Pusztán attól, hogy valami esküvővel kapcsolatos, azonnal háromszorosára nő az ára. Szeretnél két babérfát a házad bejárata mellé kétoldalt? Nagyszerű! Itt ez a két szép fa összesen ötven font lesz. Ja, hogy az esküvői banketthez kell? Az egészen más. Akkor hadd kössek pár szalagot a cserép köré, és mindjárt a duplájába kerülnek.
Két egymást megértő szív indul ma útra az élet viharos tengerén. Szivüket elválaszthatatlanul csatolták egymáshoz, hogy ezzel is fokozzák erejüket az élet vihara ellen.
Vannak dolgok, amelyekben - jó esetben - egyszerűen képtelenség rutint szerezni. Ilyen esemény az esküvő.
Nekem volt már nagy, puccos esküvőm, és hidd el, nem mindig úgy végződik, hogy "boldogan éltek, míg meg nem haltak"...
Kellemes, gondtól ment élet, kedves otthon, mely a szeretett asszony által nyer életet: irigylendő földi javak; és hogy ezen czél eléressék, az eljegyzés előtt a próza és költészet, ész és szív karöltve járjanak.
A kik mai nap szerelmük, reményük, boldogságuk horgonyát isten oltára előtt egymás lelkéhez kötötték s a sírig tartó örök hűséget esküdtek egymásnak, azoknak tiszta szivemből kívánom, hogy az isten őket számos évekig erőben, egészségben tartsa meg s családi életboldogságuk örömvirágai sohase hervadjanak el, az egymás iránti boldogító szeretet és bizalom kisérje őket egy hosszú élet után - a sírig.
Az élet kikötőjében ma két szív horgonyt vetett a szerelem partjainál. Lelkük örökös egyesülésében keresték az oltalmat, a vigaszt - az élet küzdelmei ellen. Tiszta szivemből kívánom, hogy azt, a mit egymásban kerestek, felleljék.
Számos elvált nő állítja, hogy amikor elkezdte szervezni a szertartást, még biztos volt az érzéseiben, és mire az oltár elé került, már nem.
A szürke hétköznapok három hónap együttélés után menetrendszerűen megérkeznek, és hát nem mindegy, hogy az esküvő egy a szürke napok közül vagy ez a férfi és javai birtokba vételének ünnepnapja.
A boldogság két összeolvadó szívszerelmén alapszik, melyet a sírig tartó összeköttetés biztosít. - Az a lépés, mely ezen összeköttetésnek kezdetet ád - az életnek legfontosabb lépése.
Van két gyűrű... egyforma. Két kézen. És ez a két gyűrű köti össze a két kezet. A két embert. A két életet.
A mester a kezébe vette az anyagot... az ezüstöt. A holt fémet. Aztán alakítani kezdte. Formálta, kerekítette, vékonyította, szélesítette. Keze alatt kezdett kialakulni az ékszer. A gyűrű. Ami még kapott egy különleges mintát, egy szimbólumot, az élet jelképét. így lett kész a gyűrű. Egy egyszerű, pénzben alig mérhető ékszer. Mégis értékesebbé vált minden gyémántnál, aranynál, bármilyen megmunkált, szemnek csodálatos ékszernél. Mert egy napon csoda történt. A holt ezüst élő gyűrűvé lett. Szíveket összekötő ékszerré.
Az esküvő olyan, mint az autóvezetői vizsga. Átmész rajta, persze, de vezetni csak utána fogsz megtanulni. Vagy karambolozol.
Ígérem neked, hogy mindig a tiéd lesz a legjobb részem, amit csak adhatok.
Az esküvő nemcsak egy papír, hanem egy döntés. Egy döntés, hogy mostantól, ha valami nem úgy alakul, ha valami nem tetszik, akkor nem válunk, hanem alakítunk és alakulunk. És a hit, hogy valakiért megéri.
Amilyen hosszú ideig élek, szeretni foglak, Birtokolni és tartani foglak, Olyan gyönyörűen mutatsz fehérben, És innentől az utolsó lélegzetemig Ezt a napot becsben fogom tartani.
Néhány ember szerint a házasság kihívás. Szerintem inkább összeházasodni kihívás. Ha egyszer túl vagy rajta, a többi már semmi.
Imádom az esküvőket! Az a hangulat! Mindenki boldog, várakozás- és reményteljes. És gyanútlan. De ez előfeltétel, másképpen nem megy.
Az esküvő fura műfaj. Még nem találkoztam olyannal, aki másnap ne azt mondta volna: "Mintha egy perc lett volna az egész."
Legyen terhetek könnyű, örömötök túláradó, áldja meg a sors közös utatokat, és adjon ennek a két léleknek számtalan békés éjszakát és szenvedélyes nappalt.
Egy szív: fél szárny. Most már repülhetsz.
S ha jön az este, langyos szél susog, fátylaid játékosan megsuhognak, s baráti mosolyát a csillagoknak együtt nézzük majd, ifju házasok.
