Karácsony - Idézetek Új idézet beküldése

Ne engedjen a nyomásnak: a karácsonynak nem kell olyannak lennie, mint a filmekben.

Karácsonyest, nyugalmas este, szemünk a friss havon mereng; és lelkünk bánattal övezve ki tudja merre, merre leng?

A gondolat, hogy a mai este a szeretet ünnepe, mintha néhány fagyos lélegzetvétel idejére jobb hellyé tenné a világot. És ezen az sem változtat, hogy nemcsak ölelkezés és csókolózás, de veszekedés és verekedés is lesz a fenyőfa alatt. A lényeg a gondolat. És lehet, hogy ennyi a titka az egésznek.

Szent karácsony beköszöntött, pompázatos ruhát öltött. Oly szaporán, mint a zápor, ezer csillag hull a fáról.

Máshogy tekintek az ünnepekre, amióta édesanya vagyok. A legfontosabb, hogy a kislányom számára elhozzam a csodát.

A modern karácsony: a gyerekek megrontása a fogyasztói életszemlélettel.

Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól.

Amig hisz­tek a karácsony ünnepben, az év e legszebb óráiban, addig bárhol lesztek is, mindig terítve fog várni benneteket a karácsonyünnep asztal­kája.

Az ünnepre csak úgy vagytok érdemesek, ha tiszta szívvel lép­tek a karácsonyfa alá.

Nincs szebb ünnep Karácsony napjánál. Karácsonynak Szép est hajnalánál. Tele fénylő, Csodás költészettel, Mennyei nagy Édes szeretettel.

Karácson estéje nagy vigasságszerző, Tapsol örömében a sok apró-cseprő.

Ahány ember, annyi karácsony.

A karácsony nem lenne karácsony ajándékok nélkül.

A fa alatt ülve, az ajándékoktól várjuk a boldogságot, ami persze nem jön, de helyette jön egy üresség érzés. Ám az érdekesség az, hogy sztereotip módon mindenki el tudja mondani, hogy nem az ajándékozásról szól az advent. És annak ellenére, hogy elmondom mindezt, öt perc múlva már én is benne vagyok a mókuskerékben és megyek vásárolni. Mert kell, mert elvárások vannak. Na, valahogy ezt a folyamatot kellene megtörni!

Egy karácsonyfa, amelyet magam csináltam, az egész multamat, mindent, ami az emlékeimben kedves, meghitt és kellemes, jelentheti a számomra, de mit kezdjek egy fával, amelyet idegen emberek csináltak meg anélkül, hogy ismertek volna engem? Végignézek rajta, mint egy kirakaton, de semmivel sem érdekel jobban, mint az ott kiállított idegen holmik.

A karácsony (...) a gyermekek ünnepe - az övék és értük van, legyenek akárhány évesek.

Ha minden hazugság volna a világon, a karácsonyfának akkor is valódinak kellene lennie.

Az ünnep szentsége felvizeződik, ha nem vigyázunk. Meg kell tanulnunk a karácsonyt, ha annyi mást elvesztettünk is az évek sodrában, tündököljön ez az ünnep a régi fényben, bármennyi kétely is támadt ránk útközben.

A gyerekek még hisznek a csodában, de felnőttként már racionálisak vagyunk. Ha felnövünk, csodák már nincsenek, de mégis arra az érzésre vágyunk, amit anno a tradíció teremtett meg, amikor gyerekek voltunk. A kör bezárul és nem lesz csoda, de egyébként mindannyian azt várnánk a karácsonytól, nem a rántott pontyot meg a tokaji aszút.

Az ünnepi készülődés akkor a legjobb, ha olyan dolgokkal van tele, amiket szeretsz csinálni - ez elsőre önzésnek tűnhet, de nem az: a családod többi tagjának teszel jót azzal, ha nem egy idegbajosan kapkodó és rohangáló anyát vagy apát kapnak egy makulátlanul tiszta lakásban, friss bejglivel, hanem egy békés, nyugodt szülőt bolti bejglivel, pormacskákkal.

A készülődésnek talán sokkal nagyobb hangsúlya van, mint az ünnepnek. (...) A karácsony az úgy egészben, az egész november közepétől december végéig tartó időszak, és nem feltétlenül csak a szentestére korlátozódik. (...) Az kívánom mindenkinek, hogy a készülődést, a várakozást is már próbálja meg megélni a maga meghittségével!

