogy hol szeretne a világra jönni, kitől szeretné tanulni az első lépéseit és életbölcsességeit, milyen sorrendben és sikerrel szeretne megbirkózni az élet nagy próbatételeivel. Hogy kik vagyunk valójában, és kinek gondoljuk magunkat, mégis ilyen sorsfordító apróságokon múlik.
A véletlen csak arra jó, hogy (...) az útról jobbra, vagy balra kilendítsen bennünket, de nem tartósan.
Életünk alakulása fejben dől el. Az dönt, hogy milyen világot, milyen jövőt képzelünk el saját magunknak.
Vannak, akiknek egyszerűen a túlélést ajándékozza a sors.
Sebhelyeket rajzol életünk festővásznára a sors.
Van az a pillanat, amikor az ember rádöbben, hogy bármennyire alaposan tervezett, bármennyire körültekintően szervezett, akkor is a káosz uralja őt.
Honnan tudjuk, ahogy itt ülünk és szürcsölgetjük a kávét, vagy levegőt veszünk, vagy átmegyünk az úton, hogy nem egy eseménysor kezdődik, ami valahogy a halálunkhoz vezet, negyven év múlva, tíz év múlva, holnap?
Ha ütni akar az élet, úgyis üt.
Az út, amelyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja.
Az embernek azon az úton kell elindulnia, amelyre a szükség kényszeríti.
A mecsetben mondott ima nem más, csak szándéknyilatkozat, amit jóhiszeműen, mindenki előtt teszünk, olyan, mint a csónak, amit az ember a parton előkészít a vízre bocsátásra. Igazán csak akkor válik el, hogy mit ér, mikor elkap az első vihar a nyílt vízen. Akkor kit érdekel már, hogy jól nézett-e ki a csónak a parton?
A legtöbb dolog, ami az életben történik velünk, attól függ, ami idefent zajlik (...). Idefent, a fejünkben. Az elmének hatalmas ereje van! Nem is képzeli, mekkora hatással vannak a gondolatok a valóságra.
Mi döntjük el, öntudatlanul sodródunk, vagy tudatos alkotóként veszünk részt az életünkben. Mi döntjük el, mi kerül ki a kezünk alól, hozzáteszünk-e a világhoz, vagy csak elvenni akarunk belőle.
A létezés Bermuda-háromszöge egyszerre mítosz és valóság. Egy dolog azonban biztos: ha az ember belekerül az örvénybe, többé már soha nem járja az eredetileg neki szánt utat.
A sors az egyik kezével elvesz, aztán a másikkal meg ad valamit. Ha az ember jó és megérdemli, mindenképpen így van.
Ki tudja, mit hoz a holnap, vagy a holnapután. Jobb, ha az ember mindenre felkészül.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
