Az ajándék a szeretet, az elismerés és a tisztelet "szava".
Itt a farsang, áll a bál, keringőzik a kanál, Csárdást jár a habverő, bokázik a máktörő.
De érdekes volna, ha kutyabál volna, s farsang napján minden kutya bálba kutyagolna.
Kapott ajándékot ismét elajándékozni: udvariatlanság annak adója iránt.
A könyv ajándékozása vázánál, pohárnál jobban megrögzíti a baráti érzést, mert emelkedettséget fűz a barátság fogalmához.
Az ajándékozás nem anyagi kérdés, de tudnunk kell, hogy kinek mit illik ajándékozni. A gondolkodás nélkül vásárolt ajándékkal könnyen kényelmetlen helyzetbe hozhatjuk a megajándékozottat.
Téves elgondolás, hogy az ünnepnek kizárólag az a funkciója, hogy felhőtlenül végigkacarásszuk az egészet. Az ünnephez a katarzis is hozzá tartozik, és a katarzisban lehet fájdalom, sőt, annál nagyobb lehet a katarzis, minél inkább képes vagyok hangot adni a rossz érzéseimnek.
Gyakran a legjobb akarattal s legőszintébb barátságból adott ajándék is könnyen megsebezhet.
Ne az ajándék, hanem a melyből eredt a jó szándékért legyünk hálásak, és ez mégsem oly igen könnyű. Más szókkal: megelégedett hálás kifejezést öltsön arczunk, akkor is, ha semmit nem érzünk; elégedettséget mutassunk, még ha eszünkbe sem jut is.
Az ajándékot nem szabad kínnal, kényszerrel beszerezni. Ne az illendőség parancsa legyen az ajándékozás, hanem a szívé, akkor talán nem marad az egész "tortúra" az utolsó, agyonhajszolt percekre.
Az ajándékok tulajdonképpen finom megérzéssel kitalált gondolatok, vágyak.
Az adónak az ajándékban sokkal nagyobb az öröme, mint az elfogadónak, mert már akkor is, mikor gondolatban keres alkalmas tárgyat, vagy az illetőnek kedvét eltalálni igyekszik, előre is örömet érez, mely az elfogadónál természetesen nincs meg.
A becsülettudás úgy hozza magával, hogy a kapott ajándékot az átvételkor azonnal felbontsuk, fejezzük ki e fölötti örömünket, csodáljuk s csodáltassuk meg környezetünkkel, a mikor annak hasznos, vagy kellemes tulajdonságait kedvező világításba helyezzük. Azután minden tekintet nélkül pénzbeli értékére a többi ajándékok közzé helyezzük, még pedig, hogy úgy szembeötlő legyen, mint a többi.
Minden ajándék tükör: csak magadat láthatod benne.
A "szerény ajándék" fogalma vagyoni viszonyaidtól függ.
Az ajándék nagysága nem függ értékétől.
Hál' Istennek a hálaadás annyira specifikusan amerikai sztori, hogy nem exportképes - különben már azt is ránk tukmálták volna a Halloween és a Black Friday mellé.
Óvónéni, kicsinyek barátja, Kivánom, hogy az Isten megáldja!
Vásárolj saját magadnál! Lépd át a tabukat! Nincs abban semmi szégyellnivaló, ha olyasmit ajándékozol valakinek, ami a tiéd, mindaddig, amíg egészen biztos vagy benne, hogy a megajándékozottnak szüksége van rá, és örülni fog neki! A használaton kívüli dolgaid, illetve amiket félretettél, mind értékesek lehetnek.
Néha (...) az ajándék fele rosszabb a semminél.
Manapság inkább megvásároljuk az ajándékokat, pedig nincs ahhoz fogható, mint amikor a saját kezünkkel készítünk valamit, és megajándékozzuk vele a szeretteinket.
A jó ajándék mindig fáj (szívesen megtartanánk, amit más kap tőlünk), de rendszerint csak kicsit. Vagy közepesen.
Az emberek rendesen többet, elegánsabbat akarnak adni, mint amennyire képesek és így cserélődik ki azután a mutatós holmik egész ízléstelen lomtára. A gyermek nem kapja meg azokat a dolgokat, amelyek a lelkét kellően megformálnák, a felnőtt pedig rendesen olyan dolgokhoz jut, amelyekkel nem tud mit kezdeni. Az emberek dísztárgyakat küldenek az ismerőseiknek, amelyeket azok rendesen nem tudnak eléggé elrejteni. Az ajándékozó tehát ahelyett, hogy figyelmes és jó barát módjára valami apró kis szükségletet elégítene ki gondos kézzel, többnyire csak bosszúságot okoz.
