Több millió éves evolúció alakított minket úgy, hogy egy közösség tagjaként éljünk és gondolkozzunk. S csupán 2 évszázad alatt elidegenedett egyénekké váltunk! Semmi sem bizonyítja jobban a kultúra elképesztő erejét.
A kultúra terjesztése szellemi befektetés - szerintem! Megtérül hosszú távon.
Minden "szép szokásban" van valami irracionális.
A társadalmak olyan kliséket őriznek meg, amilyeneket érdemelnek.
A szándék, a lelkesedés és a tradíció még akkor is mindeneknél feljebb való, ha ellentmond a praktikumnak.
A művészet létéből fakadóan nemesítő hatással van az emberre. A művészet teremti meg azokat a szellemi kapcsolatokat, melyek közösséggé teszik az emberiséget, valamint azt a különös erkölcsi légkört, melyben képes felvirágozni. Máskülönben elpusztul, miként az elhanyagolt kertben az elvadult almafa.
Nincs kétféle műveltség, hanem minden tudományterületnek megvan az általános műveltséghez tartozó része. Az pedig kell, hogy más szakmabelit is érdekeljen.
Minél távolabbi múltba megyünk vissza gondolatban, annál univerzálisabbnak tűnnek fel az akkori idők szokásai. A huszadik század közepén mindenki dohányzott, a vendégeket cigarettával kínálták sütemény helyett. A hetvenes években mindenki lengőszárú nadrágban járt, a huszonegyedik elején pedig mindenkinek volt mobiltelefonja. Így fognak ránk emlékezni.
Bizonyos mémek olyanok, mint a háziállatok; értékelik őket hasznosságuk miatt, szaporításukat pedig elősegítik és értik tulajdonosaik. Bizonyos mémek inkább olyanok, mint a patkányok; behatolnak az emberi környezetbe, annak ellenére, hogy "vendéglátóik" - minden hatékonyság nélkül - megpróbálják megakadályozni szaporodásukat.
Csak azt fogjuk megőrizni, amit szeretünk, azt fogjuk szeretni, amit megértünk, és azt fogjuk érteni, amit megértettek velünk.
Mi már a mindennapjainkban megéljük, hogy ami tegnap még vicc volt, az mára eretnekség. Egyre zavarosabbá válik minden, nincsenek szilárd szabályok, nő a bizonytalanság, a kapaszkodók eltűnnek.
Az eszményi könyvtár, mit tudom én, 53 millió könyvvel, az ott van, mint egy kincs, amihez nem nyúlhatna senki, hisz az értékét épp azáltal őrzi, hogy mindig készen áll rá, hogy a saját értékén álljon, más szóval hogy készen álljon, és kész.
Ne kövessük vakon a hagyományokat - abból nem tanulunk! Inkább próbáljuk meg megérteni őket!
A kultúra hordozóinál az érték úgy terem, mint a természetben: önzetlenül, gazdagon és bárkinek.
Egy régi arab legenda szerint, mikor Isten szétosztotta az értelmet, a görögöknek a fejébe, a kínaiaknak a kezébe, s az araboknak a nyelvébe rejtette.
Kultúrát kitalálni nem lehet, csak folytatni.
A világ, amiből ez a történet származik, már rég elpusztult, mindenki halott belőle, de továbbra is megérinti a jelent és jövőt, mert valaki elég fontosnak érezte ahhoz, hogy megőrizze. Hogy szavakba öntse. Hogy emlékezzen rá.
A közös kulturális rendszer megszilárdítja az emberi interakciókat, egyben értékrendként szolgál.
A kultúra természetesen elnyomó rendszer. Mindig is az volt. Ez az alapvető, egyetemes egzisztenciális valóság.
Nincs egy olyan közös európai kultúra, amit most meg kellene védeni az "idegen" elemektől. Más kultúrák hatásait ugyanannyira nem tudjuk kiiktatni életünkből, ahogyan az iskolában tanult matematikai fogalmakból sem lehet. A nulla számot és a végtelen fogalmát is az ókori Indiától vette át Európa.
Ha igazán jól ismerünk egy várost, ahhoz nincs fogható érzés. Ha tudjuk, hol érdemes inni egyet, hol forgattak híres filmjeleneteket, mely utcák szerepelnek világhírű regényekben, és hol vannak a legszebb, eldugott parkok, az valóban csodálatos.
A nemzetek sorsa attól függ, miként táplálkoznak.
A társadalom, a kultúra és a babona ülteti el bennünk az elképzeléseket, amelyek a testünkkel kapcsolatos vélekedésünket alakítják, és meghatározzák, hogy a minket ért stresszt milyen - mások által elfogadott - formában mutathatjuk ki.
A középkor sok furcsasága közé tartozik az is, hogy a görög tudósok véleményét szentírásként fogadták el.
Az emberi viselkedést főleg a kultúra uralja, így a társadalmak közötti különbségek talán mind kulturális eredetűek.
A múltnak mi nem vagyunk fontosak, minekünk fontos a múlt. Már akinek.
A kultúra (...) nem a barátunk. Kiszolgálója és segítője csupán különböző intézményeknek - nagyvállalatoknak, egyházaknak, az adószedés legkülönbözőbb formáinak, így tehát olyasmi, ami zaklat minket, megfoszt erőnktől és visszaél velünk. Egyikünkkel sem bánik jól.
