A szerelem mindig egy ember dolga végeredményében. Azé, aki szerelmes. Aki a "Fekete Pétert" kihúzta a kártyából!
A szerelem nem csak azt jelöli, mit érzel a másik iránt. Hanem azt is, hogyan vélekedsz magadról, milyennek látod, hogyan érzed, és hogyan értékeled önmagad ebben a szerelemben. Ha bizonytalan, bátortalan, és magányos vagy, folyton megfelelni vágysz, és felemészt az érzelmi diszkomfort, akkor ideje megérteni, hogy nem kellesz eléggé. Nem ő a megfelelő ember számodra.
Ha nem akarunk kockáztatni valaki mellett döntve, inkább ne is szeressük. Viszont ha "eszeveszetten" szeretünk valakit anélkül, hogy érzéseinknek gátat szabnánk, talán jobb, ha lemondunk a szerelemről.
Bizonyos hidegség s bizonyos modortalanságok rosszabbul eshetnek, mintha igazán megcsalnák az embert.
Bárki, aki arról beszél, egyedül a szerelem miatt érdemes élni, az nem szívott még eleget, vagy simán csak félrebeszél.
Egy nyílvessző a szívemben. Ha kihúzom onnan, abba belehalok. Így csak haldoklom. Az életem össze van vele kötve.
A kapcsolatoknak négy típusuk van: nyer-nyer, nyer-veszít, veszít-nyer vagy veszít-veszít. Ha a kapcsolatod nem a nyer-nyer típusba tartozik, akkor vagy rendbe teszed, vagy jobb, ha szakítasz.
Szeretet, elfogadás és feltétel nélküli szerelem. Mind akarjuk, mind keressük. De ha megtaláljuk, az már félelmetes. Mert ahogy megtaláltuk, nagyon könnyen el is tűnhet. És aztán ottmaradunk a hidegben, egyedül.
A szerelem olyan, mintha valaki szándékosan a hüvelykujjára csapná az ajtót. Fáj, belilul és borogatni kell. De intenzív érzés, erős élmény, megmarad az emberben, van mivel foglalkozni. Nem a sivár hétköznapok, amikor csak úgy telik az idő, és nincs mire várni.
A viszálykodó szerelmesek közt azért nehéz békét teremteni, mert rendesen mind a két félnek igaza van.
A szerelem époly könnyen megy át gyűlöletbe. mint a csók a harapásba.
A szerelem nem olyan, mint a versekben. A szerelem kegyetlen. Olyan, mint bármilyen függőség.
Ezt beszívtam. Ez a szerelem sem egy végtelen boldogság, itt is lehet idegeskedni rendesen.
Mindig szeretni fogom (...). Akkor is, ha ő gyűlöl engem. Sosem engedem el a kezét. Erős maradok érte (...). Mert napról-napra jobban szeretem.
Imádkozom az úristenhez, hogy ez a fiú ne taszítson a mélybe, ne törjön össze, mert már így is rengeteg darabban heverek, és fogalmam sincs, mennyi törést bírok még ki.
A (...) vihar a szívemben van. És ha nem csillapítom, felemészti az életemet.
Egyikünk sem boldog de egyikünknek sincs mehetnékje újra meg újra összetörjük hát egymást és elnevezzük szerelemnek.
Nem vagyok hajlandó kitörölni mindazt, amit irántad éreztem. A szívemben őrizlek.
A szív hangja nagy úr, a szerelmes szív pedig könyörtelen zsarnok, hívó szavára éppúgy rendülnek meg birodalmak, ahogyan egyszerű lelkeket juttat pokolra akarata.
A szerelemnek illatos virágai, de szúró tövisei is vannak...
Egymást szeretnünk nem szabad, De egymást nem szeretnünk nem lehet.
Kesergő, bús, szerelmes panaszra mit feleljek? Emésztő érzelemtől engem vajon mi ment meg? Szerelmi kín hevéről magunk helyett, ha szól más, Beszéde mit sem ér, hisz nem lát belénk a tolmács! A kedves visszatértét szívem sorvadva várja, De ó, a hosszú tűrés gyilkosság, lassú máglya, Nem hagytál mást nekem, csak gyászt és tengernyi könnyet, Hervasztják sárga arcom, csak jönnek, egyre jönnek, S te, messzetűnt szerelmem, kit nem látok szememmel, Hát elszakadt fonalunk többé már nem veszed fel? Benned letűnt szerelmünk egy csöppje sem dereng, Mely áthevítené köztünk a Végtelent?
A szerelem?... Hogy gyenge? Nincs erősebb! És nincs vadabb! Úgy szúr, akár a tüske!
A szerelem köntösét veszi föl néha a szánalom. De ez nem igazi szerelem, csak alamizsna. Szerelmet adni így: nemes dolog lehet, de szerelmet kapni így, mindig utálatos.
A szerelem csak olyan, mint a betegség: többször is érheti ugyanazt az embert s a csapás halálos is lehet, ha a szerelem legyőzhetetlen akadályokba ütközik.
