A duplázás lefokoz. Ezért ne adj két egyforma csókot vagy pofont sem.
Mikor csókolóztak, az olyan volt, mint felcsapni a főkapcsolót egy elhagyott házban, és látni, hogy az áramkörök nemcsak élnek, de még erősebbek is lettek a használatlanságtól.
A pillanat, amikor az ajkad az én ajkamhoz ér: abban a pillanatban azt akarom, hogy megálljon az idő, és ússzunk a semmiben, míg világ a világ.
Édes a csók, ha alszik kedvesed S mit önként adna, lopva elveszed.
A következő csók az a fajta, amely felhasítja az eget. Leállítja a légzésemet, aztán megindítja. Megmutatja, hogy életem minden eddigi csókja hamis volt.
Az igazi csók előtti csókok nem számítanak.
Minden lánynak nevezetes napja, mikor először megcsókolják.
Csókolj meg! (...) Csak egyszer. Aztán elmegyek. Elmegyek és elfelejtelek. Csak egy sóhajt hagyok az ajkaidon, egy emléket. Kérlek... csak most az egyszer! Csókolj meg, hogy meghalhassak! Küldj engem utamra! Mérgezz meg utoljára...
Egy egyszerű csók sokkal halálosabb tud lenni, mint egy fegyver.
A csók kötelez. A csók olyan, mint egy könnyelműen adott zálog, amit ismét vissza kell váltani. A csókot nem lehet semmivé tenni, lehazudni, elfelejteni akarni. A csók, az van még akkor is, amikor már nincs.
Ha egy nő nem tudja abbahagyni a beszédet, a legjobb megcsókolni.
A filmekben mindig úgy van beállítva, mintha az első csók lenne a nagy durranás, ahogy az is. Te jó ég, de még mennyire, hogy az! De azt már elhallgatják, hogy micsoda nyomás van az emberen a második csók előtt. Hiszen akkor már rengeteg időd van gondolkodni, és egyre nagyobb várakozással tekintesz az újbóli találkozás elé.
Amikor megcsókolom, az olyan, mintha nyugtatót vennék be. Az egész testemen végigfutó, melengető érzés jótékony, csillapító hatással van a lázasan dolgozó agyamra.
A legjobb történetek csókkal végződnek.
Minden csók az utolsó lehet, még harminc éves házasság után is (...). Az egész úgy elröppen, mint az egzotikus szigeten átélt egyszer-történik-meg-az-életben-pillanat. A kihívás az, hogy ezt mindig tartsd a fejedben.
Nem vagy itt... csak a tested. A test pedig képtelen szívből csókolni, kevés hozzá.
Az első ok, amiért érdemes élni, a csókolózás. (...) Olyan, mint a mennyei boldogság.
Amikor megcsókolom, az olyan, mintha levetném magam egy szikláról, de amikor a kezét a derekamra teszi, hogy felemeljen és visszacsókoljon, hirtelen már nem is ugrom - kiterjesztem a szárnyaim és repülök.
Az igazi csókhoz át kell karolni egymást. A szemet be kell hunyni. Az igazi csókoknak egészen oda kell adnunk magunkat.
Az első csók a szerelem legnagyobb élménye; nem a testi érintés gyönyöre révén, hanem mert némán, botorkáló szavak nélkül nyitja meg a jövendő távlatát.
Egy csók! S ettől félni kell? Eskű, amit közelről súgok el. Szoros ígéret. Rózsás pont az i-n, Amit szerelmünk írogat. Kicsiny, Kedves titok, amit a fül helyett A szájnak gyón alázatos fejed. Egy percbe zárt öröklét, mely csodás Halk hangot ád, mint méhe-zummogás. Szent áldozás, mely rózsaízű. Hő Szívünk illatja, szánkon lebegő. S míg két tüzes csók egymásnak felelget: Az ajkak szélén ízleljük a lelket!
A szó hazugság, a beszéd álom, de a csók élő lény.
Futottam, félaléltra váltan, Amíg a csókot megtaláltam, Az első nyirkos, hűvös ajkat Az első bús férfi-nyugalmat, Az első csöndes, árva szennyet, S könnyes szemem fölött a mennyet.
Tudtam, hogy meg fogom csókolni, és tudtam, hogy meg fogom bánni. Ám abban a pillanatban az utóbbi egyszerűen nem érdekelt.
Egy csók! s a szív minden érzeménye Vallomást tesz... a leány megért. A mienk ő. Új világot látunk, És előttünk új, szebb pályatért. Mintha többek volnánk embereknél! Keressük a csillagos eget, Azt hisszük, hogy közeledünk hozzá, És alattunk a föld elveszett.
