- Te hiszel abban, hogy létezik szerelem első látásra? (...) - És te abban, hogy létezhet már azelőtt is?
A szerelmesek beszéde mindig emeltebb, eszelősebb a köznap használatosnál.
A szerelem bűnei bocsánatosak. Helyesebben: ha az ember csak szeret, nem követ el rosszat. Az érzéki szerelem azonban ugyanannyi gyűlöletből, önzésből és haragból tevődik össze, mint szeretetből.
A szerelem egy gyógyuló betegség, melyet a beteg gyógyíthatatlannak áhit.
A szerelmet talán leginkább egy száz- vagy még annál is többtagú zenekar játszotta hatalmas zeneműhöz hasonlíthatnánk, amelyben néha az összes hangszerek szólnak, máskor pedig csak a trombiták harsognak, csak a fuvolák szólnak, csak a hegedűk sírnak, vagy pedig csak a dobok peregnek. Ez a zenemű azonban az egyén személyiségi tulajdonságaitól függően nagyon különböző lehet. Egyeseknél sok a fortissimo, másoknál több a pianissimo. Némelyikben dominál az eufória (emelkedett hangulat), másokban a mélabú.
A szerelmet túlértékelik. Biokémiai szempontból lényegében ugyanaz, mint amikor rengeteg csokoládét eszünk.
A szerelmet (...) nem lehet sem erkölcsösnek, sem erkölcstelennek mondani, sőt itt ez semmi szerepet nem játszik, - csupán egyetlen egy szempont: az egészségi.
A szerelem olyan, mint a lottó ötös. Azt hiszed, megoldja minden gondodat, pedig sokszor csak elfelejteti, hogy mi az igazán fontos.
A szerelem semmi annak, akit szeretnek, ám minden annak, aki szeret.
A nagy szerelmek vitákkal kezdődnek.
És ott a fény, egy szerelmes szemében, minden mást elhomályosít. Nem látják a legdrágább kincseket, sem a délceg vitézeket. (...) Mikor nappal behunyod a szemed, akkor őt látod magad előtt, Amikor minden éjjel róla álmodsz, akkor az bizony szerelem.
A szerelem a legnagyobb ostobaságokra is ráviszi az embert.
Az ember életében az első szerelem mindig tökéletes, mert még nincs mihez hasonlítani. Mindent akkor tapasztalsz meg először, és még ha időnként meg is szólalnak a vészcsengők, a hangjukat elnyomja a kapcsolat varázsának a fanfárja.
Ijesztő dolog, amikor az ember szerelembe esik. Nem véletlenül mondják azt, hogy esik, és nem azt, hogy "lágyan szerelembe ringott". A zuhanás mindig félelmetes. A ringás inkább álomszerű.
Ha ő nem lenne, a bennem lévő sötétség elpusztítana mindent.
Ha két ember egymásba szeret, nem csak a jó dolgokat osztják meg egymással. Hanem a fájdalmat, keserűséget, a szomorúságot és a gyászt is.
Különös, hogy egyetlen mozdulatba is bele lehet szeretni, és van olyan, hogy egy pillanat alatt megvilágosodik, kicsoda a másik. Ugyanúgy, ahogy egyetlen homokszemcse tanulmányozásából is megérthető az univerzum. A szerelem első látásra vagy létezik, vagy nem, de az egy pillanat alatt kialakuló szerelem valóban létező jelenség.
Ha érzel valaki iránt valamit, akkor (...) egyetlen csóktól megtorpannak röptükben a madarak.
Joggal beszélhetünk (...) őrült szerelemről. Nincs rá logikus magyarázat, nincs oka. (...) Parttalan érzés kerít bennünket hatalmába. (...) Nincs indoka, nincs rá garancia.
A szeretett személy nem valami fa, amely eltakarja előlünk az erdőt, nem egy olyan fejezete az életünknek, amelyet meg kell haladnunk, hanem maga a cél, egy esemény, egy esély. Azért szeretjük, mert egyedi és pótolhatatlan - a maga hibáival és értékeivel. Vannak pozitívumok és vannak negatívumok, de nem készítünk mérleget, mielőtt szerelembe esnénk! Mi az egészhez "ragaszkodunk", még ha nem is tudunk számot adni róla, miért.
A szerelem tévedés abban az értelemben, hogy amikor szeretünk, nem olyannak szeretjük szerelmünket, amilyen valójában, hanem egy olyan tökélyt szeretünk benne, amellyel nem rendelkezik. A szerelem őrült, mert elhiteti velünk, hogy a másik nélkülözhetetlen számunkra, és hogy mindig szeretni fogjuk, pedig talán csak egy epizód az életünkben. A kiválasztottság illúzió, de olyan illúzió, mely végső soron jó szolgálatot tesz nekünk, hiszen a szerelem hatalmas távlatokat nyit előttünk.
A szerelem isteni téboly, amely nélkül életünk szürke és unalmas volna.
A szerelem nem tőlünk függ, ám az elménket érintő állapotot magunk tartjuk fenn folyamatosan azáltal, hogy csak szerelmesünkre gondolunk. Akaratunktól függetlenül ott van bennünk, és hatására minden megváltozik körülöttünk. Mintha rózsaszín szemüvegen át látnánk a világot, mintha folyton csak képzelődnénk. (...) Minél többet gondolunk rá, annál több okunk van szeretni.
