Egy tönkrement házasság egész hasznos lehet, ha az ember másoknak próbál segíteni, hogy megmentsék a kapcsolatukat. De megértem, hogy az emberek nem szívesen járnának olyan pszichológushoz, aki a saját életét sem képes kézben tartani. Ahogy bulimiás táplálkozási tanácsadóhoz sem. Vagy kövér fitneszedzőhöz.
A félelem néha jó tanácsokat tud adni.
Ha az emberek nem kérik a tanácsodat, akkor nincs rá szükségük. Ha tanácsot kérnek, de nem fogadják meg, akkor sincs rá szükségük.
Az ember nem lehet eléggé körültekintő, ha mások sorsába merészel beleszólni, különösképpen, amikor a sorsnak egy olyan fölbonthatatlan és szent fordulatáról van szó, mint a házasság.
Bolondnak tanács sárba vetett kalács.
Az emberek szívesebben követik példánkat, mint tanácsainkat.
Sokszor, ha megkérdeznének, jó tanácsot tudnánk másoknak adni abban, amiben mi magunk bakot lőttünk.
Ne temesd terhed a szentek némaságába! Problémád van? Nagyszerű. Örvendj, merülj el, és vizsgálódj.
A hagyományos életvezetési tanácsnak - az összes, a szünet nélkül tolt pozitív és boldog önsegélyező rizsának - az a rögeszméje, ami nincs. Rárepül arra, amit te máris a gyarlóságaidnak meg a gyengeségeidnek tartasz, és még jól fel is nagyítja őket. Azért tudhatod meg, mi a pénzkereset legjobb módja, mert eleve úgy érzed, hogy nincs elég pénzed. Azért hajtogatod a tükör előtt állva, hogy milyen gyönyörű vagy, mert eleve úgy érzed, hogy nem vagy gyönyörű. Azért követed a randi- és párkapcsolati tanácsokat, mert eleve úgy érzed, hogy téged nem lehet szeretni. Azért próbálod idétlen vizualizációs gyakorlatokkal bűvölni a nagyobb sikert, mert eleve úgy érzed, hogy nem vagy elég sikeres. Ironikus módon ez a görcsölés a pozitívra - a jobbra, a szuperebbre - csak újra és újra arra emlékeztet minket, hogy mik nem vagyunk, mi hiányzik belőlünk, és mik lehettünk volna, ha nem mondunk csütörtököt. Elvégre egyetlen boldog ember sem tartja szükségesnek, hogy a tükör elé állva mondja fel, mennyire boldog. Mert a boldog ember csak boldog.
Csak azt tudom tanácsolni, amit amúgy is mondasz magadnak. Csak túlságosan félsz, hogy megfogadd.
Mint annak, kitől tanácsot kérnek, vigyáznia kell, hogy őszinte jó akaratát félre ne magyarázzák, úgy a tanácsot kérő is gondolja meg, ki az, kihez teljes bizalommal tanácsot kérni megy, nehogy kára legyen belőle.
Ki valamit tervez, az a kivitelt és a netaláni következményeket számítsa ki maga; vessen minden tekintetben önmagával számot; mások ritkán adhatnak neki terveiben elfogadható tanácsot, ez okból inkább ne is kérje.
Ha az ember tanácsát egyenesen ki nem kérik, úgy hallgasson; ha pedig ez történik, akkor a legnagyobb vigyázattal és meggondolással tanácsoljunk.
Az ember mindig úgy ad tanácsot, hogy önmagáról mond el valamit.
Az emberek tördelik a kezüket, hogy jaj, ezt csináljam vagy azt csináljam. Kapnak tizenhét különböző véleményt. Aztán azt csinálják, amit amúgy is akartak. Ha tanácsot adsz, csak hibáztatni fognak, amikor rosszul sül el.
Legyenek óvatosak, hogy kinek a tanácsát fogadják meg, de legyenek türelmesek azokkal, akik a tanácsot adják. A tanács a nosztalgia megnyilvánulási formája. A tanácsadás pedig horgászás: a hulladékból kikotorjuk a múltat, letörölgetjük, a rút részeket átmázoljuk, és újra felhasználjuk, többért, mint amennyibe került.
Mindig izgalmasak azok a pillanatok, amikor olyan tanácsot adsz, amelyre neked lenne a legnagyobb szükséged.
Tanácsot csak annak adj, a ki kér.
Ne hallgasson a szamarakra! Ismeri a mondást: aki tudja, csinálja, aki nem, az ugatja.
Azt üzenem a fiataloknak, hogy ne hallgassanak senkire. Se a szüleikre, se a testvéreikre, se a szerelmükre. Amikor az ember este fekszik a sötétben, egyedül a kispárnájával, akkor tud azon gondolkozni, hogy mire is vágyik valójában. Mindennek ez a kulcsa.
A tanácsok osztogatása a nosztalgia egyik formája. Az ember a múltjában válogat, azt leporolja, átfesti a csúnya részeket és az értékénél drágábban próbálja újrahasznosítani.