A karácsony az az ünnep, amely a munka és a legjózanabb realizmus éveiben is aktuális maradt. Az emberi lélek most már sok százados tradíciók és felhalmozott tudat alatti emlékek folytán megkívánja ezt az egy napot, amikor önmagába és azok felé fordul, akiket szeret, amikor egy pillanatra, csak egy estére minden egyébtől, a tegnaptól és holnaptól elvonatkozva a béke, a szeretet és a családi vonzódás érzéseinek élhet.

A legújabb kor (...) kissé kegyetlenül és tapintat nélkül bánt el a karácsonyfával. A gépek éppen olyan kevéssé törődtek a szeretet ünnepével, mint a művészettel s a gyáripar üzleti kalkuláció alapján akarta elintézni azt, ami pedig egyedül a szív dolga. Hamis aranyban ragyogó cifraságok, ezerszámra előállított hazug pléh- és üvegdíszek jöttek létre ilyenképpen (...) amelyek az ízléstelenségen kívül az idegenségük miatt sem tudnak megfelelni annak a célnak, amelyre vállalkoztak.

A karácsony legmeghatóbb ajándékai azok, amelyeket gyermekektől kapunk, akik azokat majdnem kivétel nélkül sajátmaguk készítik. Ők az igazi szívbeli ajándékozók.

A karácsony nem rólunk szól, hanem arról, hogy szeretetet adunk; azt adjuk a másiknak, ami neki fontos.

A Karácsony szimbolikusan is, hagyományosan is a gyermekek ünnepe. A nagy, bölcs és erőszakos felnőttek ilyenkor megajándékozzák a kicsinyeket, és bár előzetesen ezt az ajándékot mindenféle feltételhez kötötték, végre is nem különböztetnek jó és rossz gyermekek közt, mindenik megkapja az angyalfiát. Talán eszükbe se jut az ajándékozóknak, hogy ebben van a Karácsony nagyobb igazsága az emberi igazságokkal szemben.

Az ember sose tudhatja, mennyi ideje van hátra, ezért nem hagyhatjuk, hogy a karácsony elsuhanjon mellettünk anélkül, hogy megünnepelnénk.

A karácsony olyan, mint egy találkozás, amely után minden megváltozhat - csak rajtunk múlik. Belső találkozás, családosnak, magányosnak egyformán. Tudunk-e vele mit kezdeni, elhisszük-e, hogy itt van, eljött és igaz? Reméljük, igen.

A karácsony boldogsága a remény, szelleme a béke és szíve a szeretet. Nem pediglen folytonos fogyasztás, amikor az ez évi ajándokokat a jövő évi pénzből megvesszük.

Karácsony éjszakája a legcsöndesebb idő, ami létezhet. Mintha emlékekből lenne az egész világ.

Akinek nem a szeretet, az érzésbeli összetartozás szavára ajándékozunk, azt ejtsük ki nyugodtan a listánkból, mert különben sem az ajándékozó, sem a megajándékozott nem érzi a konvencionális gesztus mögött a szeretet melegítő erejét.

A karácsony számomra (...) elsősorban a barátság ünnepe. Bennem az a gyermekkoromból származó ideális kép él erről az ünnepről, amikor filléres, inkább szimbolikus ajándékokat adtunk egymásnak, de teljes hittel és őszinteséggel. Riaszt, amivé ez az ünnep mostanában fajult; a pánikszerű vásárlások és az azt követő kimerült bezárkózás rítusává.

A karácsony az év legsötétebb szakában köszönt be, hogy fénye annál jobban világítson; az év legszegényebb szakában érkezik, mikor a fának nincsen gyümölcse, a mezőnek nincs virága, hogy minél több helyet találjon adományai részére.

Karácsony van. Az örök remény ünnepe.

Karácsony előtt három héttel minden üzletet be kellene zárni, csak pici élelmiszerboltok lennének nyitva. Mindenki otthon üldögélne, s beszélgetnének, játszanának, zenét hallgatnának a családok egy jó pohár bor mellett. Fel kellene készítenünk a lelkünket, hogy befogadja az ünnepet. Egyelőre a legtöbb, amit tehetünk, hogy saját magunkban felépítünk egy ilyen vágyálmot, és próbáljuk követni az útvonalat.

Nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankóliája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derűs lelkűek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szívesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének.

Az ünnepi díszletek, külsőségek felvonultatása lehet eszköz az előkészületek idején, de nem jó, ha céllá válik. Ugyanis vannak, akik ennyivel beérik, számukra ez jelenti az ünnepet. Meg akarják spórolni azt az utat, amit az ünnepvárás jelent, úgy érzik, a gyertyagyújtással, a különböző programokon való részvétellel, az ajándékok beszerzésével teljesítették az ünnepi elvárásokat. Nem gondolnak a belső előkészületekre, ezért, ahogy lehet akciós ajándékot és fenyőfát is kapni, szeretnének "akciósan" jutni az ünnephez is. De leértékelt karácsony nincs, a belső ünnepváráson nem lehet spórolni, mert akkor nem érezzük meg a karácsony lényegét.

A karácsony a szeretet és a csodák hónapja. Ez bár egy közhely, de mi hajlamosak vagyunk ezt elfelejteni. A valóságos törődés és szeretet helyett mindig csak a karácsonyi rutinok és az ajándékok, és a vásárlósdiban meg az ajándékozósdiban nem vesszük eléggé észre a csodákat.

Hóförgetegek és jégvirágok, partik és hagyományos angol pantomimjáték, klasszikus mozifilmek és érzelgős zene, ajándékcsomagolás, buta kis játékok és fadíszítés. A tél a tündérmesék ideje.

Van a karácsonyban valami, ami újra meg újra visszaröpít magunkhoz, az emlékeinkhez, vágyainkhoz, egész gyermeki lényünkhöz, amellyel még mindig tágra nyílt szemmel, ámuldozva várjuk a csodát a titokzatos ajtó mögött.

Ne arról szóljon a karácsony, hogy a fa alatt mi van, hanem a fa körül mi van, és a fa körül kik vannak, és azok a fa körül hogy viselkednek egymással. Én azt hiszem, hogy ez sokkal többet visz magával a következő évre, mint mondjuk egy szép sál vagy egy sapka vagy egy kabát, amit ajándékként odaadunk. A jó szó, a simogatás, az ölelés sokkal értékesebb bármilyen ajándéknál.

Szent karácsony éjszakája... táncot jár a gyertya lángja. Szól a csengő: csingiling. Karcsú fenyő ága ring.

Nem szabad hagyni, hogy az ünnepből kikopjon a lényeg, az arra jellemző misztérium, amikor a szürke hétköznapokból valami olyan belső dimenzióba kerülünk, ahol mindannyian ugyanannak a szentségnek a részeseivé válunk. Ha ilyen nincsen, akkor nagyon kifakul, materializálódik, elszürkül a karácsony.

Ne dőljünk be a marketingnek, egy csomó ember szomorú karácsonykor is. Ne hibáztassuk magunkat: az életben vannak nehéz részek is, és a nehéz részek néha december második felére esnek.

Karácsonyra szerintem lelkileg is föl kell készülni, nem lehet beesni a karácsonyfa alá.

Az nem ajándékozás, hogy én szeretnék valamit, és akkor azt megveszem a másiknak, miközben felsóhajtok, hogy "De jó volna egy ilyen nekem is!". Ne ajándékozáskor éljük ki a saját szükségleteinket! A helyes ajándékvásárlás titka, hogy megtudom, kifürkészem, hogy a másik minek örülne. Ezt nem lehet úgy, hogy karácsonykor lerohanok egy plázába, az egy nagyon durva dolog.

Az elszórt csillogások a félhomályban mintha valamire készülődnének, valamit ígérnének - mintha máris karácsony lenne.

A karácsony azt üzeni (...): szeretni és szeretve lenni a legcsodálatosabb és legvarázslatosabb dolog a világon.

Él a fejünkben egy kép az "igazi" karácsonyról, ami akkor tökéletes, ha mindenkinek vettünk ajándékot, ha hibátlan az ünnepi díszítés, az ünnepi menü - hatalmas elvárások ezek, amiknek mindenáron próbálunk megfelelni. Érdemes megkérdezni magunktól, ha mindez stresszt jelent számunkra: valóban csak így ünnepelhetünk?

A karácsony (...) nagyon képmutató ünneppé vált, és nehéz azoknak, akiknek nincs családja már, vagy nem számíthatnak senkire.