Ha valakivel először találkozunk kilenc év után, akkor furcsamód mindig van egy pillanat, vagy talán csak egy töredékmásodperc, amíg úgy érezzük, hogy a másik teljesen idegen, de aztán ez elmúlik, és megint ugyanaz az ember áll előttünk, akit ismerünk.
Aki szeret, és meghozta a döntést, az bevárja a másikat, és együtt gyógyítják, javítják a sérült kötelék szálait. Elárulni, elhagyni egymást, csomagolni, és fejvesztve menekülni a helyszínről bárki tud, ahhoz nem kell nagy kurázsi. De egymás szemébe nézve valóban beszélgetni, romboló életeseményeink, tragédiáink, kibírhatatlannak tűnő viharjaink idején is kitartani, a bajban összekapaszkodni: ez a szeretetteljes, valódi elkötelezettség lényege.
Súlyos átkot von a maga fejére az, aki megkísérli összehozni a barátait.
A társasági élet csak egy nagy mosoly, és a nagy mosolyban nincsen más, csak fogak.
A fejeddel ne akard megérteni a szív érzéseit, és a szíveddel megérteni a fej gondolatait.
A történetek semmit sem jelentenek, Ha nincs senkid, akinek elmondhatnád.
A legtöbb, amit egy másik embernek adni tudsz, a figyelem.
Túl nagy ár egy "jó" párkapcsolatért azzal fizetni, hogy nem lehetsz önmagad.
Rettegek attól, hogy valaki feleségévé váljak, mert az élet megtanított rá, hogy két ember sohasem szeretheti egymást igazán.
Úgy tűnik, mintha a hasonlóság tartósabbá tenné a párkapcsolatot. A különbözőség viszont izgalmasabbá.
Mindig a kapcsolat elején érzed magad a legerősebbnek. Mert olyasvalaki szemével látod magad, aki még nem ismer. Ez felszabadít, szárnyakat ad. Nem csak a másik izgalmasabb tőle, hanem mi magunk is. Olyan, mintha levedlenénk egy öreg bőrt, mint egy leguán. De a legfontosabb, hogy a kapcsolatban is, a házasságban is megújulunk, újra felfedezzük egymást.
Randizni olyan, mintha maradékból próbálnánk vacsorát főzni. Némelyik maradék, mint például a vagdalt vagy a banánpuding, csak jobb lesz, ha van ideje érni. De másokat, mint például a fánkot vagy a pizzát, legjobb, ha rögtön kidobja az ember. Nem számít, hogy próbálod felmelegíteni, sohasem lesz olyan jó, mint frissen volt.
Tárulkozz ki valaki előtt, légy hűséges, becsületes, és ha szeretni fognak olyannak, amilyen vagy, akkor minden a legnagyobb rendben van.
Amikor valaki átölel, (...) nem kell egyedül megbirkóznom a gravitáció vonzásával, mivel mellettem áll, akiben megbízom, és nem enged el.
Ha két ember nem illik egymáshoz, nincs a világon olyan szertartás, amely egyesíthetné őket.
Különleges tehetség kell, hogy valaki úgy tudjon hozzáérni egy másik emberhez, hogy az ne azt érezze nyomban, hogy behatoltak a személyes terébe, megsértették intimitását, önállóságát, önbecsülését.
Néha megeshet az emberrel, hogy teljesen kikészít valakit, miközben elvileg segíteni próbálna neki, csak rosszul csinálja.
A kegyeltség olyan fuvallat, amely folyvást irányt vált.
Kényszerítheted az embereket arra, hogy engedelmeskedjenek neked, de arra soha, hogy kövessenek. Ahhoz, hogy neked játsszanak, az kell, hogy szeressenek.
A rokonokat a sorsnak köszönhetjük. Mily szerencse, hogy barátainkat magunk választhatjuk.
Kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.
Amikor az ember szeretne valakit felhívni, de fél megtenni, akkor tűnik csak fel, mennyire sok telefonkészüléket lehet mindenhol találni.
Senki se menjen sehová, ahová nem viheti magával társadalma, barátai egész körét - nem testileg értve, hanem légkörét. Új társaságában is meg kell óvnia rendes szellemi magatartását s mindennapi társaihoz való reális viszonyát, mert különben a legvidámabb körben is árva lesz, és megfosztva érzi magát legjobb sugaraitól.
Párkapcsolatban élni önmagában nem pozitív vagy negatív dolog, hiszen előfordul az is, hogy valakit a szülei, környezete kényszeríti arra, hogy megházasodjon, vagy épp nem tud kilépni egy kapcsolatból. A kérdés inkább az, hogy valaki képes-e a párkapcsolatra, és ha igen, akkor az a kapcsolat olyan, amilyet szeretne, vagy képes a társnélküliségre és ez szintén olyan, amilyet ő elképzelt magának.
A hosszan tartó és jó párkapcsolat alapja, hogy mennyire tudom tiszteletben tartani és mennyire látom a másikat.
