A féltékenység olyan, mint a só vagy a cukor: tíz deka só vagy félkiló cukor megöli az embert; de apró adagokban a só is, a cukor is szükséges az élethez.
Féltékenység izzik fel bennem, és elszégyellem magam. Szánalmas vagyok. Kötélhúzást játszom, holott senki sincs a kötél másik végén.
A féltékenység káoszt szül.
Minden házaspárnak jót tenne, ha az asszony látná, hogy a férjet ölelgeti egy kiscsaj, a feleséget pedig egy harmincas krapek.
A féltékenység egy betegség, Rosszabb, mint a kutyánál a veszettség.
A féltékenység kis híján szétmar (...) belül, mintha a lélekben is volna sav, akár a gyomorban, csak a marása sokkal kínzóbb, és nem múlik el néhány szelet háztartási keksz elfogyasztása után.
Amiként a szerelem mindent le tud győzni (...), hasonlóképpen a féltékenység is.
Egy egészséges féltékenység, a harc a szerelemben (...) nagyon jó hajtóerő. Mindenki olyan nőt szeretne, aki mások számára is vonzó.
Féltékenység miatt nem üldözhetünk el senkit sem. Azzal meg kell tanulni együtt élni. Mert nem igaz, hogy nincs, mindig van. A szerelem, a szeretet minőségét mutatja, ha megbirkózunk vele és felülemelkedünk rajta.
A féltékenységben rejlő legnagyobb veszély az, hogy tárgya előbb-utóbb rákényszerül önnönmagában keresni az őt ért vádaskodások okát. Így aztán fény derül olyan érzelmekre is, amelyekre addig nem figyelt fel.
A féltékenység valójában a birtoklás ismertetőjele, nem a szereteté.
Ha nem vagyunk képesek hagyni a másikat szabadon lélegezni, ha neheztelünk rá, hogy tőlünk távol is jól érezheti magát, az nem a szerelmünk jele, inkább a bizonytalanságunké. Azért akarjuk, hogy ott legyen, mert nekünk úgy a jobb, mert úgy vagyunk biztonságban, mert akkor tudjuk igazán, hogy szeret. Ha távol van, jönnek a kétségek, jön a szorongás.
Bárki lehet féltékeny. Mindannyiunkban benne van. De le kell győznöd a féltékenység démonát, vagy elszakítja tőled a másikat.
Ne vesztegessétek az időtöket féltékenységre! Van, hogy az ember vezet, van, hogy lemarad. A verseny hosszú és a végén úgyis csak magaddal versenyzel.
A lihegő féltékenység (...) nem kényszeríthet bennünket bűnök és őrültségek elkövetésére úgy, hogy megőrizzük szívünk és agyunk ártatlanságát.
Tudod, a szerelem sötétben termelődik, mint a melatonin. Ez ahhoz kell, hogy aludni tudjunk. Mármint a szerelem. Aztán ha végre sikerül, biztos megint valami rémálom jön majd, hogy már nem az enyém vagy, hanem valaki másé: mint aneszteziológusok álma.
A szerelmes ember a legönzőbb istenteremtése. Nem a párját szereti, hanem önmagát. Képes volna-e megérteni bármelyik szerelmes - aki szerelméért állítólag semmi áldozatot nem sokall -, hogy az imádott lény számára előnyösebb volna a vetélytársa? Vajon akad olyan, aki ezt felismerve félreáll? Ha a szerelem valóban a másik ember szeretete volna, azonos volna a lemondással.
A féltékenység a kapcsolat sója, de túl sok belőle hosszú távon elég strapás tud lenni.
Szerelmemet halkan ringatta lelkem, S e lágy bölcsőben vad szörnyet neveltem!
Az irigység és a féltékenység azért értelmetlen és azért butaság, mivel mindenki egyedi példány, tehát összemérhetetlen, összehasonlíthatatlan.
Az asszonyi féltékenység igen erős démon, úgy mondják, még a halálban sem hagyja el a fehérnépet.
Akik bizonytalanok önmagukban, nem engedik el a párjukat, mert folyton attól rettegnek, hogy a szerető jobb lesz, vagy kitúrja őket.
Azért vagy féltékeny, mert egyszerűen nem hiszed el, hogy méltó vagy mások szeretetére.
Féltékenység... ez juttatja az embereket az ördög karmai közé... sőt ez maga az ördög!
A szerelem olyan, mint a gyöngyvirág: amíg virág, addig éltet, ha gyümölcs lesz belőle, akkor megöl. Pedig az a gyümölcs: a féltés.
Nagyon nehéz örülni a szerelmed boldogságának, ha azt valaki mással találta meg.
A féltékenység megöli a szeretetet. Ugyanis bizalmatlanságra utal. Márpedig bizalom nélkül nincs szeretet. Ha a párod sokat féltékenykedik, előbb vagy utóbb sem tisztelni, sem szeretni nem tudod.
Az egyháznak nincs igaza. A kétségbeesés nem a legszörnyűbb főbűn. A féltékenység az. Sokkal összetettebb.
Így megy ez: beleszeretsz egy lányba, csak azért, mert a puszta látványától remegni kezd a térded. Beleszeretsz, aztán reszketsz, nehogy lelépjen.
