Álmodozni arról, hogy híres színésznő leszel, sokkal jobb, mint tényleg azzá válni.
A képtelenség nem más, mint az elképzelhető, amit egyelőre még elképzelhetetlennek találsz.
Nem hiszek a reinkarnációban. Szeretek én álmodozni, de két lábbal a földön.
A félredobott gyermekkori álmok elkerülhetetlenül megsebzik a szívet.
Az igazság fájdalmas. De te a legfájdalmasabbat választod: még álmodni sem engedsz.
Történetek formájában öltenek testet álmaink, és éltetik az egyedülit, ami nem enyészik el soha.
Miért félnénk, miért élnénk, ha nem egy álomért?
Biztosan sokféle varázslat létezik a világon. (...) De az emberek nem tudnak róla semmit, és azt sem tudják, hogyan kell művelni. Talán úgy lehet kezdeni, hogy addig mondogatjuk, milyen szép dolgok fognak történni, míg azok valóban megtörténnek.
Nagyon jó dolog fantáziálni, fürdőkádban ülve pedig egyenesen isteni, de mértékkel. Pontosabban néha ütköztetni kell a valóság és a fantáziák világát.
Nem ácsoroghatok itt egy örökkévalóságon át, azokon a csodás dolgokon merengve, amelyek még meg sem történtek.
Álmokat ne kergess. Véget ér az álom. Vágyakat ne űzzél, mert soká kell várnod És, ha több után futsz, mint az Isten mérte, Könnyel fogsz fizetni, fájó könnyel érte.
A légvár építésének nincsenek szabályai.
Van, kinek csak álmot ád az élet, Mert reménye csillagokba nyúl.
Sose engedd senkinek, hogy elvegye az álmodat!
Az élet tartogat meglepetéseket: van, hogy azt mondja, csukd be a szemed, és fújd el a gyertyákat, aztán jól belenyomja a képedet a tortába, mielőtt kívánhatnál valamit. De! Néha, olykor, hébe-hóba azért sikerül elrebegned azt a kívánságot, és valóra is válik.
Minden álom menekülés, még ha nem arról szól is.
Aki "száz évre" előre gyárt elméleteket, szövögeti a terveit, annak könnyen tönkremehetnek az álmai.
A te álmaid adtak szárnyakat az enyémeknek.
Az álmaitok tépnek szét benneteket. Mindenki a saját képzeletének áldozata: magunkban hordjuk pusztulásunk magvát.
Az álmok gyorsabban öregszenek, mint az álmodók.
Az emberek nagy része leragad az álmodozásnál. Viszont vannak olyanok, (...) akik komolyan veszik az álmaikat, és meg is valósítják őket.
Mindenki álmodozik, és szerencsére az álmok tényleg valóra tudnak válni.
Álmokat megvalósítani jó, légvárakat építeni nem. Vágyakozni jó, a vágyakba beleragadni s ezektől függeni nem. Nemcsak azért, mert közben - akár figyelmetlenségből, akár önteltségből - megfeledkezünk a jelenről és a realitásokról, hanem azért, mert még azt is elveszíthetjuk, amink van.
Az ember semmit sem tart többre, mint azokat az álmait, amelyekből soha nem lett valóság, nem is sérülhettek és kophattak tehát.
Csodára várunk: hogy csak úgy a szánkba repüljön a sült galamb. Hogy megkapjunk mindent, anélkül hogy kimásznánk a kemencesutból. Hogy a kemencében magától süljön a palacsinta, az aranyhal meg teljesítse, amit csak kívánunk. Ide nekem a szépséges királylányt! És repíts egy másik birodalomba, oda, ahol tejtől és méztől duzzadnak a folyók. Álmodozók vagyunk! A lelkünk küszködik, a dolog meg alig megy előre, mert ahhoz már nincs bennünk elég szusz.
Egykori álmaink igazán sosem vesznek el.
Hát így élek... a reális és az irreális világban egyszerre. Nem tudom, hol érzem jobban magam.
Ha a földi mennyországról ábrándozunk, talán mosoly ül az arcunkra, de álmaink valóra váltásában ez vajmi keveset segít.
Az olvasók és az álmodozók nem különböznek. Nem a világhoz ragaszkodnak, belső képeiket hajszolják csupán, és a többi olvasót és álmodozót hívják hozzájuk tanúul.
