Van a félelemnél szörnyűbb dolog is. (...) Sokkal rosszabb, ha az ember beletörődik. Ha fél, akkor legalább tudja, hogy még mindig élni akar.
Az oroszlánt az ellenfél szívében élő félelem és rettegés teszi erőssé. Csöndesen megközelíti az ellenfelet, mélyen a szemébe néz. Az áldozat nem az oroszlánt látja, hanem az önnön kicsi, szerencsétlen, legyőzött mását.
Nem akarok több szenvedést, de félek a hidegtől és az ürességtől, amin túl nincs már semmi.
Rossz dolog félni. (...) Várni valamit, ami nem jön. És aztán mindennél jobb megszabadulni ettől a félelemtől.
Két rossz érzés van, a szorongás és a halálfélelem. A szorongás az, amikor az ember nem tudja, hogy mitől fél.
A szorongás megmagyarázhatatlan érzés. Ugyanolyan, mint a félelem. De ha valaki fél, az tudja, hogy mitől fél, ha pedig szorong, nem tudja, hogy mitől.
A félelem elködösíti az elmédet, és nem látsz tőle tisztán.
A félelem egy fiziológiai reakció, a tested akar közölni valamit vele. Figyelmeztet a veszélyre. Ezt mindenki így éli meg, ez nem jó vagy rossz, egyszerűen van. Pont olyan érzés, mint az éhség: akkor a test jelzi, hogy alacsony a vércukorszint, és tessék bevinni valami táplálékot. Amikor éhes vagyok, nem kezdek el pánikolni, hogy jajistenem, most mi lesz, azonnal ennem kell, jaj, jaj, hanem tudomásul veszem a jelzést, és előbb-utóbb eszem valamit. Ezt mindenki le tudja kezelni magában. Úgy vélem, a félelem esetében ugyanez történik, a tested mond valamit. És te döntöd el, hogy cselekszel-e vagy sem.
Nagyon félek attól, hogy el fognak venni tőlem. Tényleg rettegek. A félelem miatt minden egyes porcikám reszket.
Aki fél a szenvedéstől, máris szenved a félelemtől.
A félelem holló, s bár nem látod világosan, mire les, bizonyos, hogy van valahol holttest.
A félelemmel az a helyzet, hogy mindig benned van. Félelem az ismeretlentől, félni egyedül szembenézni vele, félni, hogy a hozzád legközelebb állok szörnyetegek. Félni, hogy amint az egyiküket legyőzöd, rögtön a helyébe ugrik egy másik. Félni, hogy újabb rém les rád a sötét folyosó végén. Egyedül, bánatosan, magányosan.
A félelem jó dolog. Életben tart.
Éjszakánként erős bennünk a félelem, (...) de reggel, a napfényben ismét megleljük a bátorságot.
Az aggodalom egy dolog, sohasem ad semmit, folyton csak elvesz.
Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele.
Döntő pillanatokban a teljes összeomlástól rettegni természetes emberi reakció. Aki állt már színpadon, attól nyugodtan meg lehet kérdezni, milyen gondolatok cikáztak az agyában a fellépést megelőző percekben, órákban és napokban. Az egyetlen kiszemelt egyedre mereven bámuló pillantások kereszttüze az evolúció során túlélésre szakosodott agyunk számára olyannyira fenyegető minta, hogy az ilyen helyzetnek kitéve az ember szó szerint az életéért retteg.
A gettó rengeteg ember számára eltörölte a mindennapi élet finom miszticizmusát, az olyasféle dolgokat, mint az egyedüllét, a szabad akarat és mindenekelőtt a hit, amely lehetővé teszi, hogy az ember éjszaka lefeküdjön és könnyűszerrel átadja magát az alvásnak.
A tudománytól, a technológiától félni (...) nézetem szerint bűn. A technológiát nem szabad ellenezni, a technológiát irányítani kell.
Értelmetlen ez a túlzott félelem a jövőtől. (...) Minden kornak megvannak a maga ostoba álmai és félelmei.
A tehetetlen várakozásnál nincs rosszabb. Az idegőrlő várakozás lassan, de biztosan mérgezi az elmét.
Mondanom kell valamit a félelemről. Ez az élet egyetlen igazi ellensége. (...) Okos, alattomos ellenség, én aztán tudom. Nincs benne tisztesség, kímélet, nem ismer törvényt, sem illendőséget, nem ad irgalmat. Az ember leggyengébb pontjára támad, tévedhetetlenül, könnyedén megtalálja. Mindig az agyban kezdődik. Egyik pillanatban nyugodtnak, magabiztosnak, boldognak érezzük magunkat. Aztán a félelem, a csendes kétség mezébe rejtezve, beoson az agyunkba, mint egy kém. A kétség találkozik a hitetlenséggel, és a hitetlenség megpróbálja kilökni. De a hitetlenség szegényesen felfegyverzett gyalogos katona. A kétség könnyedén elintézi. Az ember szorongani kezd. Jön az észszerűség, hogy harcoljon értünk. Megnyugszunk.
