Vajon nem csak olyasmi a hűség is, mint az igazság? Törekszünk felé, de mégis folyvást megtagadjuk.
Mindenki szeretné megcsalni a másikat, csak az a kérdés, vajon elég nyomós oka van-e rá.
Néha a szomszéd fűje sem zöldebb, nekünk pedig ott kell maradnunk, ahová tartozunk. Néha pedig egyszerűen kockáztatnunk kell, majd pedig remélni a legjobbakat.
Nyomtalanul múlunk el ott ahol hazugság minden ahogy hozzám értél tegnap rám folyó verítékkel és mondtad hogy a csókom líra fogtad a kezem nem engedted el de ez csak egy pillanat míg jön a hajnal majd elszáll az egész.
Sok ember csak azért nem lép félre házasság előtt, lányom, mert nem tudja, hogy az milyen jó.
Ha a halál szakítja szét ama köteléket, mely az egész életre volt szánva, meghajolunk fájdalommal a sors kemény csapása alatt; de ha a szerelem nem párosult hűséggel és szívünknek kedves kéz méri a halálos csapást, akkor gyakran az egész emberiségben való hitünknek vége.
A házasság alatti szerelmi kaland lezárása a legnehezebb, mert a veszteséget titokban kell feldolgozni.
A féltékenység olyan elmebaj, amely maga idézi elő kiváltó okait. Nem az lesz féltékeny, akit megcsalnak, hanem azt csalják meg, aki féltékeny.
A szerelem gyönge, törékeny virág, és hogyha már eljegyzésig, mátkaságig fejlődött, még akkor kell ám reá nagyon vigyázni, hogy valamely gonosz idő meg ne ölje. A tavasz első piczi virágának nem árthat jobban a dér, mint a jegyesek között a neheztelés.
A tolvajokat megbüntetik, börtönbe zárják, de az ilyeneket, akik elcsábítják a vénülő férfiakat és szétrombolnak életeket, nem bünteti a törvény.
Néha akkora a csábítás, hogy az ember a legszebb feleség mellett is elgyengül.
Nagy tévedés, hogy a megcsalás teszi tönkre a kapcsolatokat. A falak a hibásak, amelyek a hazugságok miatt emelkednek két ember közé.
Ha kettőt vagy hármat szeretünk, akkor is nyilván egyet kell választanunk, mert az a normális. Pedig az igazság az, hogy csak kevesek lelke elég érett ahhoz, hogy belássák, maga az emberi természet nem monogám, és évszázadok óta valami olyasmibe kényszerítjük magunkat a kétszereplős párkapcsolati modellel, ami nem megy nekünk. Mert a nagy büdös helyzet az, hogy egyetlen ember hosszú távon képtelen megadni mindazt, amire szükségünk van.
Az őszintén felvállalt többszerelműség miért megvetendő, ha a megcsalásról hallgat és szemet huny fölötte a fél világ?
Ahol a hazugság él, ott meghal a szerelem.
Folyton azzal jönnek, hogy sosem értetted meg őket, meg hogy nincs már bennetek semmi közös. De általában mindig ugyanaz van a háttérben: egy másik nő.
Nem versenyzek senkivel. Teljesen elvesztettem az érdeklődésemet a versengés és a győzelem iránt. Ha nem vagyok az első, verseny nélkül, küzdelem nélkül, akkor nem érdekel.
Gyakran nem azért megyünk máshová, mert másik partnert keresünk. Azért megyünk máshová, mert egy másik ént, önmagunk egy másik verzióját keressük. Nem arról szól a hűtlenség, hogy el akarjuk hagyni a partnerünket. Azt az embert akarjuk elhagyni, akivé mi magunk váltunk.
Úgy kerülheted el a bűnt, ha távol tartod magad a csábítástól.
Egy hazug nőszemély ígérete vajmi keveset ér. Egy hűtlen szemű nőé pedig még annyit sem.
Ha azt gondolod, hogy ilyen rossz a felhozatal, készülj fel, mert sokkal rosszabb. Hogy miért? Még ha normális is a pasi - normális alatt azt értem, hogy nincs papírja arról, hogy szociopata -, akkor sem tart sokáig. És megmondjam, hogy miért? Mert előbb-utóbb ő vagy én bemondjuk, hogy uncsi, mást keresünk, és akkor vége. És ez még szép szakítás. A csúnya szakítás az, amikor hazudozik, és megcsal, és szép lassan kiderül, hogy a királyfi nős.
A nő csak egyet szeret, és ennek így is kell lennie, de akkor a férfi miért tehet meg mindig mindent? Miért van a lelkében annyi felesleges energia és mindent átölelő törekvés. Átölelő, elsődleges és átvitt értelemben is.
A lánc nem téphető szét, de némi erőfeszítéssel el lehet vágni. Igaz szerelem az, amit egy harmadik személy képtelen szétszakítani. Imádom az ilyen tutimegmondó könyvek-féle bölcseleteket. Olyanok, mint a Biblia, bárhogy lehet magyarázni. Kérdés csupán, vajon ki a harmadik? Vagy a második? És melyik az igaz szerelem?
A férfiaknak akkora szívük van, hogy sok nő belefér.
Egyszerre több nőt is lehet szeretni, és mindegyikért egyformán lehet szenvedni, úgy, hogy egyiküket sem csalja meg.
Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet.
A másik nőnek lenni roppantul izgató, ezt nincs értelme tagadni: te vagy az, akiért a férfi akaratlanul elárulja a feleségét, még ha szereti is. Ennyire ellenállhatatlan vagy.