Beletörődni mindabba, amid nincs, erről szól minden. Álmodozni arról, amid sose lesz.
Ha álmodok, miközben ébren vagyok, az az őrület jele, ugye?
Előfordulhat, hogy az ember hisz valamiben, ami végül is nem létezik.
Az emberek ritkán vágynak arra, ami elérhető - és ez kegyetlenség.
Az álmok bonyolultak. El is felejtettem, hogy a boldogság a mozaiknak csak az egyharmada. Néha olyan gyorsan rohanok az álmaim után, hogy kihagyok olyan mellékutakat, amelyek új és meglepő helyekre vezetnek. Pedig ez nem jelenti, hogy feladom az álmaimat. Nélkülük el is vesznék. Mert nincs annál csodálatosabb, amikor az egyikre rátalálsz, és egy pillanatra úgy érzed, sikerült. És az a pillanat tökéletes lesz.
Botlik az úton a lépni akarás, párnák között az álmok. Nem kell térkép, jó az irány, behunyt szemmel is látod.
Kérd a lehetetlent, aztán érd be azzal, amit valójában akartál volna!
Legalább álmaim voltak, amelyeket féltve őriztem a szívem mélyén, de a valóság kőfalába ütközve ezek is szétzúzódtak, ezer darabra törtek: lehajoltam, összegyűjtöttem valamennyit, és most végtelen türelemmel rakom őket újra össze. Visszaadom nekik régi fényüket, és szárnyakat is adok nekik, hogy megtanulhassanak repülni, s lassan-lassan felemelkedhessenek a magasba, egészen addig, mígnem talán még azt a kőfalat is átrepülik, és egyszer csak ott lesznek odaát, azon a helyen, ahol az álmok megvalósulnak, először gondolatok alakját öltik, majd tervekké állnak össze, végül pedig konkrét tényekké válnak.
A mozizásban nekem főleg az tetszik, amikor kijövünk a pattogatott kukorica szagába, és mindenki a filmről beszél. Minden úgy felpezsdül, és mintha elhalványodna a határvonal a lehetséges és a filmszerű között. Az embernek vakmerő gondolatai támadnak, például hogy elmenne valami izgalmas helyre, vagy mindent kockáztatna az álmaiért, meg ilyesmi, de aztán sosem teszi meg. Inkább csak az érzés a fontos, hogy az életedet filmmé változtathatod, ha akarod.
Csak óvatosan a kívánságokkal. Az élet néha beváltja őket, akár kész vagy rá, akár nem.
A figyelem hiánya oda vezet, hogy sok mindent elmulasztunk, sok minden mellett elmegyünk, ez pedig kihat a kapcsolatainkra is. Egyszerre több dolgot csinálunk, és meg sem állunk, hogy számba vegyük, hányadán állunk. Olykor elakadunk, lebénít bennünket a "mi lenne" és a "bárcsak" képzete; nem engedi, hogy haladjunk, hogy azzal törődjünk, ami akkor és ott történik körülöttünk.
Mindig csábító a gondolat, hogy minden jól menne, s az élet tökéletes lenne, ha megváltoznának a körülmények. Ám minél többet álmodozunk és elvágyakozunk, annál kisebb figyelem jut a munkára itt és most.
Az álmodozás elégedetlenséget szül a jelennel szemben, ami odavezet, hogy "kijelentkezünk". Amikor nem vagyunk jelen, lehetőségeket szalasztunk el.
Az egyik dolog, ami a célt az álmodozástól megkülönbözteti, a határidő.
Nem könnyű túlélni, ha valakit megfosztanak az álmaitól.
Az ábrándok a jellem tükörvillódzásai.
Amikor az ember álmodik, akkor nem azt méricskéli, hogy megvalósítható-e az álom, hanem azt, hogy milyen szép.
Az álmok ajtaján kell a kulcs, hogy ki és bejárj, Ha úgy érzed, elveszett, ne félj, biztos, hogy megleled.
Ha vannak szép álmaid, azért már érdemes élni.
Ördög csapdája a csalfa ábránd.
Egy álmot évekig kovácsolhatsz, hogy aztán egy pillanat alatt szilánkokra törjön.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