A szerelem olyan, mint a villám; akibe belecsap, annak szívében olyan pusztítást visz véghez, hogy ott soha többé nem csírázhat semmi más érzelem, de még egy álom sem.
Szerethettél volna évi 365 napon át reggel és délben és este és éjszaka ott voltam és sírhattál is volna belém minden hajlatomba és nevethettél minden hajszálamba és sóhajthattál mesélhettél kérhettél volna akármit akárhogyan megtettem odaadtam volna de nem tudtam kettőnk lenni egymagam.
Amikor már ismertem az összes hazugságod az összes tagadásod az anyád lettem aki ápol a terapeutád aki gondoz a papod akinek gyónsz a nőt kezdtem melletted hiányolni magamból.
Vannak szerelmek amikben kimegy belőled az élet elfogy a véred napról napra egyre örömtelenebb leszel és nem érted ha ez szerelem miért haldokolsz tőle eljön hát a nap amikor tenni kell egy nyelvi különbséget mit nevezünk szerelemnek és mit mérgezésnek.
A kezdeti évek anyagi gondjai felőrlik a kapcsolatot, megölik az érzelmeket.
Ha szeretsz valakit, akit nem kellene, akkor néha az a legjobb, ha elengeded.
Volt egyszer egy férfi, akivel együtt hullámzott lelkünk óceánja. Ha az egyikünk megszomjazott, a másikunk csókkal kínálta, és itatta, hogy elmúljék a tűzvihar benne. De a tűz nagyobb lángra kapott. Ereje felégette az egész világot. Tombolt, míg párává tette óceánunk. A tűz (...) csak nő és nő: elégeti a szíved, elégeti a lelked, elégeti a tested és eléget téged; még porrá és hamuvá nem válik. Nem tudom, merre menjek. Csak a füstöt és a kiszáradt óceán medrét látom. Nincs más.
A szerelem gyökeret vert belém, és idővel erdővé burjánzott. Néha csak szeretném felgyújtani az egészet. Porig égetni az összes fáját. De attól félek, én égnék el a tűzben.
A szerelem vak, ahogy mondani szokták, és mivel vak, gyakran vezet tragédiához.
A szerelem, a halál és a sors (...) szorosan összekapcsolódnak egymással. Olyan szerelem is van, amely eleve halálra van ítélve.
Olyan boldog voltam, amikor először láttam. Aztán egyszerűen kicsúszott a kezem közül. Elvesztettem az életem (...). Nem éreztem az étel ízét, amit a számba vettem. A víz nem oltotta a szomjamat. Amikor újra láttam, a szívem hevesebben vert. Miatta új életre keltem.
nem baj ha a szerelmespárok összevesznek míg szívük egymásért lángol ne szomorkodj légy vidám szelíd harag szenvedélyes kibékülés ez az amit a szerelem kíván
A tragédiák néha összehozzák a párokat. Máskor meg szétválasztják őket.
A szerelem ritkán tart sokáig... s az a baj, hogy lehet egyszerre többet szeretni.
Csak akkor érzek fájdalmat, amikor szerelmes vagyok.
Ha a szerelem nem örvény, akkor mocsár. Olyan lápvilág, lidércekkel, ahol a sápadt a divat.
A kapcsolatok csak a legritkább esetben érnek véget azért, mert hirtelen már nincs bennük élet. Inkább lassan hervadnak el, vagy azért, mert az emberek nem értik, mennyi, illetve milyen karbantartás, idő, munka, szeretet és törődés kell hozzájuk, vagy pedig azért, mert túlságosan lusták, esetleg túlságosan gyávák mindezt megpróbálni.
Amikor egy férfi beleszeret egy nőbe, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek nő - sőt, tökéletes! Úgy szeretem, ahogy van, és remélem, soha nem változik meg!" (...) Amikor viszont egy nő beleszeret egy férfiba, valahogy így gondolkodik: "Szeretem őt, remek ember, de egy kicsit dolgozni kell rajta." Ez csírájában hordja a katasztrófát. Az eltérő elvárások mindig konfliktushoz vezetnek.
Jobb, ha az ember nem szeret bele egy férfiba túlságosan. A férfiak lábbal tapossák a szerelmet, mert nem tudják, mit kezdjenek vele.
Tudom, hogy fáj, tudom, hogy félsz, tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz, tudom, egyszer élünk, akkor is minek, te mindent megtettél, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár, nincs benned semmi, ami hasonlít rád, mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban, ott hever a szíved a sarokban, ahol mindig sötét van.
Míg te szárnyaltál, én inkább zuhantam, A földön vergődtem, és végül feladtam.
Imádkoztam istenemnek, Adna nyugtot már szivemnek; Azt felelte: nem tehetem. Hatalmasabb a szerelem!
Istenem, nem kéne a szerelemnek ilyen nehéznek lennie!
Miért ennyire nehéz megszabadulni a szívfájdalomtól?
Mindenütt megvagy: mint virágözön borítod életemet, friss öröm, frissitő ifjúságom, gyönyöröm: minden mindenütt veled ostromol, de mindig feljajdul a halk sikoly: e sok Mindenütt mindenütt Sehol!
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
