Filozófia - Idézetek Új idézet beküldése

Imádunk általánosítani, de az nem működik állandóan. Nem értjük a statisztikát, mert a világlátásunk fekete-fehér. A szürkével nem tudunk mit kezdeni. Szeretnénk (?) ha a különbségek nagyon élesek lennének, mert az egyszerű. Akkor pontosan tudnánk, mit várhatunk egy embertől. A világ viszont nem ilyen.

Minden ugyanannak a dolognak a különböző megnyilvánulása: az álmosságom, a gyapotgombolyag, (...), minden csak egy tünékeny álom. Minden ugyanannak az ürességnek a része.

A definícióknak van az a rossz tulajdonságuk, hogy vagy egyszerűek, de korlátozottan írják le a valóság teljességét, vagy leírják a világ összetettségét, de olyannyira bonyolultak, hogy praktikusan alkalmazhatatlanok.

A filozófia eredetét a rácsodálkozásban, a kételkedésben és magárahagyatottságunk érzetében kereshetjük.

Nekünk filozófusoknak a tévedés a specialitásunk. (...) Míg más területek arra specializálódtak, hogy megfelelő választ találjanak jól definiált kérdésekre, mi filozófusok arra specializálódtunk, hogy olyan mélyen összekuszáljuk a dolgokat, hogy senki se tudja megmondani, mik egyáltalán a kérdések, nemhogy a válaszok. Ha nem jó kérdéseket teszünk fel, azt kockáztatjuk, hogy eleve rossz dolgot vizsgálunk. Ilyen esetben jönnek jól a filozófusok! Filozófiára van szükséged, amíg rá nem jössz, hogy mik azok a kérdések, amiket egyáltalán fel kellene tenned.

Amikor elolvasol vagy átfutsz egy vitaindító cikket, különösen ha filozófus írta, egy gyors trükkel megspórolhatsz egy csomó időt és erőfeszítést, különösen most, hogy a számítógépeknek köszönhetően már olyan könnyű keresni: keress rá arra, hogy "nyilvánvaló", és vizsgáld meg az összes állítást. Nem mindig, nem is feltétlenül az esetek többségében, de a "nyilvánvaló" szó gyakran egy vaku hatékonyságával mutat rá az érvelés gyenge pontjaira.

Ama szenteskedő világnézet, mely szerint e földi lét nem volna egyéb a lélek silány és nyomorteljes börtönénél; a test haszontalan lom, mely földhez bilincselőleg nehezedik a szellem ég felé törekvő szárnyaira; s hogy a test és lélek ezen mesalliance-át a halál angyala bontja fel végre, mikor is a lélek lerázván a mulandó és romlékony porrészeket, elnyeri az örökélet koronáját... ezen nézet, mondom, felette rosz hirbe hozta az anyagot, valóságos páriává aljasitotta a testet. (...) A természettudomány, végig kisérvén az anyagot ezer meg ezer rejtett útain, figyelmezvén azon szereplésre, melyet a természet háztartásában elvégez, más világításban láttatja azt, másképen ítél az anyag és erő, test és lélek közt létező viszonyról, mely itélet ugy hangzik: hogy az anyag nem alábbvaló a szellemnél, de vele mindenesetre egyenjogú.

Egy ismeretágban sem lehet akkora tevékenység mellett oly kevés eredményt észrevenni, mint a philosophiában. Évszázadok óta minden czivilizált országban a legkiválóbb szellemű és legőszintébb törekvésű férfiak foglalkoztak metaphysicai vizsgálódásokkal s mégis e pillanatban rendszereik, nemhogy közelednének az igazsághoz, sőt inkább a tudományok előhaladásával mind jobban-jobban eltávoznak attól.

A filozofálásba belealudni (...) mindig veszélyes. Ilyenkor ugyanis végtelenített üzemmódra áll át az agy. Gőzerővel pörög egy számunkra nem létező irányba.

A művészet célszerűsége elleni küzdelem mindig a művészet moralizáló tendenciája elleni küzdelem.

A filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság keresése.

Érzékeink megcsalnak bennünket, a vízbe dugott botot az ép szem is megtörtnek látja. Az elmélkedés azonban csak akkor csal meg, ha hibás.

Egy kor filozófiájára semmi sem jellemzőbb, mint hogy a gondolkodásról hogy gondolkozik. Nemcsak: hogy gondolkozik; - hogy igyekszik idomítani.

Semmi se létezik. Ha létezik is valami, az megismerhetetlen az ember számára. Ha megismerhető is, kifejezhetetlen és más emberrel közölhetetlen.

Az ember azáltal különbözik a növénytől és az állattól, hogy képes felismerni a létezés csodáját. A növény és az állat nem különül el minden létezőtől, míg az ember szembehelyezkedik azzal.

A paradoxon egy szempontból mindenképpen hasznos: arra késztet, hogy rendet teremtsünk a gondolataink között. Valahányszor váratlan ellentmondás lép fel, kikezdhetetlennek tűnő alapfeltevésekből képtelen következtetések adódnak, úgy érezzük, újra rendbe kell tennünk a világot. Cseppet sem hízelgő tükröt tart gondolkodásunk elé és ráébreszt, nem értünk valami egészen alapvető dolgot. Nincs más hátra, meg kell vizsgálnunk a hibához vezető rejtett alapfeltevéseket.

Ha (...) egy ember olyan tökéletesen átlátná önmagát, mint az isteni szem (...), akkor az oksági törvény alapján saját cselekedeteit előre láthatná, és az akarata nem lenne többé szabad.

A természetet szellemek éltetik, és a teremtett világ működése valójában a halottak lelkének köszönhető, a szellemek világának anyagi kifejeződése, a szellemekének, akik így kapcsolódnak a mi dimenziónkhoz.

Az élet értéke azokban az értékekben van, amelyet magunk hozunk létre, azaz mindenki saját maga adja meg életének értelmét.

Nem hiszem, hogy az emberi életnek jövőbe mutató vagy összegező értelme volna. Az egyes dolgainknak, amiket csinálunk, azoknak mindig van valamilyen céljuk. Szeretném elérni ezt a poharat, ezért utánanyúlok, és így tovább. Ezt jogtalanul kiterjesztjük az egész létünkre, pedig ilyen értelemben nincs az életnek értelme és célja.

Vannak, akik azt tartják, hogy ha valaminek nincs neve, az megszűnik létezni.

Az emberek... most is, meg régen is, a csodálkozás következtében kezdtek filozofálni.

Filozófiailag nincs értelme az emberiség létezésének céljáról vagy értelméről beszélni.

A csoda nem a megtapasztalásról szól, nem a mi szemünk, a mi értelmünk számára van. A csoda önmagáért való. Mint az univerzum maga, tőlünk független, és minket semmibe vesz.

Nem mindig lehet összebékíteni az elméletet és a gyakorlatot, vannak az életben piszkos bonyodalmak.

A filozófia (...) 2000 év alatt semmit sem fejlődött.

Filozófus-szindróma: a képzelet kudarcát összetéveszteni a szükségszerűséggel.

Az elméleti lehetőségnél néha érdekesebb a gyakorlati lehetetlenség.

A természet nem tanácskozik filozófusokkal.

A filozófusok az ókor óta álmodoznak arról, hogy az etikát (a viselkedést irányító alapelveket) a semmiből, kizárólag vitathatatlan alapelvek és logikai műveletek segítségével vezessék le. Sajnos évezredek alatt is csak egyetlen dologban jutottak egyetértésre: hogy általános egyetértés semmiben sincs.

Honnan tudod, merre van a felfelé, ha az egész világ a feje tetejére állt?

