Nem elég tudás és gyakorlat: Türelemmel készül az oldat!
Erő kell ahhoz, hogy tudj várni. Az pedig a gyengeség vagy a gyávaság jele, hogy lépünk, amikor nem kéne.
A türelmetlen horgász sosem fog igazán nagy halat, mert kirántja a horgot, amikor az úszó az első kis rángásra épphogy bukdácsolni kezd. Nincsenek ahhoz idegei, hogy megvárja, amíg az igazán nagy hal ráharap a horogra. A nagy hal azért lesz nagy, mert okosabb és óvatosabb, mint a többi, melyeket már süldőként kifogtak.
Mindig azoknak nehezebb a dolguk, akik várnak.
Az igaz művész nem ír gyorsan, hacsak hangulata nem így kívánja, és csupán elvétve képes nagy mennyiségben alkotni. Nem tud leszerződni olyasmire, hogy adott határidőre ennyi meg ennyi szót leszállít, hanem természetes tempójában, megfontoltan, nem ritkán kifejezetten lassan, s mindig lelkiállapotától meghatározottan ír; kihasználja a kedvező alkalmakat, ám egyetlen mondatot sem vet papírra, amit fáradt elmével vagy kényszerből formálna meg.
Ha kocsira szállsz, ne bánd, ha más előtted lép fel, nem késel le semmiről; de a tülekedésben a békességről lekésel.
Csak nyugalomban lelsz a csodák végtelenjére.
Vegyük fel a természet tempóját: a titka a türelem.
Az idő csak akkor létezik, ha várni kell valakire. És a szeretet az egyetlen dolog, amiért megéri bármit elviselni.
Mindenki saját útján jut el a sikerhez, és ehhez idő kell.
Hatalmasok erénye: Türelem Nem tölti bosszúját gyengébbeken. Barátságunkra kérlek, legyen szived, Bűnös miatt ártatlan vérét ne vedd.
Amíg fiatal vagy, addig mindent akarsz, azonnal. Ha veszítesz, utána rögtön pályára akarsz lépni, hogy ne égessen a kudarc, hogy azonnal ki tudd törölni az emlékét. Ez a hozzáállás téves. A revanshoz ugyanis idő kell.
Ha kapnék nyolc órát, hogy kivágjak egy fát, az első hat órát a baltám élesítésével tölteném.
Rendkívüli türelemre van szükség kivárni a méltó feladatokat, ha nincs mód változtatásra. S aztán csak elérkezik a nagy lehetőség, s akkor megvilágosodik a várakozás értelme.
Az élet olyan fordulatokat tud venni, amilyeneket el sem tudunk képzelni. Falak omlanak le, népek szabadulnak fel. Csak ki kell várni.
Türelem: a szó egyszerre jelent várakozást és szenvedést.
A türelem és a humor két teve: átvisznek bármelyik sivatagon.
Ha ez ember cselekvésre noszogat valakit, akkor azután se fanyalogjon az illető első óriási ötletén, ha az fenekestül forgatja föl az ő virtuális világát.
A legutoljára szirmot bontó virágok állják legjobban az őszi fagyokat.
Előbb csak fújjuk a kását, majd aztán kanalazzuk.
A jó ápoló nem ott kezdődik, hogy nem üt, hanem ott, hogy vissza nem üt. Bosszúálló ember ne menjen elmeápolónak.
A víz cseppről cseppre faragja meg a követ.
Türelmes embernek nincs naptárja, órája és főleg stopperórája.
Ha sokáig nem találsz semmit, azzal is haladsz.
Még a legmagasabb fák is (...) apró magvakból sarjadnak. Vésd ezt az eszedbe, és ne akard siettetni az időt!
Ne feledd! Ma nem a gólra utazol, csak megpróbálsz a kapu közelébe jutni.
Hallottam egy bizonyos tengeri kígyóról, amely igen szokatlan módszerrel ejti el áldozatát. Fekszik lenn, a tenger fenekén, mintha sérült lenne. Aztán odajönnek az ellenségei, de ő mégis nyugodtan fekszik tovább. Aztán az ellenségei kicsiket harapnak belé, de ő ennek ellenére mozdulatlan marad.
