Vannak napok, amikor a hit túlságosan fájdalmas.
Szó szerinti hitetlenség nem létezik: mindenki hisz valamiben, hit nélkül egyszerűen nem lehet élni. Így a materialistáknak is vannak hiteik, csak ezek nem az Univerzumon kívül feltételezett másvilágra irányulnak, hanem földi életünknek olyan végső kérdéseire, amelyeket a tudomány jelenleg még nem vagy maradéktalanul nem - esetleg sohasem - tud megválaszolni.
Minél többet gondolkozom, annál kevésbé tudok hinni.
Hogy mennyire "hiszel" valamiben, csak azzal mérhető le, hogy mit vagy hajlandó kockáztatni érte.
Nem a fiatalok nem hisznek, hanem az öregek nem mutatnak utat.
A hit az igazi csoda, ami mindent felülír.
A hithez (...) abba kell hagynod a magyarázatok keresését.
Nem kell értened a csodákat ahhoz, hogy hinni tudj bennük.
Ha az ember megszűnik hinni valamiben, nem marad más, csak sötétség.
Annak útja-módja, hogy egy képtelen dolgot elképzelhetővé tegyünk, nem logikán meg okoskodáson keresztül vezet. Dehogy. Csakis azáltal képzelhető el, hogy hiszünk benne. A hit maga a módszer.
Ha valamiben hiszel, azzal életben tartod.
A helyes hit, a helyes felismerés és a helyes viselkedés (...) egymásba fonódva segítenek felszabadítani a lelket a káros karmák rabságából.
A hitetlenség csaknem még fontosabb, mint a hit. A hithez egy adag hitetlenség is tartozik.
Hinni kell. Szinte mindegy is, hogy ki miben hisz: lehet hinni a Jóistenben, az energiában, a fényben, vagy bármiben, de hit nélkül nagyon sivár lenne az élet.
Azt nem tudnám megmondani, hogy hiszek-e a tündérekben, de az biztos, hogy benned hiszek.
Nem kapsz imában magyarázatot. Magadnak kell megkeresned a dolgok értelmét.
Az őrület és a hit közötti különbség csak a követők számában mutatkozik meg.
Nem kell, hogy a hit hegyeket mozgasson, elég, ha egy kicsit megdobbantja a szívünket, s melegség jár át minket.
Meglepő, mennyi mindent képesek vagyunk elhinni mi, emberek, mert tudni véljük, hogy úgy van.
A hit nem más, mint újra meg újra elismételt gondolatok, amelyek végül a személyes igazságainkká válnak. Az a szomorú ebben, hogy mindent hit végül önbeteljesítő jóslattá válik. Akár azt hiszed, hogy valami lehetséges, akár azt, hogy lehetetlen, végül biztosan igazad lesz. A hiedelmed meghatározza a viselkedésedet.
Falhoz állítom az Istent és arra kényszerítem hogy visszaadjon minden hitet amit elvett tőlem amióta tiltott abortuszával világra erőltetett.
Nagyon hiszek a hitben; ha valamiben elég erősen hiszel, igazzá válik számodra.
Tudni nem ugyanaz, mint látni.
A fanatizmus túlságából rendszerint csak rövid az út a kételkedéshez.
Istenben hinni nem annyi, mint félni tőle, és azzal, hogy megbüntet, inkább arra kötelez, hogy egyenes jellemmel és becsületesen éljünk.
A vallásos emberek örülhetnek, mert földöntúli dolgokban hinni nem mindenkinek adatik meg... de a vallásos hit, és most mindegy, melyik vallásról van szó, segít az embernek a helyes úton járni.
Isten még soha nem hagyta cserben az ő népét.
A hit olyan, mint egy izom, amit minél keményebben megdolgozol, annál erősebbé válik.
Attól még, hogy nem hiszünk a téglafalakban, ugyanúgy megsérülünk, ha fejjel rohanunk neki egynek. Aztán persze a valóságot átkozzuk, amiért létrehozta a falat.
A hit: laza bizonyosság!
Amióta ember él a földön, mindig próbált hinni, reménykedni, mégis mindig bizonytalanságban élt. A küzdelem a bizonytalanságban a hitért, reményért, ez az emberélet. (...) Valahol minden embernek meg kell vívnia ezt a küzdelmet, akárhová jut is el, mert nem lehet szabadságot, biztonságot készen venni a közértben vagy importálni Japánból.
Kinek nincs hite, az igazat nem lel.
Csak nagyon kevés ember hisz. Meglehet, rengeteget beszélnek róla. Talán még szeretnének is hinni benne. De csak ritkán hisznek valóban.
Erre való az ima: a sors olykor olyan rossz lapokat oszt, hogy kell valaki, aki erősebb nálunk.
Legyünk ateisták vagy akár bigottan vallásosak, az emberi kapcsolatokat megmételyezik a dogmatikus elvek, a készen kapott és belénk táplált hiedelmek. Ezek ellen minden gondolkodó, épeszű ember joggal lázad, joggal érzi sarokba szorításnak. Hadd dönthesse el ki-ki maga, hogy mit fogad el és mit nem, mit érez igaznak és mit nem.
Aki a csodában akar hinni, azt úgysem lehet lebeszélni róla.
Túl fogsz jutni rajta. Nem lesz fájdalommentes. Nem fog gyorsan menni. De Isten jóra használja majd ezt a zűrzavart. Addig is ne viselkedj ostobán vagy naivan! De ne is ess kétségbe! Isten segítségével túljutsz rajta.
A hit nem hoz békét; a szív békéjét hittel éppoly nehéz elérni, mint hitetlenül.
Az erő nem jelent semmit hit nélkül.
Hinni egy Istenben, aki van, de a világgal semmit sem törődik, annyit jelent, mint ateistának lenni leplezett formában.
A hiedelmekkel nem érdemes vitába szállni.
Hittel nem jutsz sokra, de hit nélkül semmire sem jutsz.
A hit annyi, hogy higgy valamiben, ami túlnő rajtad. Olyanban, ami nem látható, hallható, tapintható. Mint a remény, a szeretet.
Az igazi kereső semmilyen tant nem fogadhat el, az, aki valóban találni akar. Aki azonban megtalálta a kincset, az minden, minden tanítást jóvá tud hagyni, minden utat, minden célt, azt már semmi sem választja el az összes többitől, az ezer- meg ezertől, akik az Örökkévalóban élnek, és lelkét lélegzik.
Miért ilyen ez a világ, amilyen? Annak ellenére, hogy egy jó és mindenható Isten teremtette és vezérli. Miért ilyen sötét, amikor Isten a világosság, és nincs benne semmi sötét? Erre nekem sincs megoldásom, de ahogy Gyökössy Bandi bácsi mondja: mégis hiszek! Mégis. A hallgatása ellenére belekapaszkodunk Isten misztériumába.
Amikor a hit az égből alászáll a földre, nem marad hely a saját józan ítélőképességünknek és tapasztalatunknak.
Ha hiszel benne, igaz is számodra.
Egy kis adag hit nagyon sok aggodalomra gyógyír lehet.
A hit a kimondhatatlanról tett jelentés.
Az egyház nemcsak látható intézmény, hanem természetfeletti közösség, misztérium is, igazi lényegét csak a hit útján lehet megérteni.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
