- Az Úrba vetem a hitem. Nem emberekbe. (...) - De Isten az embereken keresztül hat.
Sokan kívánják elmondani nekem, hogy mi Isten akarata. Csakhogy ezt senki sem tudhatja. Valójában nem. Mert Isten hallgat. Mindig. Isten hallgat, az én fájdalmam azonban olyan átható, olyan hihetetlenül harsány, hogy most mindössze a saját akaratom szerint vagyok képes cselekedni, és csak remélhetem, hogy ez valami módon egybevág az övével.
Aki Megváltónak adja ki magát, az vállalja is a Megváltó szenvedését.
Isten hosszú adós, de biztos fizető.
A hivatalban nincs Isten, Isten otthon van, mert Isten a szeretet - a munkának ördöge van.
Jézus megbocsát, de Isten a törvény.
Mindaz, ami érték bennem, amire büszke vagyok, amitől bármennyire is érdekes vagyok, az leginkább annak köszönhető, hogy megcsillan bennem Isten.
Isten igazságos, mert valakinek pénzből ad többet, valakinek tehetségből, másoknak pedig szépségből.
A Teremtő jelen van minden emberben. Akár patkolókovácsról legyen szó, akár pasáról, ugyanazon az éltető elemen osztozunk. (...) Mert nem csak Isten hasonmásai vagyunk, hanem bennünk lakozik az ő isteni lényege is.
Mi, emberi lények nem érjük fel ésszel, hogy milyen hatalmas is Isten. Kivételes agyat és érző, szerető szívet adott nekünk. Megáldott minket a szánkkal, hogy beszélni tudjunk és kifejezésre juttathassuk érzéseinket, szemet kaptunk tőle, hogy lássuk a színes és szép világot, van lábunk, hogy járhassuk az élet útját, kezünk, amivel magunkért dolgozhatunk, orrunk, amivel beszívhatjuk a finom illatokat, fülünk, hogy hallhassuk a szeretet szavát.
Van az úgy, hogy kinézek az ablakon, és tudom, az istenek a világ másik végén vannak. Olyankor meglátom, ki is a világ valójában: egy gyerek, akit elhagytak a szülei, amikor még borzasztóan kicsi volt, és túl nagy árat kellett fizetnie a túlélésért.
Isten nem az ember szemével néz, hanem sokkal élesebb, messzebb látó szemmel; nem úgy ítél, mint az emberek, hanem sokkal-sokkal bölcsebben.
Ha Isten annyival magasabb rendű a teremtményeinél, mint ahogyan azt tanítjuk, hogy hihetné bárki, hogy fel tudja fogni az ő felfoghatatlan dolgait?
Habár Isten cselekedetei soha nem nyilvánvalóak, és lehet, hogy szegényesnek tűnnek, mégis örökkévaló nyereséget hordoznak.
Isten néha pontosan oda teszi az embereket, ahol lenniük kell. Még ha ők maguk nem is tudják.
Miért járnék templomba? Hogy megcsúfoljam a hitemet? Isten ott van mindenben, csak fel kell ismerni az igazságot. Ott csillan a sziklákon, ott van a föld porában, a vízben, ott van minden fűszálban; áldásos sugarai beterítik a mezőket, belőle készülnek a gyógynövényes főzetek és tinktúrák! Itt él bennünk, körbevesz minket, csak a legtöbben nem akarják látni!
Amit Isten el akart mondani az emberiségnek, azt mind odatette az orra elé, hogy észrevegye.
Az emberi törekvés fontos, ám az Isten gondoskodó figyelme nélkül, ahogy mondani szokták, egy verébfióka tolla sem hull.
Isten félresöpri a haszontalan terveket, és az eredeti tervet teszi vissza az emberiség munkaasztalára.
Ha Isten olyannak akart minket, mint a parancsolatok, akkor miért nem eleve olyannak teremtett?
Isten szeretete nem azt jelenti, hogy soha nem történnek rossz dolgok, hanem hogyha megtörténnek, Ő melletted lesz.
Beleszakad az értelem, míg kiderül, hogy van-e még vagy volt-e szíve, mely most félrevert, az Úrnak.
Isten azért vált emberré, hogy az ember Istenné válhasson.
Isten országa bennetek van s körülöttetek. Nem fából és kőből épült házakban. Hasítsd szét a fát és ott leszek, emeld fel követ és megtalálsz.
Isten mindent lát, de csak kevés dolgot méltányol.
Isten akarata nagyobb minden elképzelhetőnél. Olyan nagy, hogy önmaga tagadására is képes.
Isten túlságosan univerzális ahhoz, hogy egy legyen önmagával. Ezért létezik a levegő ura és a sok cinkosa. Ezért létezik minden, ami nem Isten.
A balsors mindig lesben áll (...), ez a balsors természete, ám egy nagy uralkodó keze vissza tudja tartani, ahogy a levegő megtartja a felhők súlyát, mielőtt az lágy esővé változna.