Fejjel menni a falnak nem a leggyorsabb módja a falbontásnak.
Vannak dolgok, amikre megéri várni.
Egyik ember a másikat önmagától nem tudja megváltani. Segíteni lehet, várni lehet, remélni lehet, dörömbölni lehet, kaparni kívülről a falat lehet, enyhíteni is lehet jósággal, odaadással, áldozattal és megértéssel a másik kagylóba zárt életét, de ha nem képes kitörni, nem lesz igazi találkozás.
Most csak várni lehet. Tudom, hogy keserves, de mindennek megvan a maga ideje. Úgy, mint a dagálynak és az apálynak. Senki sem tudja azt megváltoztatni. Amikor a kivárásnak van itt az ideje, várakozni kell.
Mindig célravezetőbb kilépni a nehéz szituációból, akár csak egy pillanatra is, mint elveszíteni a fejünket és türelmünket, mert amit ilyenkor tennénk vagy mondanánk, mélyebb nyomot hagy (...), mint gondolnánk.
Nincs olyan, hogy egy álom túl nagy. Az van, hogy elfogadod, idő kell ahhoz, hogy valóra váljon.
Egyszerre csak egy lépést. (...) A jövő lépésenként épül.
A várakozás általában jobb, mint a valóság.
Az emberi szívek alján a várakozás és a reménykedés lappangott, mint a ligeti menazsériából megszökött puma a gödöllői erdőben, s akármilyen nyájas és fegyelmezett volt az emberi külvilág, soha nem lehetett tudni, miféle várakozás rejtőzik sűrűjében.
Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
Türelmes és higgadt ember vagyok, sosem sürgetem, hogy gyorsan megtérüljenek a befektetett energiák, és talán ezért tudok olyan dolgokat is megvalósítani, ami másoknak nem mindig sikerül. Mindig kivárom a megfelelő pillanatot.
A szelídség a szinte észrevétlen befolyásolás titka. Finoman eloszlatni az ellenállást, és terelni, formálni a merevnek tűnő körülményeket így kell. A szelídség ereje azért hatásos, mert nem szül ellenállást.
Lassan: megbotlik az, aki rohan.
Az operának nincs vége, amíg a kövér hölgy énekel.
Előfordul, hogy idegesebbek, türelmetlenebbek, fáradtabbak vagyunk. (...) Semmi új receptet nem tudok adni. A megoldás a türelem.
A legnagyobb béketűrésnek is egyszer vége szakad.
Az élet művésze sohasem a végletek, mindig a közép felé tájékozódik. Inkább kiegyezik, minthogy háborúzzon. Inkább előbb megáll, minthogy túllépjen. Még a legszenvedélyesebb szerelmében is megáll saját lényének telekhatáránál, és bevárja, míg a másik odaér. Nem gázol a birtokára. És nem rántja át magához.
Mindenkinél van egy határ, ahol elpattan a húr. Hisz emberek vagyunk, nemde?
Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.
Azt az angyalt, aki ráirányítja szemünket a határok meglátására, és érzékeinket a lehetőségek fölismerésére serkenti, nem értelemnek hívják, három neve van: hit, remény, szeretet; a mindennapi életben egyszerűen türelemnek hívják. A némáknak megadja a szólást, az alázatosoknak a bölcsességet; a veszetteknek, akik nem veszik észre, lángpallosával kiégeti a szemét.
Ha egyetlen pillanatra sem menekülök a változás elől, hanem tudatosan élem meg, türelmesebb leszek azzal, ami amúgy is elkerülhetetlen.
Kérdezz sokat, de ne várj mindenre választ, a feleleteket majd megkapod, amikor kell, s akkor rájössz, hogy ha korábban kaptad volna, olyan lett volna, mint egy ismeretlen nyelven írt könyv.
Ha elszalasztottad a kedvező pillanatot, várj! Hátha jön egy másik. Ha nem jön, tévedtél... de többnyire jön. Akkor aztán ne habozz!
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