Hihetetlen hatalma van a szerelemnek: furfanggal, kifogyhatatlan türelemmel, látszatvéletlenek szédítő sorozatával képes a világ két különböző sarkában fölkutatni s újra egybecsomózni két hajszálvékony, az élet zűrzavarába veszett sorsfonalat.
Az üdvözüléshez többféle út vezet. Elérhető a szerelem útján is.
Kötelességből a nő lehet a férfi szolgája, de rabszolgája csak szerelemből.
Az életben a dolgok nem egyértelműek. Még a szerelem sem egyértelmű, pedig legalább a szerelemnek annak kéne lennie.
Ilyen a szerelem, szóval ilyen. Vagy nem. Nem tudom. A szerelem beleköp a szádba. Nyeljed.
Aki nem vágyik az örök szerelemre, annak nincs szíve; aki hisz benne, annak nincs esze.
Annyi ember nem meri elmondani a másiknak, hogy szereti, mert fél, hogy a másik megijed, és elmenekül. Pedig ha emiatt valaki menekülőre fogja, akkor jobb is, ha elmegy.
- Mért lesznek szerelmesek az emberek folyton és mindenhol? - (...) Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!
Szerelembe esni tudvalevőleg egyet jelent azzal, hogy egyszer csak nem ismerjük ki magunkat többé.
A szerelem olyan, mint a futótűz, amelyet se nem akar, se nem tud senki eloltani.
Egyedül jövünk a világra, és egyedül halunk meg. Ám ahhoz a magányhoz képest, amit akkor érzünk, amikor először állunk egy szép nő előtt, a születés és a halál kifejezetten népes társasági eseménynek számít.
A szerelem jön és megy, és az ember előtte se ismeri ki magát, meg utána se ismeri ki magát, és legfőképp akkor nem ismeri ki magát, amikor itt van.
Senki se alkalmas a szerelemre, ennek ellenére vagy éppen ezért majdnem mindegyikünket elkapja egyszer!
A szép idők adták vissza a lelkemet. Mert a selymes fuvallatok levették vállamról minden terhemet és elhozták a szerelmet.
A szerelemhez több kell... nem elég a szép szem, a varázslatos mosoly, a simogató hang. (...) De még a finom lélek, a szerető szív sem. (...) A szerelemhez nem elég. A szerelemhez több kell. Te kellesz.
Táncolj velem, szép vagy, mint egy bíbor hegedű, forgass túl a pánikon, mert félek egyedül, legyek én az olajág, mit röptödben hordasz, forgass, szerelem, forgass. Forgass, szerelem, forgass.
A szerelem minden, amit híresztelnek róla. Valóban érdemes küzdeni érte, bátornak lenni érte, mindent kockára tenni érte. Az az igazság, hogy ha nem vállalunk kockázatot, még többet kockáztatunk.
Ugyanaz a személy, akit a világon a legjobban szeretünk, és akivel néha a fellegekben érezzük magunkat, egyben az is, aki a leginkább földbe tud döngölni minket.
A párkapcsolatokban soha nem egyszerűen ok-okozati összefüggésekről van szó, nincsenek egyenes vonalak, csak a pár tagjai által közösen létrehozott körök. Hol a kapcsolódás, hol az érzelmi eltávolodás ciklusaiba és spiráljaiba vonjuk egymást.
Az elhanyagolás megöli a szerelmet. A szerelemnek figyelemre van szüksége. Ha ismerjük saját kötődési igényeinket, és érzékenyen reagálunk társunk szükségleteire, a köztünk lévő kötelék kitarthat egészen addig, "míg a halál el nem választ".
A szerelem még a legbölcsebb elméket is megfosztja a józan ítélőképességtől, miféle reményük lehetne akkor a többieknek?
Én hiszek a szerelemben; a szerelem hordozható varázslat, és ebben egyedülálló. Nem hiszem, hogy a csillagokban volna megírva, de hiszek abban, hogy vér szól a vérhez, tudat a tudathoz, szív a szívhez.
A szerelem minden gyönyörűségét csak a lélek nemességének köszönheti.
Mosoly, támogatás, gyengédség, ezek legyenek a szerelem vezérelvei!
A szerelem olyan mint egy növény, sok gondoskodást igényel, és akkor növekszik szépen, ha öntözik.
Hogy szerelmes legyél valakibe, ahhoz aligha elég csupán beszélgetned vele, hanem a mozdulataiba, az illatába, a másokra gyakorolt vonzerejébe, otthonának a stílusába, az öltözködésébe, a nevetésébe és a hangjába, a gyors észjárásába és a tettrekészségébe szeretsz bele, abba, ahogyan más nők megszólítják és ránéznek.
Létezik-e a szerelemnél elvontabb, kevésbé kézzel fogható dolog? Nincs tömege, hőmérséklete, se színe, se energiája. Soha senki nem látott még "szerelmet". Mégis, a férfiak szerelme mozgatja a világot.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
