A szépen hangzó nagy frázisok többnyire üresek, - és gyakran azért használják őket, hogy meneküljenek a csekélyebb, de sürgős dolgoktól.
Egy beszélgetésben (...) nem mindig jut eszébe az embernek a megfelelő kérdés a megfelelő pillanatban.
Egy részeg hangja túlordíthatja a legszebb szimfóniát is, de azért mégis csak a részeget kell elhallgattatni.
A bátrak beszélnek meggondolatlanul.
Az emberek kellemetlenül érzik magukat, ha csend van, így ha a terapeuta úgy fordul a beteg felé, mintha beszélgetnének, a páciens gyakran érez késztetést, hogy megtörje a csendet.
Tíz pletykából kilenc szent igaz.
1. Először meg kell próbálnod olyan egyszerű és közérthető módon megfogalmazni a vitapartnered álláspontját, hogy arra vágyjon, bárcsak ő fogalmazott volna ilyen jól. 2. Utána sorolj fel minden egyes pontot, amiben egyetértetek (különösen akkor, ha abban amúgy nem széleskörű az egyetértés). 3. Ezután érdemes megemlíteni mindent, amit a partneredtől tanultál a vita során. 4. Csak ezután mondj akár csak egy szót is, ami kritizálja vagy cáfolja a gondolatait.
A szavakat nem csépeljük. A szavakat nem pazaroljuk. A gondolatmeneteket nem hagyjuk szabadon, mert abból káosz lesz. A gondolat fegyver, amelyet jókor és jól kell használni. A szónak hatnia kell. A gondolatokat átválogatjuk, tömörítjük, megalkotjuk, és hagyjuk hatni. A szó üt, a szó termékenyít, a szó harcol!
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én, De úgy sejtem, örömhírt hoztam én. Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt Nektek, kiket szerettem, Állván tátott szemmel, csodára várván. Amit nem mondhatok el senkinek, Amit majd elmondok mindenkinek.
Ha nem beszélsz, olyan, mintha nem is léteznél.
A kocsmáros egyben pszichológus is.
Senki sem képes megfelelően és tisztán beszélni valamiről, ha nem művészien, vagy legalább annak imitálásával alakítja mondandóját.
A szó a legerősebb kábítószer, amit az ember valaha is használt.
Kívül a köznyelv kétféle beszédmódot talál, ha a szerelemről kell beszélnie. Az egyik a mágikus, a titkos, az éjszakai nyelv, a másik a szociális, a nyilvános, a nappali nyelv, s aki az egyiket beszéli, megérti ugyan a másikat, mégsem tudja az egyiket a másikba átfordítani.
Aki sokat beszél, annak többnyire kevés a mondandója.
Egyvalami azért furcsa: ahogyan hosszabbodnak a napok, egyre rövidebbnek tűnik az élet. Ellentmondás ugyan, de így van. És most kérdem én magától: mit csinálnak az emberek, hogy meghosszabbítsák az életet és lerövidítsék a napokat? Beszélnek. Beszélnek, fecsegnek, hablatyolnak és karattyolnak, gyakorlatilag megállás nélkül. És amikor azt hinnéd néha, hogy most végre nyugi van, teszem azt, a templomban, vagy pláne: a temetőben - hát tessék! -, már megint elkezdi jártatni valaki a beszélőkéjét! Alighanem fönn a mennyben vagy lenn a föld alatt is így lesz: valaki mindig pofázik. De mondok én magának még valamit: az egészből, amit az emberek egész nap összedumálnak, a nagyját rögtön a sutba dobhatjuk! Mert habár mindenki szövegel, gőzük sincs semmiről.
A pletykából eredő információk végtelen halmazában (...) a legtöbb félrevezető vagy hamis.
Hogy is van az a mondás? Bottal és kővel árthatsz nekem, de a szavak leperegnek rólam. Bárki is találta ki, fogalma sincs arról, mekkora ereje van a szavaknak. Mélyebbre vághatnak, mint bármely kés, nagyobbat üthetnek, mint bárki ökle, olyan részeidet érinthetik, amelyet fizikai erővel soha nem érhetnek el és vannak olyan sebeket ejtő szavak, amelyek soha nem gyógyulnak be, mert akárhányszor a fejedhez vágják, megbélyegeznek vele, és a seb újból felfakad. Olyan, akár egy korbács, minden egyes alkalommal megsebez, amíg úgy nem érzed, hogy a csontodról is lehántja a húst, de a világ nem lát rajtad sérüléseket, ezért azt hiszik, semmi bajod, miközben belül minden egyes alkalommal meghalsz.
Nincs más gyógyszerem, csak szavak.
Az étel íze a sótól, az ember íze a szótól.
