Tortából vannak a házak, cukorka a sín, az út. Csokiból a fellegvárak és marcipán is bőven jut. Csodás, csodás illat minden lépés, lágyan omlós perecek (...), álmodban a legfőbb kérdés, hol leled meg e helyet.
A legdrágább kincsünk a képzeletünk.
Egyetlen utazó sem kerülheti el, hogy visszásan érezze magát a mély katlanokban, a festők pedig beleborzonganak, ahogy a vászonra viszik a sűrű erdőségeket, melyek rejtélyességét éppúgy érzékeli a lélek, mint a szem.
Egy bizonyos ponton túl az ember képzelőereje csődöt mond. Hogy is szokták mondani? Jobb bele sem gondolni.
Évekig emlékekből és a fantáziám alkotta jelenetekből éltem, csak ez maradt, nem volt más kapaszkodóm. A boldogtalanok trükkje ez, ami mindig beválik.
Európa gazdag örökséget tudhatott magáénak tündérmesékből, amelyeket - néha szinte valóságos, máskor gyönyörűséges képzelet szülte - beszélő állatok népesítettek be, hogy a gyermekek fantáziáját lángra gyújtsák, a felnőtteket pedig visszavarázsolják a gyermekkor dédelgetett odújába.
A költő gyermeki képzelettel és lelkülettel rendelkezik, és vezéreljék is bármilyen mély gondolatok, a világról alkotott benyomásai közvetlenek. Vagyis nem "leírja", hanem feltárja a világot.
Napról napra gazdagítottam a pozitív képek gyűjteményét, a képzeletbeli fényképalbumot, amellyel új világszemléletet alkothatok magamnak.
Baj mindig akkor van, ha a fejünkben élő képet akarjuk életre lehelni.
A varázslat a valósággá vált vágy.
Gondolatban bárhova elmehet az ember.
Csak álmok vagyunk az istenek álmaiban, és álmaink csak álmok az álom felszínén. Itt születnek az istenek, az álmok tengerén.
Egyetlen állat sem veheti fel velünk a versenyt, és nem a lélek vagy a tudat, hanem a megfelelő képzelőerő hiányában. Az oroszlán jól fut, ugrik, harap és karmol. De nem tud bankot alapítani vagy pert indítani. Márpedig a 21. században egy bankár, aki tudja, hogy kell perelni, erősebb a szavannák legvadabb oroszlánjánál is.
A számtalan "mi lenne, ha..." kérdés az önkínzó gondolatok, s lélekrabló érzelmek szüntelen, idegtépő hemzsegése.
A képzelet egy fegyver. Az hal meg először, aki nem használja.
Az élénk képzelet néha átok tulajdonosának.
Ilyen az álmok természete: eleve furcsák, valószerűtlen érzést keltenek az emberben; miként is vennénk észre, amikor saját magukhoz képest különösen viselkednek?
El sem gondolná az ember, hogy a gondolatok mennyi léha irányban ágaznak ki, s milyen messziről levezethető csatornákon buggyan ki az első csöpp a szerelemből.
Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újraalkotó folyamatnak, mert bármely mű értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.
Az embereknek a valóságot és a képzeletet néha nehezebb különválasztaniuk, mint gondolnák.
Egy kis falu közösségének eseménytelen hétköznapi valósága (...) kedvez a kollektív hallucinációk megszületésének, továbbterjedésének.
A képzelet mindent nagyobbra fest, mint a valóság lenni szokott.
Az agyam teremtette rémképek mindig rosszabbak annál, ami van.
Hogyha nem tetszik, ahol vagy, csak képzeld magad egy jobb helyre.
Az ember a legszebb kertben sétálva is hallhatja a pillangó sikolyát.
Mindenki máshogyan menekül. Néha könyvekbe menekülünk, néha az álmainkba.
A fantázia, Istennek hála, szétmarja az életet.