A félelem a háború része, az a része, ami életben tart.
Az elővigyázatosság a legjobb befektetés.
A pánik nem más, mint rettegni a félelemtől.
A félelem gyengít bennünket, eltereli a figyelmünket, fáraszt és gyakorta irracionális.
A jövő miatt aggodalmaskodni annyit ér, mintha rágózással próbálnál megoldani egy algebraegyenletet.
- Hogy néz ki egy apuka? (...) - Olyan, mint a kötéltáncos a cirkuszban. Mindenkivel szeretné elhitetni, hogy amit csinál, az óriási művészet, de azért látni rajta, hogy csak azért imádkozik magában, hogy átevickéljen a túloldalra.
Egy vezető, aki félelemben él, nem való vezetőnek.
Az éjszakában van valami soha meg nem ismerhető titokzatosság. A sötétség segít elfedni a bűnt, mintha szándékosan támogatná a rosszat. A fény az éltető erőt jelenti, a sötét az életerő hiányát. Félünk a sötétségtől, és valóban mintha az életünket szívná el, akárcsak a téli napokban, amikor a Nap sugarai korán hátat fordítanak nekünk, magunkra hagyva minket a gondolatainkkal, félelmeinkkel, emberi nyomorúságunk és bűneink mocskában. Miközben a sötétség nem létezik, az csak a fény hiánya. De ha a fényben ott az élet, akkor a sötétségben ott van a halál.
Aki fél, (...) könnyen manipulálható. És a félelem könnyen érik gyűlöletté.
A jövőtől való félelem a legerősebb méreg a lelketekben, és a legmagasabb fal, ami az utatokat állja. Miközben olyan valamitől féltek, ami még nincs is, és lehet, hogy soha nem is lesz.
Vicces, hogy amikor bekövetkezik, amitől a legjobban rettegünk, rájövünk, hogy nem is félünk tőle.
Minden embernek szüksége van némi egészséges félelemre, valamire, amitől pezsegni kezd a vére. Valamire, amit képtelen lenne elveszíteni.
Csak a félelemtől kell félni.
A világ körkörös mozgás; bármi üldöz, egyszer úgyis utolér.
A félelem csak fordított hit - a gonoszba vetett hit a jó helyett.
Ne tölts túl sok időt a legrosszabb eshetőségre történő felkészüléssel! Ritkán alakulnak a dolgok olyan rosszul, amilyennek képzeled őket, viszont ha valami folytán mégis úgy történik, a szörnyűséget duplán kell átélned.
A félelem megfojtja azt a reményt és hitet, mely valójában képes volna elűzni a félelmet.
A múltbéli borzalmas példákból tudtam, milyen az, amikor az emberek félelmüktől vezérelve, meggondolatlanul mások ellen fordulnak, s ezzel a saját pusztulásukat okozzák.
A borzalom, ha rendszeresen ismétlődik, elveszti rémisztő hatását.
Akármitől is félünk, egy dolog tuti biztos, hogy idővel a fájdalom, hogy nem tettünk meg valamit, nagyobb, mint a félelem, hogy megtegyük.
Kétféle ember van: aki hajszol valamit, és aki menekül. Jómagam az utóbbiak táborát gyarapítóm. Büszke nem lehetek, hacsak nem egyedi indokaimra. Én a rossz sors elől menekülök. Ott fészkelődöm a felső és az alsó réteg közt. Ahol a legnagyobb a nyomás.
Egyedül vagy a sötétben? Hunyd le a szemed, és emlékezz minden jóra!
A félelem gyorsabban felőrli az erőt, mint az ellenséges támadás.
A félelem, hogy elveszítesz valakit, ugyanúgy tönkretehet, mint maga a veszteség.
A jó élet titka, hogy ne izgassuk magunkat minden szaron; kevesebbet izgassuk magunkat, és csak olyasmiért, ami igaz, halaszthatatlan és fontos.
Ne gyűlölettől félj. Ne is őrült szavaktól félj. Ártóbb mindennél a félelem. A félelemtől félj. Nem a jó van velünk, és a rossz ellenünk. Így nem igaz semmi. Mindig a gyávaság fogna fegyvert bármiért. A semmiért.
A bizonytalanságban - aggodalomban, félelemben - tartás fokozatosan elbátortalanít, s a lázongás átadja helyét a letargiának. Abban az állapotban jogainkról megfeledkezünk, ember voltunk háttérbe szorul, és annyira kiszolgáltatottnak érezzük magunkat, hogy szinte bármit megtehetnek velünk.
Imádok élni. Gyűlölök félni. Egy rohadt f betűn múlik az egész?
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
