Természetes emberi dolog, hogy nem szerethetünk mindenkit egyformán. Vagyis nem érezhetjük mindenki iránt azt, amit a szeretett személyek iránt érzünk. De ez nem jelentheti azt - még ha ellenségünk, rosszakarónk is az illető -, hogy szerencsétlenséget, szenvedést, rosszat kívánunk neki, netán a halálát kívánnánk. Ez nagyon embertelen, erkölcstelen kívánság lenne.
Az ellenségem gyenge pontjával fogom megvédeni magam.
Olyan mindegy, hogy ki az ellenség, ha a támadását nem tudjuk visszaverni.
Ha le akarod győzni az ellenségedet, sosem becsülheted le.
Amikor minden harc, akkor igazából semmi sem az, furcsa ellaposodás lép életbe.
Sokakkal megeshet - egyes emberekkel vagy egész népekkel is - hogy többé-kevésbé tudatosan minden idegent az ellenségüknek tekintenek. Ez a meggyőződés többnyire a lelkük mélyén rejtezik, mint valami lappangó fertőzés, csak véletlenül, ötletszerűen tör felszínre, nem pedig egy gondolatrendszer kiindulópontjaként. Amikor viszont felüti a fejét, amikor a megfogalmazhatatlan dogma egy szillogizmus premisszájává lesz, akkor a konklúzió a láger. Ez egy szigorú következetességgel végiggondolt világnézet eredménye: amíg a világnézet fönnmarad, számolnunk kell fenyegető következményeivel is.
Kiderül olykor, hogy a rejtőző ellenség nem olyan veszedelmes, mint amilyennek hiszi magát.
Beszélj nyájasan, de azért legyen nálad egy jó nagy furkósbot is!
Ha az embernek egy atomfegyverekkel rendelkező, ellenséges állam a szomszédja, akkor hajlamos gyakran gondolni rá.
Egy paranoidnak is lehetnek ellenségei.
Az ember nem szabadulhat meg ellenségeitől pusztán az által, hogy tagadja létezésüket.
Mindenki emberére akad egyszer, és nem akkor, amikor számít rá.
A tűz ellen tűzzel lehet harcolni.
Jobb szembenézni az ellenséges világgal, mint egy pillanatra is hátat fordítani neki.
Az ellenség nagyobb hasznot húz az okosságunkból, mint a tévedéseinkből.
A jó ellenség olyan, mint egy igazi barát, különlegesen értékes. Senki sem követi annyira nyomon az ember életét, senki nem törődik vele annyira, mint egy igazi, méltó ellenfél.
A másik gyengesége a mi erősségünk. A másik bukása a mi felemelkedésünk.
Barát, ellenség - ezek a fogalmak mostanság összemosódnak.
A tűz az ellenséged (...). Ha raboddá teszed, szolgálni fog, de ha engedsz neki, szerencséd van, ha ép bőrrel menekülsz házad égő romjaiból. Az ember nem rejt eleven parazsat a kebelébe.
Ha túl akarunk járni az ellenség eszén, akkor nem szabad a saját előítéleteink áldozatául esnünk.
A párviadalt nem feltétlenül az ügyesség és az erő dönti el. Időnként - talán a legtöbbször - inkább az, ki hajlandó elviselni egy csapást, hogy így még kegyetlenebb csapást mérhessen az ellenfelére.
Az ellenfél sérülése a te sérülésed is.
A barátok közel állnak egymáshoz, de az ellenségek még közelebb.
Ha győzni akar az ember, néha azzá kell válnia, ami nem is ő!
Még a haldokló állatok is visszaharapnak egyet.
Hogyan győzhetnél, ha én nem párbajozom?
Egy ember értékét ellenségeinek kiválósága mutatja meg.
Úgy kritizálj, hogy csinálsz valami jobbat!
Ha nincs ellenséged: még nem vitted semmire.
Előfordul, hogy épp azok segítik a legjobban a munkánkat, akik kihúzták a lábunk alól a talajt.
Az egykori ellenfeleink tudnak a leghatékonyabban meggyőzni másokat arról, hogy csatlakozzanak a mozgalmunkhoz. Jobb érveket sorakoztatnak fel mellettünk, mert megértik az ellenzők és a bizonytalanok kételyeit és aggályait. Ráadásul sokkal hitelesebb források is, hiszen ők nem voltak mindvégig bólogatójánosok.
Akármit csinálsz, mindig lesznek, akik gyűlölnek érte.
Akkor is szeressük felebarátainkat, ha ellenségeinknek bizonyulnak.
A háborúhoz szükség van az ellenség pontos meghatározására is. Még az alaktalan ellenséget is valamilyen formába kell önteni.
Sokan közülünk egerekre vadászunk - amikor pedig oroszlánok pusztítanak a földünkön.
Ha az ember ingoványos talajra téved és nem áll elég biztosan a lábán, azzal mindig felhívja magára az ellenségei figyelmét.
A sértések az ellenség névjegyei.
Csak addig ellenség az ellenség, amíg köztünk van a víz.
Az ember nem lehet elég óvatos az ellenségei megválasztásában.
Az ellenfeleink, vagy finomabban szólva, a versenytársaink időnként többre taníthatnak bennünket, mint a barátaink.
Ellenségeink határoznak meg bennünket - őket viszont mi magunk választhatjuk meg.
Csak az ellenség mondhatja meg neked, mit fog csinálni az ellenség. Senki más, csak az ellenség taníthatja meg neked, hogyan pusztíts és hogyan győzz. Csak az ellenség mutathatja meg neked, mi a gyengeséged. Csak az ellenség mondhatja meg neked, miben van az ereje.
Ellenséget nem szándékosan szerzel. Gyakran az irigység teremti őket.
Az ellenségek elmaradhatatlan velejárói a nagy vagyonnak.
Ellentétben a felnőttek előszeretettel hangoztatott egyes állításaival, ha reagálunk a heccelődőkre - amennyiben megverni nem tudjuk őket -, azzal hatalmat adunk a kezükbe, mert megtudják, hogy nem hagynak bennünket hidegen.
A rejtőzködő ellenségek mindig a legveszélyesebbek.
Csak egy ostoba engedheti meg az ellenségének, hogy a gyermekeit tanítsa.
Ne bosszúvágyból akarj erősebb lenni. Hanem azért, hogy ne kerülj olyan helyzetekbe, amelyek miatt aztán bosszúvágyat érezhetsz.
Amikor az emberek harcolnak, szinte mindig igazságtalanok.
A győzelem kulcsa, ha hagyod, hogy az ellenfeleid elhiggyék, ők nyertek, miközben nem.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