Nézz rám (...). Beszélj hozzám időnként. Találj számomra gyógymódot ezek ellen a könnyek ellen, nagyon szeretnék életemben először fellélegezni.
Az ember egy idő után ösztönösen megérzi, mikor érdemes a hallgatásra bízni a munka dandárját.
Van úgy, hogy nincs mit mondani. Van úgy, hogy az emberben bennreked a válasz.
Néha a legmegfelelőbb, ha nem mondasz semmit. Az aktív hallgatással sokkal többre mehetsz, mint a szavakkal.
A rosszkor kelt szóbeszéd, ha egyszer megindul, (...) veszedelmes.
Ha megszólalunk, elkerülhetetlen a tévedés, a hazugság, és ezért jobb, ha meg se szólalunk, nem gondolkozunk, csak élünk, ahogy jön.
A szavaid úgy szúrnak, mint egy délutáni séta a rózsakertben.
Varázserő van abban, ha valaki fennhangon beszél, mert így megszabadul a benne felgyülemlett mérgektől. Apró varázslat ez.
Én nem akarok mondani szépeket, a szavakkal megölném a lényeget.
Mindig kimondjuk a választ és az igazságot, amire áhítozik a lelkünk, csak ritkán vesszük észre.
A műszak elején kiküldött e-mailek, bejelentések jóllehet "lényegre törőek", nem feltétlenül bátorítják a beszélgetéseket, a pletykálkodást és a spontán problémamegoldást. Sőt, ami azt illeti, az e-mail a legkevésbé értékes kommunikációs forma. Ugyanis túlzottan hatékony. A csevegés a konyhában a hűtő előtt - amit a menedzserek elvesztegetett időnek éreznek - számít igazán. Lehet, hogy elvesztegetett időnek tűnik, de a munkatársak ilyenkor épp nagyon fontos munkát végeznek: közvetlen kommunikációval erősítik a csoporton belüli harmonikus kapcsolatokat.
Annak mindig oka van, ha valakiről valamit beszélnek.
A szavai úgy hullanak közénk, a járdára, mint a kövek. Csaknem beszakad a járda.
- Vannak visszavonhatatlan szavak. - Ha egyszer kimondtuk, minden szó azzá válik.
Ha nem sikerül szabatosan megfogalmaznunk egy problémát, akkor sokszor nem a probléma mélysége az akadály, hanem az, hogy téves a kérdésfeltevés.
A naiv embereknek olykor rossz szokásuk a szó, sokat fecsegnek, főleg olyankor, amikor a hallgatás annyi, mint az imádság.
Bizonyos esetekben nemcsak a fecsegés, hanem a hallgatagság is sok bajnak, sőt kimondhatatlan nyomorúságnak lehet a forrása.
Szavak. Megint csak szavak. Mindössze arra szolgálnak, hogy bonyolultabbá tegyék a dolgokat.
Káromlással már nem szentségtelenítik meg a mindenség Urának nevét, de megsértik az Urat istentagadó beszédekkel, és ez még csak nem is bántja érzékeny fülünket.
A szavaknak olyan kulturális, érzelmi háttértartalmuk van, aminek csak akkor kerülünk birtokába, ha évtizedekig élünk abban a kultúrkörben. Akármilyen jól tudunk valamilyen idegen nyelvet, nem tudjuk olyan árnyaltan kifejezni magunkat, ahogy az anyanyelvünkön.
Az acél hatalom. A pénz is hatalom. De a világon a legnagyobb hatalom a szavakban lakik.
Csodálatos találmány a rádió. Egy kézmozdulat és mit se hallani.
Írásban bármit elmondhat az ember, nem kell feszengenie, nem érzi magát félénknek, ostobának, nem szégyenkezik.
A szavak minden hatalom forrásai, a nevek pedig többek közönséges betűsoroknál.
A szavaid nem csupán Szavak nekem. Arra figyelek inkább, Mi beszéltet.
A kommunikáció a legfontosabb gyógyító eszköz, amely a birtokomban van, és ennek mesterévé kell válnom.
Vannak pillanatok, amikor szavakkal nem tudjuk kifejezni azt, amit érzünk, de egy gesztus, egy mozdulat mindent elárul arról, ami bennünk van, és amit adni szeretnénk a másiknak.
Minden szó, amit mondasz, Visszhangra lel benned És a szívedben is!
Vannak az életben pillanatok - nem elegen, de előfordulnak - , amikor még a kisfiúk is megtalálják a pontosan megfelelő szavakat a pontosan megfelelő időpontban; amikor mint valami ajándék, a megfelelő gondolat ötlik fel az emberben pontosan akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá.
A legtöbben nem tudnak hallgatni; késztetést érzünk, hogy értékeljünk, mert hallgatni túl veszélyes. Elsősorban bátorságra van szükség hozzá, aminek nem mindig vagyunk a birtokában.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