Mindig vannak hívei annak, hogy a gyerekeknek gyönyörű rajzokat kell készíteni, részletgazdag, tökéletes alkotásokat, hogy nézegessék, hogy fejlődjenek. Megint másik társaság - én vagyok a másik társaság - azt mondja, hogy a gyerekeknek sokszor a jelek is elégségesek, mert olyan érzékeny a belső látásuk, hogy nem szükséges kicikornyázni, pontosan tudják, hogy miről van szó.
Nem a várakozással van a baj, hanem azzal, hogy mi mindent képzel el közben az ember.
Hihetetlen, milyen távolságokat képes bejárni az elme, miközben a test szinte magától, tőle függetlenedve működik.
A képzelőerő az igazi hatalom. Minden a képzeletünkből lett. Az ember kitalálta a kereket, aztán megalkotta. Kitalálta az űrhajót, a vasutat, vagy azt, hogy azon a téren az az épület álljon. Ezeket mind a fantázia szülte. A fantázia befolyásolja, alakítja a valóságot.
A világon minden gyermek azt képzeli, hogy fantáziavilága egyedülálló. A pszichiátria azonban tudja, hogy a szubjektív fantázia örömei és rettegései az emberiség közös öröksége.
Lenyűgöző találmánynak tartom az ajtókat. A határtalan képzelőerő bejáratát jelképezik. Mielőtt kinyitnánk egy ajtót, addig a végtelen lehetőségek tárháza rejtőzik mögötte, és csak amikor kinyitjuk, akkor válik valósággá.
Az elképzelt jó mindig szürkének, unalmasnak, egyhangúnak tűnik, de az elképzelt rossz izgalmas, érdekes. Ám a megélt rossz valójában kiéget, tönkretesz, lehúz, bemocskol; a megélt jó ellenben felemel, kivirágoztatja szívedet, gazdagabbá tesz.
Az elme messzire kóborolhat testetlenül, felöltve a tudat rejtélyes köntösét.
A fantázia egyértelműen a világ egyik lényeges összetevője. A fantázia vagy a hit nélkül nem létezne társadalom, emberi világ. Egy százlejes bankjegy attól annyi, mert elhiszed, hogy annyi, és mindenki elhiszi. Megálmodsz valamit, a vezeték nélküli távírót, vagy hogy a babfőzelékbe babérlevelet kell tenni, és megcsinálod: megvalósul, fizikailag testet ölt a fantázia.
Az abszurd világ, melyben élünk, minden kétséget kizáróan bizonyította, az egyetlen esélyed arra, hogy egy tökéletes nő mellett töltsd az életed, az az, ha te magad készíted el magadnak.
Az ember ne képzeljen el olyan épületet, amit nem képes megépíteni, és ne írjon olyan zenét, amit nem tud eljátszani.
A fantázia a legerősebb módja, hogy elszökj a valóság elől.
A konfliktus kreativitást csihol.
Leplembe burkolva könyökemre dűlök, Kanócom pislogó lángjait szemlélem, A képzelet égi álmába merűlök, S egy szebb lelki világ szent óráit élem.
Nem szárny ez s nem madár, nem szél, csak éjszaka, Csak a nemlétező neszek káprázata.
Ha egy nap észrevennéd, Hogy egy kő rádmosolygott, Megmondanád-e?
A fantáziavilágot nem kinőni, hanem ápolgatni kell, hogy minél messzebbre érjenek ágai.
A rossz helyzet elől a fantázia segítségével el lehet szökni.
Ha az ember lehunyja a szemét, és olyasvalakire gondol, akit szeret, nem a hajszín, a szemszín meg a személyi igazolványba kerülő egyéb adatok összessége jut eszébe. Inkább mindenféle apróságok bukkannak elő a tudata mélyéről, olyan dolgok, amikről nem is gondoltuk volna, hogy elraktározzuk őket.
Attól, hogy valaki nem szállt el, még lehetnek szárnyai.
Minek nekem láb, ha a szárnyaimmal repülni tudok?
A kábítószerek sohasem érdekeltek. Az agyamat tökéletesen betölti a saját fantáziám, és ennek a tudatosságnak egy darabját sem adnám fel.
Vannak a világon olyan dolgok is, amelyeket semmi képzelet sem tud kitalálni; s amelyeket csak az élet alkothat meg.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