Az a sárkány, amelyet lát valaki, olyan sárkány, amelyik nem rendelkezik a legfontosabb sárkánytulajdonsággal - hogy tudniillik nem megtalálható. Éppen ezért az olyan emberek beszámolóinak, akik azt állítják, hogy sárkányt láttak, a legkevésbé sem szabad hitelt adni, mert a látható sárkányt a priori nem valódi sárkányként kell azonosítanunk.

Ha a világegyetemben minden esemény, amit véletlenszerűnek hittünk, valójában egy észszerű rendszerhez idomul (...), akkor az azt jelenti, hogy létezni kell valahol egy isteni, alkotó elmének, s ennek következtében most elkezdte átgondolni eddigi ateista krédóját. - Nem azt mondom, hogy létezik valahol egy nagy szakállú öreg szivar, akit Jahvénak hívnak, és odafenn, a fellegek között eldönti, hogy melyik futballcsapat nyeri meg a bajnokságot (...) -, de ha a fizika, a kvantumfizika azt sugallja, hogy Isten létezik, akkor én nagyon is hajlandó vagyok foglalkozni ezzel az elképzeléssel.

A realisták: ami nem teljesíthető, nem is kívánjuk. Az eszményhívők: amit kívánunk, nem teljesíthető azonnal.

A determinizmus és a szabad akarat ellentmondása azért nem létezik, mert nem ugyanarra a személyre vonatkozik. A determinizmus a külső, a szabad akarat a belső megfigyelő számára létezik. Kívülről minden előre látható. Belülről nézve érvényesül a szabad akarat. Miután pedig a kettő más-más megfigyelőre vonatkozik, nem zárják ki egymást és nem állnak ellentmondásban.

Egyetlen gondolat sem lehet önmaga tárgya.

Nemcsak a politikában, de a tudományok országában is vannak tévtanok, előítéletek, melyek útját állják a valódi fejlődésnek; de itt, mint ott, vannak elszánt akaratú bajnokok is, kik elegendő erőt éreznek magukban, megküzdeni a tévtanok makacsságával, és szembenézni az előítéletek sötét felhőiből czikázó villámokkal. Ezek a politikában szabadelvűeknek, a tudományban materialistáknak nevezik magukat.

A népek és egyes emberek tettei nem egy határokat nem ismerő belső akaraterő következményei, de külső körülmények s a természeti szükségesség törvényei által határoztatnak el.

Ha egy színész beszél és nem hallja senki, akkor is színész?

A következmény semmi esetre sem lehet nagyobb horderejű, mint az a tétel, amelyből következik.

A tények hangosabban beszélnek, mintsem philosophiai lármával azokat tul lehetne kiáltani.

A logika, a technika, a technológia, a ráció arra való, hogy problémákat oldjon meg. Hogy miért kell bolygatni valamit egyáltalán, az nem racionális probléma.

Az embernek igenis szüksége van mindenféle elfoglaltságra, akár fizikai, akár értelmi, akár érzelmi szinten, hogy mindenáron elkerülhesse a saját magával, az élettel, léte értelmével, a válaszok elviselhetetlen hiányával és a halállal kapcsolatos kérdéseit.

A dolgoknak nincs értelme, csak a használat során nyernek értelmet.

A filozófia annyi, mint megérteni, hogy soha nem érthetünk meg mást, csak azt, hogy képtelenek vagyunk megérteni, miért nem értünk semmit.

Minden filozófiában és vallásban benne van az igazság csírája... és mindegyikben vannak hibák is. (...) Mindegyiket meg kell vizsgálni, hogy meghatározzuk a hasonló igazságokat és kiiktathassuk belőlük a téves eszméket.

Minél élesebben és kíméletlenebbül fogalmazunk meg egy tézist, annál ellenállhatatlanabbul hívja ki az antitézist.

Nem felel a nappal, és nem felel az éj, - de hallgat-e valóban, aki csak nem beszél?

Túl sokat gondolkodom. Gondolkodom előre, hátra, sőt még oldalra is.

Lejárt szavatosságú vallási hagyományok bójái közt szlalomozva, a célba érés halvány esélye nélkül pereg el a semmi a sehovába.