Ha az életnek célja van, hát az (...) csakis a természet rendje lehet, a körforgás, és nem létezik gyönyörűbb katedrális annál, mint amit Isten emelt. Alapja az anyaföld, oszlopai az erdők ősöreg fáinak vaskos törzsei, boltíves mennyezete pedig az ég kupolája, melynek rózsaablaka nem más, mint a sziporkázva ragyogó napkorong - az isteni arány tökéletes megtestesítője a világegyetem legtetején.
A hallgatás bölcsessége az, ami megkülönbözteti a tudás birtokosát attól, aki csak akarni képes, de tudni nem tud.
A tudást kereső embernek először meg kell tanulnia hallgatni.
Ha sok barátod van, nincs egy sem. Barátból a kevesebb több!
A barátságnak része a csend is, a hangulat, mindaz, ami idegenek között gyakran válik kínossá, ám barátok számára némán, beszéd nélkül is többet mond minden fölöslegesen kiejtett szónál. A közös gondolatok, amiket mindkét fél érez és tud, mégsem mondják ki fennhangon, mert azzal megszűnne a varázs.
Az emlékek elől nem lehet elbújni, hiába futsz el a világ másik végére. Egyszerűen csak túl kell lépni rajtuk.
Csak álmok vagyunk az istenek álmaiban, és álmaink csak álmok az álom felszínén. Itt születnek az istenek, az álmok tengerén.
Legyen bármily megfontolt és erős az értelem, esélye sincs az egyazon testben lakozó szív ellenében.
Az ember azzá válik, amivé nevelik.
A szív hangja nagy úr, a szerelmes szív pedig könyörtelen zsarnok, hívó szavára éppúgy rendülnek meg birodalmak, ahogyan egyszerű lelkeket juttat pokolra akarata.
Ami az emberbe beleég a gyermekkorral, az felnőtt fejjel örökérvényű marad.
Azért vannak a szabályok, hogy keménnyé eddzék testünket és a lelkünket, hogy általuk rendet teremtsünk az anyagi világ káoszában. (...) Ha valaki megszegi őket, az megbontja a rendet, káoszt szül a rendezett világban. Ezen esetek világítanak rá, hogy igenis szükségünk van a szabályokra, mert az ilyen kivételek mutatják meg, hol van a szervezettségben a gyenge pont, a lánc törékeny szeme, ahol meg kell erősítenünk az előírásokat, amelyek éppen a kihágások ellen léteznek. A kivételek ilyen módon erősítik a szabályt.
A béke olyan törékeny, az egész nem több, mint egy pislákoló láng a kanóc végén, mely felélte maga alól a saját olaját. Egy óvatlan sóhajtásra sötétségbe borul az egész világ.
Miért járnék templomba? Hogy megcsúfoljam a hitemet? Isten ott van mindenben, csak fel kell ismerni az igazságot. Ott csillan a sziklákon, ott van a föld porában, a vízben, ott van minden fűszálban; áldásos sugarai beterítik a mezőket, belőle készülnek a gyógynövényes főzetek és tinktúrák! Itt él bennünk, körbevesz minket, csak a legtöbben nem akarják látni!
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