Az a legfontosabb, hogy ne tárgyakban gondolkodjunk, hanem próbáljunk üzenni az ajándékokkal, és hogy egy kis darabot önmagunkból adjunk a másiknak (...). Ha időt szánunk az ajándékkészítésre, akkor annak a másik is sokkal jobban fog örülni.
Az ajándék pénzértéke többnyire tekintetbe nem jő, hanem értéke az általa előidézett örömhöz méretik.
Az ajándékozás mestersége (...) abban áll, hogy feledje el az ember magát, és tegye át azon egyén helyébe, kit meg akar ajándékozni.
Igazságtalan vagy a hétköznapokkal, amikor ünnepre készülsz, de az eljövendő ünnep balzsamossá teszi a hétköznapokat, és te gazdagabb vagy attól, hogy létezik ünnep.
Ha csak a századrésze teljesül a kívánságoknak, amelyeket most gondolatban küldök, akkor Magáé lesz a legboldogabb sors, amely valaha is embernek jutott e földön.
Ha van valami a világon, amit utálok, hát azok a kötelező ünnepek, amiken az emberek sírva vigadnak, utálom a tűzijátékot, a bárgyú karácsonyi énekeket, a krepp-papír girlandokat, amiknek semmi közük ahhoz, hogy egy kisded kétezer-ötszáz évvel ez előtt egy nyomorúságos istállóban megszületett.
Sok ünnepet ritkán követ jó munkanap.
Az ünnep lényege (...) az kellene hogy legyen, hogy együtt vagyunk.
Adjanak egymásnak időt! Énszerintem az a legtöbb, amit az ember a másiknak adhat. (...) Néha pont arra nincs idő, amire vagy akire a legfontosabb (...) kéne legyen.
Nem az az érdekes, hogy milyen értékű az ajándék, hanem az, hogy személyre szabott legyen, hogy szeretetteli legyen. Egy pici apróság lehet, hogy sokkal többet ér, mint egy hatalmas nagy (...) csoda kütyü.
Az ünnepek közösségszervező ereje lenyűgöz, de az az ásító nihil, agresszió vagy testi-lelki letaglózottság is erős benyomás, ami utánuk marad.
Nem az a lényeg, hogy hatalmas ajándék legyen. Lehet olyan is persze, de csak akkor, ha az illetőnek tényleg szüksége van rá, ha örül neki, ha meglepjük vele. Ha látjuk azt, hogy nem az fut át az agyán, hopp, még egy zokni.
Az ajándék csak akkor vétetik szívesen, ha kedves, s csak akkor kedves, ha az illető egyén szükségeinek vagy kívánalmainak felel meg.
Amilyen örömet szerezhetünk egy ajándékkal, oly sértő és rossz hatást idézhetünk elő vele. Az ajándék adásra önzéstelenség, tapintat, gyöngédség és ítélőtehetség szükségeltetik.
Az ajándéknak nincs ára, illetlenség kérdezősködni felőle, lebecsülni vagy kérkedni értékével.
Hűs ünnepi ének illan szájról szívre. S talál utat szívről szív öblébe.
Az emberek az ünnepektől valami különlegeset várnak, és ha nem következik be, aminthogy általában nem következik be, maguk rendezik meg ezt a különlegességet.
Pünkösd napján az embereknek ott a helyük, ahol a szívük.
Az életben nagyon fontos, hogy legyenek ünnepek. Szokták mondani, hogy az ünnepek szigetek a hétköznapok óceánjában. De szerintem ez csak azoknak jelent valamit, akik valamelyik óceán partján élnek. Nekem a hétköznapokról nem az óceán jut az eszembe, hanem a dobozos tej. Mindig ugyanolyan, csak néha savanyú.
Az, hogy jó ajándékot tudj venni a másiknak, valami, ami 365 napon át tartó figyelmet igényel.
Édes testvér, azt kivánom: Lengjen körül sok szép álom, S mit megér az álmodó, Hadd kövesse szebb való!
Az ajándék kézzel fogható szimbólum, mely azt fejezi ki, hogy társunk gondolt ránk. Nem az ára számít; az adja értékét, hogy a szeretetet jelképezi.
Az ajándéknak (...) a rizikó a legizgalmasabb része, ezért érdemes igazán ajándékozni!
Nem az ajándékok jelentenek élményt, hanem az együttlét. Amikor körülüljük az asztalt (...), amikor titokban készülődünk, mert örömet akarunk szerezni.
Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?
Halloween van, és ezt az ünnepet a kitaszítottaknak, a beilleszkedni nem akaróknak és a bolondoknak találták ki, mindazoknak, akik sehova sem tartoznak.
Halloweenkor normális másnak lenni.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
