Hibás megközelítés egy nőnek azt várni, hogy a férfi teremtse meg neki azt a világot, amire vágyik, ahelyett, hogy megteremtené saját magának.
Egy szerelem örök: amelyik nem teljesül be...
Sok nő leéli úgy az életét, hogy nem talál egy férfit, aki a belső értékeiért szeretné.
Megbénított engem. Többé nem tudok szeretni. Nem látok, nem hallok. Nem érzek semmit. Csak a szívem hangját hallom. Minden más elnémult körülöttem. Vérzik belül a szívem, és szenvedek. De ennek ellenére (...) továbbra is szeretem őt.
Még a legforróbb szerelem sem képes viszontszerelmet ébreszteni.
Minden egyes nap rá gondolok. De mit ér a szerelem, ha csak tönkretesz (...)? Mit ér az egész, ha csak fájdalmat okoz?
Amit a szemedben látok, az harag és keserűség. Csak a szerelem képes így megsebezni az embert.
Nem tudom, hogy el fogom-e viselni a hiányodat. (...) Bármit megadnák érte, hogy tudjam: hiányzom. De nem fogok.
Ha az ember nem érzi, hogy szeretik, egyszerűen nem jön álom a szemére.
Nem tudom milyen, ha beteljesül a szerelem. A hiányodat ismerem, nem a jelenlétedet.
Szeretem! Szívből szeretem. (...) Gyűlölöm magam érte, de szeretem. Nem alszom, és nem bírok a tükörbe nézni miatta, de akkor is, akármit is teszek: szeretem. (...) Nem tudom kiűzni őt a szívemből.
Nem tudok parancsolni a szívemnek. Megmérgezett. Átjárja a testemet az iránta érzett szerelem. Nem tudok mit csinálni. Úgy érzem, megfulladok.
Tépd ki a szíved (...) vágd a földhöz, és hagyd, hogy apró darabokra törjön, hogy megérthesd (...), mennyire fájdalmas nekem, hogy nem szeretsz engem viszont.
Nem tudom elengedni. Képtelen vagyok. Mindig visszahúz. Nem megy. Pedig reménykedtem. Azt hittem, megöltem a régi énemet. De amikor meglátom őt, újjászületek. Felolvad a szívem, és hevesen verni kezd.
Ha elhagynak téged, a holdat is feketének látod. De soha ne önts kormot az éj lámpására, mert fénylik.
Az élet túl rövid, hogy olyan férfi után futkoss, aki miatt szenvedsz.
Egy néma telefon a legrosszabbat hozza ki belőlünk.
Néha nem számít, mennyire szeretünk valakit, mert ők nem tudnak viszontszeretni.
A szerelem olyan dolog, amiből kevesebb van, mint azt az emberek hinnék, s nagyon sajnálatos, ha egy alkalom jön és elmúlik anélkül, hogy bármi is történne.
A lehetetlen szerelem a legszebb. Beleveszni szemednek napsütötte erdejébe. A lehetetlent szeretem benned.
Ki kell mutatnom, hogy mit érzek. De te pontosan tudtad eddig is. Csak úgy tettél, mintha nem létezne. Úgy tettél, mintha nem tudnád, hogy felemészt a szerelem minden egyes nap. Mindig azt sulykolod belém, hogy te csak a barátom vagy. Mintha köztünk nem lehetne semmi más, mint barátság. Mintha nem történhetne köztünk semmi.
Így lehetsz az igazi csak igazán, Hogy soha sem próbáltuk ki talán, Megtartod a szíved és az illatodat, Én meg magamnak hozom le a csillagokat.
Ha kétszer kettő négy lenne Ha egyszer ősszel ősz lenne Ha nevethetnék, mikor örülök Ha pihenhetnék, mikor leülök (...) Ha ehetnék, amikor éhes vagyok Ha fájna, amikor beteg vagyok Ha szeretne, amikor szeretem (...) Milyen idegen világ lenne!
Szeretni valakit, egyoldalú, mély imádattal, amely lepattan, és nem verődik vissza; óvatosan, törődve, csöndben szeretni, mindegy, mi a válasz, és csak szeretni tovább.
Valószínűleg csak azért érzek így, mert ő az a férfi, aki soha, de soha nem lehet az enyém. Ő a tiltott gyümölcs, és az ilyesmi a könyvekben, filmekben baromi romantikus, de a való életben nem más, mint színtiszta gyötrelem.