Minden első csóknak megvan a maga jelentése (...). Akármilyen rövid és esetlen, soha nem felejted el. Soha nem fogod tudni kitörölni az emlékezetedből azt, aki adja. Amikor ajkadat keresni, olyan erővel törnek rád az érzések, hogy a lélegzeted is eláll.
Nem ez volt az első csókunk, de ez vált a kedvencemmé, mivel pont akkor történt, amikor a legnagyobb szükségem volt rá, és jelezte az életem egyik legcsodálatosabb momentumát.
Szememet lehunyva hagytam, hogy (...) első csókja kellemes lebegésbe röpítsen. Selymes volt, mégis férfiasan keserű, mint az étcsokoládé, melyet fanyarsága ellenére is kíván az ember.
Az a fajta csók volt, amire az ember egész életében emlékszik. Az érintés olyan hatással volt rá, hogy minden - a hozzápréselődő test, az ajkát simogató meleg száj, az erő és az irányítás - egy pillanat alatt az emlékezetébe vésődött.
A csókok azért vannak, hogy vágyat ébresszenek bennünk.
A csók... az fél elájulás. Az egy kis megbolondulás.
A csók szikra, amely lángra lobbantja a tüzet.
Úgy csókoltam (...), mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese - csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velem történt.
A veszedelmes csók ott kezdődik, ha a szájban rejtőző nyelvek is beleavatkoznának az ajkak dolgába.
Hát lehet nemesebb viszontorlás, mint csókkal bosszulni meg a pofont?
Egy férfinak nincs ínyére, ha a lány régi udvarlókat emleget, van úgy, hogy belemérgez a csókba a múlt, az embernek arra kell gondolni, és milyen józanító ez, hogy vajon a másik ugyanígy csókolta-e, és ugyanilyen fátyolos volt-e a nézése, ha a másik szemébe nézett a csók után?
Egy kapcsolat kezdetén külön elemzést érdemel minden csók. Mindent tökéletesen rögzít az emlékezet, aztán fokozatosan eltéved az ismétlődés kuszaságában.
Tudom, hogy az első, akit megcsókoltam, korántsem lesz olyan fontos, mint az, akit utolsónak csókolok meg.
Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe. (...) Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy (...) ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.
Elmenni messze, magasba felrepülni, csapódni kőhöz, üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, végleg összeforrva az életen túl, egy csókban.
Úgy szerettük egymást, mint ahogy két folyó együtt halad a tenger felé; egymás mellett növekedtünk egészen az első csók pillanatáig.
A csókja lágy volt, végtelenül gyengéd. Mélyen felkavart, a pulzusomat az egekbe lökte. Ártatlan volt, bensőséges, a lelkemet perzselte, ahogy hátradöntötte a fejemet, hogy felfedezzen, mintha most csókolóznánk először. És talán így is volt - valójában.
Erős karjával védelmezően átölel. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódik, számomra eddig ismeretlen forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolózunk, ez már... szerintem sokkal több.
Amikor felém hajol, különös melegség szűrődik át rajtam. (...) Csak a forró leheletét érzem a bőrömön. Nagyon finoman csókolóztunk. Éppen hogy csak, mintha nem volnánk biztosak benne. Csak az ajkaink érnek össze.
Átölel, és magához szorít, a testéből annyi szerelem, rajongás árad, hogy behunyom a szememet, és elmerülök benne. Az érintésbe, az ajka puhaságába olvadok, elveszek a csodálatos, lebegő, súlytalan együttlétben. Mintha felhőkön siklanánk, szivárványokon, dacolunk a gravitációval, kötelékek nélkül. Olyan mély, hosszú, lelkes csókban forrunk össze, amelyből nincs visszaút a földre.
Mézédes csókját még most is érezte a száján, és ez bizsergető érzéssel töltötte el annak ellenére, hogy tudta, kényszerből adta, mégsem rontott az ízén. Ujjaival az ajkához nyúlt, mintha azzal elevenebbé tehetné az emléket, de az már elszállt.
Ahol csókolóznak, ott túl nagy baj nem történhet.
Mondd: ha elkapnálak valamikor és megcsókolnám a talpadat, ugye sántítanál kissé utána, félve, hogy eltaposod csókomat?...
Randizhatsz csókolózás nélkül, de csókolózni randi nélkül, az teljesen más.
Csók nélkül nem szerelem a szerelem. Vér nélkül nem dárda a dárda...
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