A hosszú távú elkötelezett párkapcsolat kielégíti az egyén intimitási, szerelmi szükségleteit és összefügg a pszichés jóléttel, valamint az élettel való elégedettséggel. Amilyen általános emberi igény mutatkozik azonban az elkötelezett hosszú távú kapcsolatra, annyira általánosnak mondható a hűtlenség is.
A házas pasikkal legalább egyértelmű minden. Visszamennek a családhoz? Nem gond, mert nem is vártam tőlük mást.
Szeretőnek lenni nyilván kellemes ideig-óráig. De kilátástalan.
Azok a férfiak lepődnek meg leginkább a nők hűtlenségén, akik mindig arról beszélnek.
A feleség fénylő rendjelcsillag a diplomatafrakkon, eltűnése hamarosan észrevehető. De a szerető csak egy kedves kis zsuzsu az óraláncon, sokáig járkálhatunk, s nem jut eszünkbe, hol veszítettük el.
Vannak olyan nők, akik olyanok, mint a kismajmok. Addig nem nyugszanak, amíg biztos szorítást nem találnak egy másik faágon.
Négyféle hűtlenség létezik: az akaratlan, mely nemtörődömségünkből ered, a romantikus, mely egy válság közepén csodálatos partnerrel kecsegtet, a vigasztaló egy se véget érni, se újjászületni nem akaró házasságban, végül a macsó, pusztán a hódítás kedvéért.
Már nem olyan világban élünk, ahol akkor is a férfi mellett kell maradni, ha az megcsal.
A kívülről példaértékű házasság emberileg szánalmas. Egy idő után mindenki félremegy. Itthon mindig is többnejűség volt, és most is az van, csak megcsalásnak hívjuk.
Nekem nagyon fura, amikor a feleség, a barátnő a szeretőt gyűlöli. Nem ő tör házasságot, hanem a pasija. A szinglinek mindent szabad.
Az a fajta önző szerelem, ami birtokolni akar, hamar elmúlik, mert megcsömörlik benne az ember. Előbb-utóbb megjelenik a vágy valaki más iránt.
A nyitott házasság szerződése (...) csak teljes őszinteség, bizalom és harmónia mellett működik. A szerződésünk része, hogy nyíltan beszélünk egymással, és nem rejtegetjük a vágyainkat, miközben a család egysége és a másik nem sérülhet.
A megcsalás ott kezdődik, hogy a feleségemmel kézen fogva megyünk az utcán, ő pedig megnéz egy jóképű férfit, én meg egy csinos nőt? Ha nem itt, akkor hol? Fejben dől el vagy már a bőrfelületek érintkezése kell hozzá? Nem. Nekem a megcsalást az jelenti, amikor egy férfi elhagyja a családját egy másik nőért.
A szeretői viszony a Menny és a Pokol egyszerre: a szenvedély extázisa keveredik a bűntudat és félelem nyomorúságával, a beteljesülés a beteljesületlennel való szembesüléssel. Kevés a nyugvópont.
Vannak, akik szerint nem lehet harmónia annak az életében, aki szeretői viszonyt tart fenn, míg mások úgy tartják, éppen egy ilyen kapcsolat teremt egyensúlyt. Ha elég sok kapcsolati nehézséggel küszködő férfi és nő történetét ismeri meg valaki, akkor tudja, hogy nincs egyetlen üdvözítő út. A boldogságkeresés nagyon személyes, egyedi folyamat.
Ha hibázunk a szerelemben, az nem azt jelenti, hogy már nem szeretünk.
Bármi történjék is, nincs visszaút. A bűnbeesést nem lehet egy tollvonással áthúzni. Soha nem találnánk vissza ahhoz az ártatlansághoz, intimitáshoz, ahhoz a bizalomhoz, amit eddig éreztünk.
A szenvedély csak az egyetlent akarónak való.
Ha az ember életébe a szenvedély későn jön el, nehezebb feladnia. Azok, akik későn találkoznak ezzel a szörnnyel, ördögi választás előtt állnak. Mondjanak búcsút az ismert világnak, és vitorlázzanak ki az ismeretlen óceánra úgy, hogy abban sem lehetnek biztosak, látnak-e még szárazföldet valaha? Adják fel a mindennapi élet apró örömeit, melyek elviselhetővé tették addig az életet, söpörjék félre a régi barátok, sőt netán még egy szerető érzéseit is? Röviden, viselkedjenek úgy, mintha húsz évvel fiatalabbak volnának, és ott állnának a Kánaán kapujában? Általában nem teszik.
Ha az ember életébe a szenvedély későn jön el, csaknem elviselhetetlenül nehéz teher.
A legjobb hazug díját te kapod, amiért elhitetted velem, hogy hűséges tudsz lenni hozzám. Halljuk hát a beszédedet.
A nagyszótár szerint a megcsalás azt jelenti: rászedni, becsapni valakit, hűtlen módon viselkedni, trükkel, fondorlattal becsapni valakit. Na és hogy szerintem mi a megcsalás? Eddig úgy gondoltam, hogy a csóknál van a határvonal. Vagy ez nem ilyen egyszerű? Lehet megcsalás egy tekintet, egy gondolat, egy együtt töltött pillanat? Bármi is legyen a definíciója, egyvalami biztos: ha úgy érzed, hogy megcsalsz valakit, az valószínűleg úgy is van!
A szürke hazugságokat a legnehezebb felfedezni az alkonyati hazugságokat a puhán hízelgő "gyere a tiéd vagyok" hazugságokat beléd furakodnak lerakják tojásaikat s hatalmas vak bizalmadból nem marad más csak a héj.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