A szerelem kölcsönös dolog. Egyoldalúan semmit nem ér.
A szerelem ritka prímszám, kettőnkkel elsőre nem tűnik oszthatónak.
Határozottan te vagy a legjobb pasi, akit sohasem kaptam meg.
Egyetlen első szerelem sem múlik el egy csapásra, különösen, ha az illető folyton ott van az orrod előtt, ám te mégsem érheted el.
A te szerelmed nem teremtheti meg bennem a boldogságot. Ha bennem nincs meg a boldogság csírája, hanem csak egy korhadó fadarab, azt te hiába öntözöd, hiába gondozod.
A partnerünk (...) hiába szeret nagyon bennünket, nem fog ránk vágyni, ha amúgy is ráakaszkodunk.
Azt hittem, ismerem, de a legkevésbé sem. Vétek ennyi időt tölteni valakivel, és rájönni, hogy idegen maradt.
Csak egyetlen dolog kétségbeejtőbb, mint nem megtalálni a párunkat. A tény, hogy megtaláltuk, ám feltételezhető, hogy soha nem fogjuk ugyanazt jelenteni, mint ő nekünk.
Megyek utána, ahogy csak bírok, de mindig csak egyre nagyobb a távolság kettőnk között.
Mögé vettem a jegyet, nem érdekelt, mi van a vásznon, csak azt néztem, miképp vibrál haján a fény.
Ha az idő lenne a mindenem, Az egészet csakis rád pazarolnám, Minden egyes nap visszatekerném, Ez az, amire egy széttört szív képes, Unom már, hogy csak a semminek beszélek, Melynek a csendje tart ébren.
Jó hírben áll, csinos és kellemes, De nekem ugyan nem kellene.
Néha a szerelem nem elég, és nem számít, mennyire akarsz egy kapcsolatot.
Hát ilyen a szerelem? Odáig juttat minket, hogy még azt a szakadékot is visszasírjuk, amelybe kis híján beletaszított? Még akkor is tépi-szaggatja szívünket, amikor a másik már semmit sem érez irántunk?
Minden nap és minden helyről hiányzol, mert nélküled nincs "másutt". Ám legeslegjobban akkor hiányzol, mikor ölelsz, mert mintha mást ölelnél.
Nagyon gyakran mi kovácsoljuk a béklyókat, amelyek megkötöznek minket. Saját magunk rabjaivá válunk, és nem vesszük észre, hogy bilincseink nincsenek is hozzákötve megszállottságunk tárgyához.
Ha elküldtél két üzenetet és a másik nem válaszol, lépj tovább, vedd úgy, hogy nem érdekled. Ne feledd: lehetsz okos, csodálatos (...), és megfogadhatod minden tanácsomat, de így sem fog mindenki beléd szeretni. Ettől még ne veszítsd el az önbizalmad, mert mindenki szembesül elutasításokkal. Ha félreteszed az egódat, jót teszel magaddal. Olyan embert érdemelsz, akinek fontos, hogy valóban megismerjen téged.
Te lehetsz a legérettebb, leglédúsabb barack a világon, és mindig lesz olyan, aki nem szereti a barackot.
Nagylelkűen felejtsük el azokat, akik nem tudnak szeretni minket!
Mint akire ráomlott a bánya s hiába küldi föl a vészjelet, míg lélegzetét lassanként bezárja palackjába a fojtó rettenet, úgy vergődöm e mély szerelemben. - Bár ez lenne a végső szakadék! - Milyen szép vagy! S e káprázat hiába: csillag leszel - s nem én leszek az ég.
- A szerelem nem csinál bolondot az emberből. - De nem szeretett viszont. - Ebbe sem bolondul bele az ember. - Akkor azt mondd meg (...), meddig fáj még? - Néha örökké.
Nem ismerlek - csak a hibáidat tudom - lekéstelek de annyi mindent lekéstem már hallgatom misztikus szerenádját az ősznek felforgatom a temetőket s ha újra engedélyt kapok hozzád: majd megtanullak.
Mind hiába, mind hiába! Csak egy néma jelt sem adtál; Az én szivem oly meleg volt, 'S te oly hidegen maradtál.
A szeretet nyüg, teher akkor, ha nem birjuk viszonozni.
Kettőnk között semmilyen kémia sincs; egy periódusos rendszer választ el minket.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