Szerettem volna ott lenni az esküvőn Ahol elámultak rajtad, a nőn És megéljeneztek Tiszteltek és szerettek Büszkén lépdelt a ló Csikorgott a hó Ömlött az eső, Kisütött a nap Két kezet egymásba tett a pap.
Nem tudom, feltűnt-e, de a képem a tökéletes esküvőről folyton változik. Egyik nap fehér rózsát akarok, másnap liliomot. Először egy hárfást, aztán egy vonósnégyest. Csak egyvalami állandó, és az te vagy.
Egy esküvő, minden gyenge pontja ellenére az optimizmus egy megnyilatkozása, egy pár merész nyilatkozata, hogy nekik csakazértis sikerülni fog. Minden egyes esküvőben ott van az a bátor elszántság, hogy ez a pár dacolni fog a válási statisztikákkal.
Gondolkoztál már azon, hogy mi következik a "boldogan élnek, míg meg nem halnak" után? (...) Miután véget ért az esküvő, mindenki hazament, és a párocska kibontotta az összes aranykoronás monogrammal díszített ajándékot? Mert a mesék ezzel érnek véget. A sok próba, udvarlás és trauma végeztével. Onnantól fogva csak üldögélnek a kastélyban, és fényesítgetik a sok nászajándékba kapott kenyérpirítót.
Mi, vagyis a nők, szörnyen szeretünk férjhez menni. Kislány korunktól szépen felöltöztetett babákban gyönyörködünk, az esküvőről megtanuljuk, milyen klassz mulatság, és hogy az a mesében feldíszített menyasszonyok életének legszebb napja. Naná, hogy egyfolytában ez után sóvárgunk! Nem úgy, mint a férfiak. Ti másféle sztereotípiák közt nevelődtök, ti elvesztitek a szabadságotokat, benneteket megfognak a hárpiák, a vőlegény papucsot kap az esketése napján. És mégis, bármit tesztek, mi újra meg újra levadászunk benneteket. Nincs menekvés! Ám midőn már elejtettük a vadat, azért csak elmélázunk a következményeken. Megéri az a csicsás ünnepség, a méregdrága, irigyelt ruhaköltemény, a sztrádányi fátyol, a brilles gyűrű? Megéri azt, ami másnap következik? Másnap és azután? Éveken, életen át?
Önöket rútságosan megtévesztik mind a mesék, mind a filmek! A történet egyáltalán nem ér véget az esküvőkor! Nem, nem! Az "...és boldogan éltek, míg meg nem haltak" formula csupán elmismásolása mindama tragikumnak, ami az ünnepélyes, csinnadrattás kézfogóra következik! Ugye milyen helyesek, szépek, tündöklőek a gyanútlan menyasszonyok? Haha! Ragyognak még egyet, utoljára! Mert aztán másnaptól kezdetét veszi a holtig tartó szívás! Az a pecsétes cetli, melyet a lakodalomkor kiállítanak arról, hogy bürokratice is egy pár vagy a szíved választottjával (figyelj, roppant árulkodó szófordulat: nem az eszed választottja, hanem a buta szívedé!) nos, ez a stempli egyszersmind az egekig érő szerelmedet is megpecsételi!
- Imádom az esküvőket, a szerelem és remény ünnepe, és van torta. - A menyasszony eljátssza, hogy szűz, a vőlegény eljátssza, hogy megtalálta az igazit, és az örömszülők eljátsszák, hogy kedvelik egymást. A hazugok karácsonya. - És mégis szép.
Az esküvő olyan, mint egy munkaszerződés. A munka csak a szerződés aláírása után kezdődik!
Ígérhetném, hogy szeretni és tisztelni foglak, hogy veled leszek betegségben és egészségben, mondhatnám, míg a halál el nem választ, de nem fogom. Ilyeneket csak az optimista párok mondanak. Teli remény, de én nem optimistán állok itt az esküvőmön, sem reménnyel telve. Én nem vagyok optimista, és nem is reménykedem, én elszánt vagyok, szikla szilárd, és tudom, a szív embere vagyok. Én szétszedem őket, majd összerakom, a kezemben tartom. A szív embere vagyok. Egy dolog biztos: te vagy a társam, a szerelmem, és a legjobb barátom. A szívem, az én szívem érted dobog, és ezen a napon, az esküvőnk napján egyet ígérhetek: megígérem, hogy a szívemet átnyújtom neked, neked adom magam.
Tudod, milyen a nászlakoma a vendégek és a szerelmespár távozása után. A hajnali szürkület pellengérre állítja az otthagyott rendetlenséget. Az összetört kőedények, az összevissza dobált asztalok, a kihunyt parázs, mind egy mozdulatlanságba merevedett kavargó forgatag nyomait őrzi. De hiába próbálsz olvasni e nyomokban - mondotta atyám -, a szerelemről semmit sem fogsz megtudni belőlük.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
