Az ember néha megfeledkezik a halálról, ha egyéb kellemetlenségei vannak.
Falun kell a sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni a leány, ölelkezni a gazda. A sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és emberek. A kimerített kút megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését elkezdje az emberek között.
Ahol egyszer megkezdődik a vendégjárás, folytatódik is.
A hó és az eső testvérgyerekek. Akire haragszik az egyik, nem szívleli a másik sem.
Az élet egy befejezett, kész feladat, amelynek elviselésétől senki sem kíván idő előtt megszabadulni. Végigélik az emberek az életüket, mint az esztendő különböző évszakai tökéletes bizonysággal következnek. Mindenkinek van tavasza, piros nyara, hosszadalmasan ásító ősze, megnyugtató tele. Élet, amely pontosan igazodik a kalendáriumhoz. Vannak fiatal napok, vannak öreg napok, jönnek és mennek ködök, szomorgó esők, májusok, novemberek, jó és rossz kedvek, ájtatosságok és káromkodások, betegségek és ropogó egészségek. Senki sem csodálkozik az életen, amint nem lep meg különösebben a tavasz áhítatos napsugara és nem váratlan az ősznek mogorvasága. Bolond az, akinek nem tetszik, hogy elmúlik a nyár. Okos ember megnyugszik a tél hótakarója alatt, az örökös némaságban, az emberhangtalan magányban.
A legtöbb haldokló szivesen felkelne az ágyból, hogy szétüssön az örökösök között.
Nem olyan könnyű huncutnak lenni.
Az okosság kormányozza a világot, a többi mind múlandó.
Azon mulik a legtöbb félreértés az életben, hogy az ember nem tudja eltalálni, hogy tulajdonképen hol is vagyon az igazság.
Az élet célja: a temető.
Álom: játék, mint az élet... Néha komolyra fordul a játék. Az élet is, az álom is.
Nem járnak egyformán az órák. Van órája a részeg embernek és a bolondnak. Az ebédnek és a halálnak. A fiatalságnak és az öregedésnek.
Öregedő férfinak már az is gyönyörűséget okoz, ha szenvedni tud.
Midőn a kínzó betegség, a reménytelen nyomor, a csüggedt vénség, a felépíthetetlen rommá égett szív, a tekintet elhályogosodása, az elpusztult fantázia és az elakadozó lélegzet: azt tanácsolja, hogy többé keresnivaló nincs az emberek között, a négy falon túl, a zajgó életben.
A halál ellen nincs orvosság.
A halottaktól nem kell félni. (...) Inkább az élők okoznak kellemetlenséget.
A nagyvilági életben szükségünk van olyan arckifejezésekre is, amelyek nem mások, mint álarcok. Némely embernek csak akkor látszik meg az igazi arca, amikor a halál csinálja azt.
Nem tehetett semmit, mert egyetlen díszét, büszkeségét, férfiasságának jelvényét: a kalapját elfújta a csúfondáros szél. Ott állt megszégyenülve, mert kisült, hogy csak a kalapjában volt minden ereje, ő maga csupa haszontalanság, amilyenek egyes emberek is, ha külső díszeiket levetkőzik.
Az emberek szívesen kiáltanak rablót akkor is, ha nem fojtogatják őket. Talán a fojtogatást akarják megelőzni ilyenformán.
A legtöbb sírig tartó fogadalom egy éjszaka tart.
Micsoda boldogság az, jónak lenni. A világon ez a legtisztább, legvalódibb öröm.
Csak egy jó ember mellett maradhatnak szépek a nők, aki soha sem vág ostorral sem lelkükbe, sem az arcukba.
Az emberek sokkal boldogabbak volnának, ha nem volna irodalom. Az írók, mint egy titkos szövetség, századok óta mérgezik az emberek lelkét, hogy maguk meg tudjanak élni. A meséik, dalaik mind arra valók, hogy nyugtalanságot, zavart idézzenek elő az emberi lelkekben. És ha egy családba beköltözött az irodalom édes mérge, ott nyomon következik a boldogtalanság.
Nincsen olyan nő, aki meg ne hallgatna, ha kellő időben lépsz a sarkára. Nincsen olyan leány, akinek hazudni ne lehetne. Ne félj, légy bátor, a vakmerőség erény a nők körül, légy erőszakos, rabold a csókot, használd fel izmaidat és aztán ne gondolj az elmúlt szerelemről többet, mint egy szerencsés kirándulásról.