Ne akarjatok tanácsokat osztogatni, inkább a beszélgetések során fejtsétek ki, óvatosan, a véleményeteket.
Az erőszakoskodás és a tanács között az a különbség, hogy a tanácsot kérik, az erőszakoskodást meg nem.
A bölcsességnek része többek között az a képesség is, hogy elengedjük a fülünk mellett az ostoba vagy őszintétlen tanácsot.
A legtévedhetetlenebb tanácsadó bennünk rejlik, és úgy hívják: ösztön.
A jó tanács értéke sohasem attól függ, vajon igénybe vesszük-e vagy sem.
Tanácsot adni lehet, de nem az ahhoz való alkalmazkodást.
Ingyen tanács ritkán olcsó.
Érdemes a versengést és az ezzel járó örökös kritizálást és gyalázkodást felfüggeszteni, abbahagyni, és önmagunk megerősítésének más módjait gyakorolni.
Viselkedj úgy, mint egy királynő, és talán úgy is bánnak veled.
Tetteidet önzetlenül, szeretettel, hozzáértéssel végezd.
Boldognak lenni olyan könnyű. Lásd hát, ne panaszold a pokol földi mását: hűtlen barát, kilobbant szenvedély... Tanulj újra veszteni, verekedni, s a remény tükrében arcod keresni, hogy rád kiáltson nagy merészen: - Élj!
Mértékkel élj, hogy mérhetetlenek legyenek boldog napjaid!
Sose higgy a fülnek, míg a szem bizonyosságot nem ad!
Nem számít, hogy hol vagy, mit csinálsz, csak arra gondolj, hogyan ragadhatod meg a lehetőségeket, és használhatod fel a magad javára.
Az én szempontomból csak az a fontos, hogy én hogyan érzem magam a másik társaságában. Ha bánt engem, miért vesztegessek időt arra, hogy miért bánt? Nem akarom, hogy bántson, és kész. Nem akarom, hogy bárkit is bántson. Engem nem érdekel, miért teszi. Ha meg akarod érteni az okát, odaragasztod magad a helyzetbe, felelősséget vállalsz valakiért, aki nem a te felelősséged. Ahelyett, hogy keresnél magadnak valaki mást, aki már úgy viselkedik, ahogy te szeretnéd, ahogy neked is jó. Akiről nem kell gondoskodni, hanem esetleg gondoskodik rólad. Rövid az élet. Ha valaki bánt engem, akkor miért próbáljam megváltoztatni?
Ha valamit nem tudsz megszerezni úgy, hogy az ajtón lépsz be, keress hátsó bejáratot.
Kinek nem lehet tanácsolni, azon nem lehet segíteni.
Ne feledd, hogy mindegyik sérülésünk azért létezik, hogy emlékeztessen minket: ha mások szenvedést okoznak nekünk, akkor ennek az az oka, hogy mi is így teszünk másokkal vagy önmagunkkal.
Amikor felüti fejét az önzés, adj nekik nagylelkűséget, amikor a bizalmatlanság kísérti őket, adj nekik erkölcsi erőt, amikor meg nem értés honol, adj türelmet és gyöngédséget, és amikor a szenvedés életük részévé válik, adj nekik erős hitet és meginghatatlan szerelmet.
A fa arra dől ki, amerre hajlik. Légy óvatos, merre hajolsz!
A nagyságot nem kisebbíti, és a tehetségnek nem mond ellene, ha tanácsot kérünk, inkább becsületünkre válik, ha a balsors ártalma ellen az értelem oltalmát keressük.
Ne nézd el magadban azt, amit másokban nem tudnál helyeselni!
Ajándék lónak mindig nézd meg a fogát! Néha kiderülhet, hogy a trójai fajtához tartozik.
Amit megtanultam, hogy ne változtasd meg önmagad, mert kifogysz az olyan dolgokból, amivé még válhatsz.
Ha valakit meg akarsz nyerni, ne te adj neki, hanem érd el, hogy ő adjon neked valamit. Bármilyen apróságot. Azt érzi majd, hogy szívességet tett. Ez olyan tudatalatti.
Ha végre rájöttél, hogy eddig nem úgy éltél, ahogy kellett volna, ragadd meg a pillanatot és változtass az életeden! Igen, nem egyszerű, de ismerek pár olyan embert, akiknek sikerült, és szembe tudnak nézni a múltjukkal.
Fogd fel füleddel a rügyező fák neszét ibolyántúli estek illatát szívja orrod segíteni sose mulaszd aki gyengébb tenálad s az öröklét pávaszeme őrködjék sorsod felett.
Ha nincsenek boldog emlékeid, csinálni kell párat.
Herceg, s mind, akit víg öröm ölel, e rímet vésse jókor még eszébe: mert élni édes, ámde halni kell. Minden emberi vágynak ez a vége.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