A valóban féltékenyek számára nincs sürgetőbb dolog, mint hogy azzal háljanak, akiről azt hiszik, hogy máris elárulta őket. Nyilván újra és ismételten meg akarnak győződni róla, hogy ez az ő drága kincsük még mindig az övék. Birtokukba akarják venni, ahogy mondani szokták. De meg azért is teszik, mert közvetlenül utána mindjárt kevésbé féltékenyek. Mert a testi féltékenység a képzelet következménye, de ítélet is magunk felett.
A féltékenység az az érzés, amely azt súgja nekünk: "mindent elveszíthetsz, amiért annyit küzdöttél". Minden másra vakká tesz, mindenre, amiben örömünket leltük, a boldog pillanatainkra és az olyankor még tovább mélyült kötelékeinkre.
Mert lüktetve fáj a fejem, szívemre nyirkos kétkedés nehezül. Mi célja, mondd, mi célja van szerelemnek itt és másfelé bárhol?
Méreg a gyanú - Az íze nem is undok eleinte, De ha kissé megbolygatta már a vért, Úgy lángol, mint a kénbányák.
A "hiszti" és "féltékenység" között fontos kapocs van. El kell fogadnunk, a féltékenység többnyire hisztibe torkollik, és innen visszafelé is bizonyított, hogy a hisztinek pedig az oka, kiváltója, indítéka, eredete, szinte rendnek megfelelően a zöld szemű szörny, azaz a féltékenység.
Mondok valamit: végre én akarok lenni az a bizonyos másik! Legalább egyszer. Az a titokzatos és félelmet keltő másik. Az, akiről kapásból feltételezed, hogy szebb, fiatalabb, és persze vékonyabb, mint te. Az, akiről szentül hiszed, hogy sosem lép ki az ajtón smink és tűsarok nélkül. A másik, akinek nincs lelkiismerete, aki nincs tekintettel senkire (főleg rád nem), és aki pont a te pasidban kelti fel azt az érzést, hogy ő valami különleges. A legrosszabb esetben a pasi ezt el is hiszi. Szeretnék végre én veszélyt jelenteni valakire, ahelyett, hogy mindig én érzem magam veszélyben. Szeretném, ha lennének titkaim, ahelyett, hogy folyton csak kitalálok magamnak egy-kettőt. A fenébe is, miért vagyok mindig én az egyik, és soha nem a másik?
Veszett kutya fogánál gyilkosabb Méreg a féltékeny nő zsémbelése.
A szeretet a féltékenység súlya alatt könnyen változik gyűlöletté!
Ha bajba kerülsz vagy megbántanak, ne keseredj el, hanem válaszolj a kihívásra! Állj fel, és légy féltékeny! Még mindig jobb féltékenynek lenni, mint elkeseredni.
A féltékenység a köznépnek való. (...) Azoknak, akiknek csak ritkán és olyan kevés jut a gyönyör morzsáiból, hogy kénytelenek rajta úgy veszekedni és marakodni, mint koldusok egy darab kenyérhéjon.
A féltékenység (...) a világ legreménytelenebb börtöncellája. Ebbe a cellába ugyanis a fogvatartott saját magát zárja el. Nem erővel kényszerítették be. Saját maga lépte át a küszöböt, fordította rá belülről a kulcsot, majd dobta ki a rácsok résein. A fogvatartottnak persze csak el kell határoznia, hogy szabadulni akar, és máris szabadulhat. A börtöncella ugyanis a lelkében létezik. Ezt a döntést azonban képtelen meghozni. A lelke olyanra van keményedve, mint egy kőfal. Éppen ez a féltékenység természete.
A féltékenység olyanná tesz minket, mint egy kard, mely képes átvágni és szétválasztani azt, ami nem tartozik össze.
Mellkasom mélyében vasmarok szorítgatta csupasz szívemet. A féltékenység. Rühelltem ezt az érzést.
A féltékenység, tudja, rendszerint nem olyan ügy, aminek okai vannak. (...) Arra a tudatra alapozódik, hogy valaki úgy érzi, nem viszonozzák a szerelmét. És ezért az illető elkezd várni, figyelni, arra gyanakodik... hogy a szeretett személy valaki más felé fordul. Ami viszont szinte kivétel nélkül valóban meg is történik.
A féltékenység ravasz dolog. Néha úgy el lehet leplezni, hogy senki föl sem tételezné (...). Ám félelmetes erő tud lenni... nagyon is félelmetes.
Beleszeretsz egyfajta tökéletességbe, abba, amiért rajongsz. Aztán egyre inkább ki akarod sajátítani, gyanakszol éjjel-nappal, attól félsz, hogy elveszíted. Ez meggyötör és féltékeny leszel. Kezded azt hinni, hogy tőle függsz, hogy nélküle meghalsz. Most már annyira gyűlölöd, amennyire szereted.
Szörnyű dolog a féltékenység. (...) Ha az ember gyalázatosan érzi magát, irigyli mások boldogságát.
Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hű értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tűz, szerelem kínoz, elégek én.
Lelki okok miatt éppolyan féltékenyek lehetünk, mint testiek miatt!
Bárcsak meg tudnám neked adni azt, amit keresel, de nem tudom, mire vágysz. Van a szívednek egy olyan zuga, amit senkinek sem társz fel, még nekem sem. Mintha nem is igazán velem lennél. A gondolataid valaki másnál járnak.
Ami a gyanú apró magjaként indul, hamar borzalmas bizonyossággá növi ki magát.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