Kell ám, hogy mindenkinek meglegyen a maga tücske, akinek éneklésére, dalolgatására, altatgatására elfelejti az egész életét.
Légy víg, mint én. Hisz senki se veheti el tőlünk azt, ami egyedül a miénk: emlékeinket.
Aki nappal gonosz, annak az álma is rossz.
A szerelem sem más, mint egy hajnali álom, amely dolgot már előtte is többen felfedeztek. Amint az álomban történnek a lehetetlenségek, ugyanúgy megesnek azok a szerelemben is.
A szerelmesek azt álmodják, amit éppen akarnak. Vajon ki merné e szemérmetlenségeket valaha is bevallani? Az erkölcs egy megunt ruhadarab ez álomvilágban (...). A szerelmes álom az emberiség jóltevője. Az volna a világ legszebb könyve, amelybe a hajnali álmokat írná le egy isteni toll.
Igazi életüket álmukban élik az emberek.
Az álmokat hagyjuk meg álmoknak. Még oly gyengédek, hogy kézzel nem lehet nyúlni hozzájuk. Csak fújni lehet ez álmot a levegőben, mint a gyerekek a réten a vadvirág szálló csillagát.
Nem szabad szeretni semmit és senkit, hogy mindenről könnyen lemondhassunk.
Öregasszonyok és gyermeklányok csaknem egyformán gondolkoznak arról, akit szeretnek.
A regényírók mindíg csak kétféleképen ismerik az életet: boldognak, vagy boldogtalannak. Pedig van ám egy középső út is, az arany középút, amikor az ember se a boldogság mámorát, se a boldogtalanság kínját nem érzi. És a legtöbb ember ezen a középső úton haladva éli le életét.
Mert a szem néha káprázik... Káprázik, és ez az emberi boldogság.
Az élet nem tréfa, hanem a szomoruságok láncolata.
Még sohasem szerettem senkit. Csak annyit tudok, hogy mióta nálunk volt, azóta sokszor, ha nem aludtam éjszaka, a fejemet a kezembe fogtam, és úgy ültem az ágyban. És csak akkor aludtam el, amikor a névjegyét a párnám alá tettem. A párnára az arcomat nyomtam, és jólesett csendesen, hosszasan sírdogálni. A könnyek végigfolytak az arcomon, és lassan álomba ringattak.
Mindig csak azt írjad, amit a közönség szeret. Sohase próbálj egyéni, egyedüli lenni, mert pórul jársz, kinevetnek, ujjal mutogatnak rád.
A kutya is csak a gyáva embereket harapja meg.
Minden embernek van valami titka, amelyről sohasem beszél életében.
Minden titokkal úgy vagyunk, hogy az csak addig titok, amíg senki nem tudja. Mihelyt két ember tudja, mintha már az egész világnak tudomása volna róla.
Mindenki úgy írja meg a szerelmes leveleit, ahogyan tudja. Néha elég az is, hogy csak egy falevélbe szurkáljuk bele valakinek a nevét. Máskor egy egész könyvet kell írni. Mindegy. A hódításnak az útjai különbözők.
Csak olyan terjedelmű lehet egy jól megfogalmazott szerelmes levél, amelyet a címzett szóról szóra betanulhat, mert néha éppen a legérdekesebb szerelmes leveleket nyomban meg kell semmisíteni.
Az igazi szerelmi levelezőt csupán egy kurta lépés választja el a költőtől.
Egyedül születik, egyedül hal meg az ember. A szerelmes leveleit is egymagában kell megírnia.
A szerelem idején minden férfi egyforma.
Minden azon múlik a szerelemben, hogy a kínálkozó alkalmat ne mulassza el az ember.
Nem lehet szerelem nélkül maradandó és becses dolgot alkotni.
Csak a szerelemben hiszek. Jóformán minden azért van a világon, mert férfiak és nők szeretik egymást.
A szerelem nem alkuszik, nem tétovázik, nem okoskodik: olyan szilárd, mint a vallás. Sohasem múlik el, és mindvégig hajlandó a nő segítségére lenni, még a késő öregségben is.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