Hiszek egy Istenben, aki pont azért tart életben, mert ő is ugyanúgy van velem, ó, hogy hisz bennem!
Isten azt adja nekünk, amit elbírunk, még ha mi nem is hiszünk benne.
Sosem tudhatjuk, hogy a legmélyebb fájdalmaink vagy megaláztatásaink kiknek segíthetnek. Hisz Isten útjai kifürkészhetetlenek, ezért ha valakit szívat, abban biztosak lehetünk, hogy jó okkal teszi.
Isten se nem nő, se nem férfi, hanem e kettő együtt.
Isten előtt éppoly kedves, akár embert, akár állatot védenek meg a szúnyogoktól.
Az az igazság, hogy nekem éppolyan nyugtalanító, ha arra gondolok, hogy van Isten, mint ha arra gondolok, hogy nincs. Akkor inkább nem gondolok az egészre.
- Mi talán nem mindig fogjuk fel, de istennek van egy terve. - Igen. Tudom. De miért hiszi mindenki azt, hogy az egy jó terv?
Sokkal logikusabb azt feltételezni, hogy ha van Isten, az a változatos emberi működésében leli örömét, és nem birkanyájként viselkedő önállótlan, szerencsétlen lényt kívánt teremteni.
Isten tisztelete majdnem olyan haszontalan, mint a nap imádata: imák és könyörgések nem használnak egyiküknél sem. Isten hatalmas és elérhetetlen, egy teremtő, akinek már nincs mit teremtenie, egy atya, aki már évekkel ezelőtt elvesztette érdeklődését a gyermekei iránt.
Mi rosszat tettek ártatlan gyermekek, akiket elpusztított a tengerár? Mit vétett a csőlakó, hogy az általad adott életet vegetálássá alacsonyítsd? És miért nem vigyázol a békára, a csigára, a bogárra, amely nem tudja átmenteni az életét az út túloldalára az autóáradatban? Kérlek, világosítsd meg az elmémet, miként értelmezzem a háborúkat? És a gyűlölködést? Csak sejtem, hogy Te vagy az első dialektikus, és minden a maga ellenpárjával értelmezhető: a háború a békével, a gyűlölet a szeretettel, a halál az élettel, a sötétség a világossággal, a mélység a magassággal, Te pedig a Sátánnal.
Vannak dolgok, amiket még Isten sem kérhet.
Isten (...) a távolságával gyógyít és ad reményt, bármennyire is érezzük a közelségét.
Az Úr kártyáit nem könnyű megfejteni.
A jó Isten mindannyiunk szívében él, és a saját GPS-ével vezet bennünket: lelkiismeretünk törvényei és a parancsolatok által megmutatja a legtisztább, legegyenesebb utat a boldogulásunk, a mennyek országa felé.
Isten sosem vall kudarcot.
Bármilyen okosan is tervez valaki, Isten terve mindig beválik.
Isten nem szereti a fennhéjázókat és az elbizakodottakat.
Ha volt valami jó az életemben, jött vele valami rossz is egyből. Az Úr egyenlege mindig nulla.
Isten azt állítja magáról, hogy ő szeret. Akár érezzük, akár nem, ez a szerető Isten mindannyiunkat számtalanszor megsegít. Vajon lehetséges-e akkor, hogy egyidőben létezzék egy jó Isten, és egy gyilkos, aki olyan lángoló lelkesedéssel szeleteli fel mindannyiunk életét, mint egy rohadt mészáros? Vagy talán Isten és az emberek közé egy szellemi tolvajbanda ékelődött, annyira karcsú bűnözők, hogy már testük sincsen, annyira agyafúrt szellemek, hogy számukra semmiség megvetendő tetteiket az Isten számlájára íratni. Mi az igazság? Hogyan indokolható a szenvedés, a bűn, a gúnyolódás, a kínzás?
Csak Isten dönthet arról, hidd el, mikor, mennyit élj. Ha százszor kérded őt, és százszor nem felel, ő látja még, hogy jó vagy rossz vagy. Kapsz, mit érdemelsz.
Kétlem, hogy Isten tudja, kik vagyunk. Ha ismerne, talán szeretne is minket, de valószínűleg nincs tudomása rólunk.
Az öntudatos ember tisztában van azzal, hogy a világa a Mindenható tulajdona és a Mindentudó bölcsességének legnagyobb csodáival van felékesítve mindenütt; magát pedig mint vendéget vezette be ezek közé, azért, hogy e gyönyörűségeket élvezve megismerhesse az Úristen nagyszerűségét. Valóban méltatlan az a vendég, aki baromhoz hasonlóan csak a torkát szolgálja, nem lévén képes megbecsülni és tekintetbe venni az Úr nagy alkotását. Hogy méltón hagyhassuk el ezt a világot, mi vendégek, ki kell kutassuk az Alkotó művét, melyet a Legfelsőbb Lény a mi hasznunkra hozott létre.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