Ha szeretsz valakit, akkor vele élsz, érte élsz, nem játszol az életeddel.
Az ajándék a kapcsolatépítés legalapvetőbb kelléke, a szándék kifejezésének egyfajta "nyelvezete", ami a veszteségek és a hátrányok csökkentését szolgálja.
Ahová nem tettél semmit, onnan nem is vehetsz el semmit! Be kell fektetned valamit a kapcsolataidba, ha támaszkodni akarsz rájuk.
A jó modor a lehető legolcsóbb és leghatékonyabb befektetés!
Akadnak olyanok is, akik befagyasztják az indulataikat. Így nevezem: mirelit-indulat. Persze, közben az érzelmi életük is befagy. Az illető azt hiszi, hogy ő jó ember, mert hallgat otthon. Pedig annál keservesebb agressziót a család nem élhet át, minthogy valaki duzzog egy hétig, két hétig, meg sem szólal: mi ez, ha nem agresszió, mégpedig a legrosszabb fajtából?
Ha találkozol valakivel, aki boldoggá tesz, harcolnod kell érte.
Tartsunk észben egy fontos konfliktuskezelési alapelvet: ha a másik megbántódik, nem biztos, hogy mi bántottuk meg!
A segítség sokféleképpen jöhet. Egy veseként, szép gesztusként, egy barátként, aki utat mutat. Mégis, túl gyakran nekünk kell gondoskodnunk magunkról. Félünk, hogy gyengéknek látnak, hogy nem vagyunk erősek. De az igazság az, hogy bár képesek vagyunk egyedül járni ezen a világon, legtöbbször az élet sokkal jobb másokkal.
Az emberi pillanatokat (...) a lehető legkülönösebb helyzetek szülik.
Hiába luxushelyek (...) a privát szobák, ha az ember mulatni vágyik, akkor azt társaságban teszi. Mindentől elzárva kissé steril a világ.
Ha azt akarom, hogy valaki ott legyen az életemben, akkor ott tartom az életemben.
Nem járok osztálytalálkozókra, de értem, hogy mások miért teszik. Miattuk úgy érezheted magad, mint már nagyon régen. Kényelmes, ismerős, kicsit olyan, mintha hazamennél. Látod, milyenek lettek az emberek, amikor már valóra váltották az álmaikat, vagy amikor elvesztették az álmaikat. Vagy talán meglátod, hogy megtalálják azt, amit mindannyiunknak meg kéne, új reményeket és álmokat.
Egyvalamit megtanultam az iskolában: a gyerekek közti dinamika zűrös tud lenni. Bármilyen bájos jelenetnek vagyunk is tanúi a játszótéren, mögötte a folyton változó hierarchiák és szövetségek zsarnoksága húzódik.
A világon mindenki láthatatlan történeteket cipel magával. (...) Önmagában már ez megérdemli a tapintatot.
A papírzsebkendő korában élünk. Fújd bele az orrod valakibe, utána töröld bele, húzd le a vécében, fújd bele másvalakibe, töröld bele, húzd le. Mindenki a másikból él.
A biztonság azt jelenti, hogy az ember mindig egy lépéssel a másik előtt jár.
Nagyon könnyű azokkal kedvesnek lenni, akik kedvesek veled. Erre bárki képes. Az igazán nagy kihívás barátságosnak lenni azokkal, akik a pozitív megnyilvánulásokra is ellenségesen reagálnak. De ha sikerül, nagyon hatásos!
Összeköt minket egy közös cél: Senki sincs, ki csak magának él, Mindent, amit másnak adunk, Előbb-utóbb visszakapunk.
Életünk minden találkozása egy kémiai reakció. Az emberek megváltoztatnak minket, és mi megváltoztatjuk őket. A változásunk miatt aztán másokkal is más reakcióink lesznek, és nem nagyon lehet tudni, hova is vezet ez az egész.
Vannak dolgok, amit egy nő csak az édesanyjával vagy a szerelmével tud megbeszélni.
Csak azok a párok maradnak együtt, akik képesek megnevettetni egymást.
Ahhoz, hogy egy férfi és egy nő együtt élhessen, szeretniük kell egymást.
Szerető társakként óvatosan egyensúlyozunk egy kifeszített kötélen. Amikor a kétség és a félelem szele kezd fújni, ha pánikba esünk és megragadjuk egymást, vagy hirtelen elfordulunk egymástól, hogy menedéket keressünk, a kötél még jobban kileng, és még inkább egyensúlyunkat veszítjük. Ahhoz, hogy a kötélen maradjunk, együtt kell mozdulnunk, és reagálnunk kell egymás érzelmeire. Ha összekapcsolódunk, kiegyensúlyozzuk egymást. Újra érzelmi egyensúlyba kerülhetünk.
A viszály jobb, mint a magány.
Ha az emberek megpróbálnák úgy élni az életüket, hogy ne mindig magukkal legyenek elfoglalva, akkor áramlana köztük az energia. Mert az jön és megy közöttünk.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