Minden kultúra bonyolult gondolatok, érzelmek, cselekvésformák, és számtalan tárgy aktívan összefüggő kapcsolata. Ahogyan ezek változnak, úgy változhat a jelentése annak a néhány sornak, amit adott korban jónak, szépnek, "mű"-nek gondoltak.
Az olvasó mindig csak annyi kultúrát vesz magába az írói műből, amennyit az ő kultúrája megbír, a saját bárdolatlan felfogásához alacsonyítja a műremeket. (...) Visszaél azzal a ténnyel, hogy ismeri a betűket; azt hiszi, tud már olvasni is. Tulajdonképpen nem is volna szabad megtanítani olvasni csak azt, akiben megvan az a képesség, hogy igazán bele tudjon hatolni egy szép mű lényegébe.
Egy régi világ új nemzedéke vagyunk. Minden a miénk, csupán érte kell nyúlnunk.
Egy kultúra annyira nagy, amennyire a benne élő emberek ideális képei magasrendűek. Minél magasabbra teszi az egyes ember a lécet, annál magasabb rendű az a kultúra.
A természetesség nem választható el a kultúrától.
A kultúrák, mielőtt meghalnak, megmerevednek.
Kultúrát ajándékozni (...) azt jelenti, hogy szomjúságot ajándékozol.
Az emberi faj tudathasadásos életet él. Mi vagyunk az egyetlen állatfaj, amely saját környezetéből furcsán kilógva kényelmetlenül érzi magát. Lehetséges, hogy ez sajátos kettős természetünknek köszönhető, lévén egyszerre biológiai és kulturális lények. A biológiai evolúció termékei vagyunk, ennek a lassú, természetes, az egyedek differenciális szaporodásával haladó folyamatnak, amelynek eredménye a populáció génállományának fokozatos kicserélődése. Ugyanakkor a kulturális evolúció is hat ránk, ezt pedig az események igen gyors, esetenként az emberi élet időtartamán belüli előrehaladása jellemzi. Bizonyos értelemben mindannyian állandó utazók vagyunk, egyik lábunkat biológiai evolúciós múltunkban vetjük meg, a másikkal óvatosan egyensúlyozunk tomboló kulturális jelenünkben. Talán az emberi élet ezen alapvető ellentmondása rejlik mai problémáink hátterében.
A hagyomány alap, de ha a hagyomány nem nyitott a valóságra, akkor az egy halott kultúra lesz. Az új, ami megtagadja a múltat, az is gyökértelen, halott kultúra lesz.
A hagyománytisztelet nem a régi dolgok szó szerinti átvételét jelenti, sokkal inkább kritikai továbbgondolást.
Önhitt elképzelés, hogy a kultúrát csak magasabb rendű szellemek értik meg.
Tisztelet nélkül nincs semmi; nincsenek hagyományok, nincsenek értékek. Értékek nélkül pedig nincs ember.
Kultúránk tesz felismerhetővé bennünket, ezért nagy felelősség, hogy miként ápoljuk, és milyen párbeszédet folytatnak a közönséggel, illetve egymással a művészeti szcéna szereplői.
Mégis csak több azért a nyelvnél a nemzet. Szokások, hagyományok, közösen megnyert vagy elvesztett csaták, közös emlékezet és közös célok. Minden nemzet fiai ugyanúgy születnek, de másképpen köszöntik az újszülöttet, ugyanúgy szeretnek, de másképpen házasodnak, mind meg is halnak, de más szertartással temetkeznek. Ezek a szokások nagyon erősek. Ha valakitől elveszik őket, mi marad neki? Semmi!
Csak az a nép tud tisztelni más népeket - azok szokásait, hagyományait - amely a sajátját is megbecsüli.
A kultúránál nem ismerek jobb imázsnövelő tényezőt.
A szimbólumok erejét a nép adja.
Ma már senkinek nincs világos képe arról, hogy a műveltségnek mit kéne tartalmaznia, ezt a fogalmat hovatovább körülírni sem tudjuk. Most legfeljebb azt merjük kijelenteni, egy bizonyos foglalkozás művelőjének mit illik tudnia. Olyasmi azonban, amit a lakosság minden egyes tagjának tudnia kéne, szerintem többé már nem létezik.
Szomorú, amikor a hagyományt és hagyományőrzést összetévesztik egyesek a sötétséggel, a műveletlenséggel és erőszakos módon a fiatalok nevelésében is ezt szeretnék kamatoztatni.
Elemi szükségünk van a kultúrára. Élelem nélkül eltengődünk, pár órás alvásokkal is meglepően sokáig lehet bírni, de csak egy darabig. A kultúrával is ez a helyzet. A hiányérzetek előbb vagy utóbb összesűrűsödnek.
Napjainkban egyre nagyobb szükség van arra, hogy a gyerekeknek megadjuk, a felnőtteknek pedig visszaadjuk a tudásukat saját identitásukról, a méltóságuk megőrzése érdekében. Ahogyan a két- vagy többnyelvűség gazdagságot jelent az embernek, úgy a kisebbségi lét is adhat vállalható öntudatot, kulturális gazdagságot, büszke állampolgárságot.
A jelen nagy arroganciája elfelejteni a múlt intelligenciáját.
A fogalmak, jelszavak akkor is hordozzák eredetüket, ha kiszakítva eredeti környezetükből, kifordítják, mint a malaclopót.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
