Józanul verekedni olyan, mint zene nélkül táncolni.
Falun kell a sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni a leány, ölelkezni a gazda. A sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és emberek. A kimerített kút megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését elkezdje az emberek között.
A csönd megnemesíti a tájat.
Bizonyos dolgokat az ember nem élvezhet korlátlanul életében. A labdarúgás mennyeien édes lehet; ám az, hogy valaki ténylegesen rúghatja-e a labdát, kimondottan legrútabb és legérzékenyebb ízületünkön múlik.
A motorozás összefügg a propriocepcióval: a gép folyamatosan követi a pilóta mozgását és testtartását, aminek következtében ember és motor valósággal eggyé olvad. Megbonthatatlan egységgé válnak, éppen úgy, mint amikor lovagol az ember. Egy autó sosem képes ennyire az ember részévé válni.
...aztán nyúltam az üvegért nem voltam gyenge éppen hogy erős: ahogy megittam azt a nagyszerű kortyot aztán letettem az üveget: mindenki másképp kerekedik felül az életen.
Vannak pillanatok, amikor olyan epikus eseményeket lát az ember, hogy el sem tudja helyezni őket az univerzumban vagy a napok megszokott menetében. És még rosszabb, amikor újra és újra előfordulnak ilyen események, egyre nagyobb léptékben, és nem tudjuk őket hova tenni. Ez zavaró, mert ahányszor alkalmazkodna az ember, megint történik valami, és ha ez így folytatódik, akkor lesz valami köznapian grandiózus abban a skálában, amelyen bizonyos események az elítélendőn vagy megítélendőn kívül esnek, az elszörnyedésen vagy a csodálaton, vagy akár a történelmen.
Lehet, hogy túlgondolom pszichológiailag, de ha valaki ingben jár dolgozni, akkor egyúttal ki is fejezi vele a munkájához való komolyabb hozzáállását. De ez mindenféle külalakra, így egy irodára is igaz: ha igényes környezetbe járhatnak a kollégáink nap mint nap dolgozni, az meglátszik a moráljukon is.
Hogy az emberek odafigyeljenek, ma már nem elég megveregetni a vállukat, oda kell csapni a nagy kalapáccsal. Akkor végre komolyan odafigyelnek.
Minden bolond képes szembenézni egy krízissel; a mindennapi élet az, ami felőrli az energiánkat.
Az éhség élessé teszi az agyat, olyan lesz tőle, mint valami szablya. És minden jó dolog a világon az éhségből született.
Az ember az egyetlen faj, melynek az számít, hogy mit csinál a két belével. Minél ízletesebb fogásokkal tömi meg a vékonybelét. És minél nagyobb pukkanásokkal üríti ki a vastagbelét.
A dolgok csak úgy megtörténnek, és én, ahogy mindenki más is, csak úgy megélem őket, nem kellene ezt túlspekulálni. Ennyi, és nem több, amit pártatlanul, hazugság nélkül ki lehet mondani. A dolgok egyszerűen megtörténnek! (...) Mi csak megfigyelők vagyunk, gyengén látó, félig süket megfigyelők. Az utólagos belemagyarázás a fantáziánk műve, ponyvairodalom.
A tudatos jelenlét kitágítja a pillanatot. Csakhogy nagyon nehéz ám jelen lenni a pillanatban. Mindig közbejön valami, ami eltéríti az embert. Hol viszket valahol, hol a kullancstól fél az ember.
Ha valaki igazán lelkesedik valamiért, mindent megtesz érte.
Extrém helyzetekben extrém megoldás kell.
Nem tudom, ki találta fel a pizzát, de szeretném szájon csókolni.
Ez a baj az ivással (...) - ha valami rossz történik, iszol, hogy elfelejtsd. Ha valami jó történik, iszol, hogy megünnepeld. És ha semmi sem történik, iszol, hogy végre történjen valami.
A fenébe a romantikával, a nagy, sorsfordító mondatokkal, nemzetmentő gesztusokkal. A hétköznapokat kellene kimenteni.
Találd meg, amit szeretsz, és hagyd, hogy megöljön.
Néha kimászol az ágyból reggel és arra gondolsz, hogy nem fogom túlélni a napot. De legbelül nevetsz és eszedbe jut, hányszor éreztél már így.
Az a baj, hogy nem vesszük észre, hogy repülnek az évek. (...) Bár, kit érdekelnek az évek; nem vesszük észre, hogy minden változik. Tudjuk, hogy minden változik, gyerekkorunktól arra tanítanak, hogy minden változik. Számtalanszor láttuk saját szemünkkel, hogy minden változik, ugyanakkor teljességgel képtelenek vagyunk észrevenni azt a pillanatot, amikor a változás végbemegy, vagy nem ott keressük a változást, ahol kellene.
Nem vagyok egy hisztérika, igyekszem mindenre racionális magyarázatot találni. Azt mindig lehet.
Ez történik, ha éjjel felriad az ember. Túl sok emlék tör elő benne, elkezd agyalni a dolgokon, és elmerül az önsajnálatban.
Zúzmarás a december, Örülhet a hóember. Hófehér a pocakja, Óriási hólabda. Hópocakján hófeje, Seprűt tart a jobb keze. Kavicsszem és kavicsszáj, Répaorrán kismadár.
Azok elől, akik takarítanak utánad, semmit sem lehet eltitkolni.
Szeretem a reggelt, mert minden új nap két kézzel ölel át, Hogy melletted kelek fel, szeretem a kávé illatát. Harmatcseppek a kertben dúdolják a rádió dalát, Nap szeme hunyorog az égen, búcsúztatja az éjszakát.
Megöregedni kemény munka. Felkelni kemény munka. Kemény munka megmosakodni, felöltözni, kimenni a friss levegőre, másokkal találkozni. Senki nem beszél arról, hogy ez micsoda munka.
Van különbség az őszinteség és az udvariatlanság között.
Az alkohol elég sok problémát megold, az egyedüli gond, hogy csak rövid távon oldja meg őket.
Az ördög a részletekben rejlik.
Ha azt hiszed, egy kapcsolatot a lelkedben már végleg elintéztél, és a szokások mozgatják, tévedsz! A rutin: halál. A megszokás lassú halál.
Az igazán jó rejtvény lényege: racionális világunkban, tisztán racionális eszközökkel képes biztosítani számunkra ezt a kis mindennapi misztikus élményt.
Gondolkodni jó. Pontosabban: mértékkel gondolkodni jó, mint ahogy mértékkel inni vagy hegyet mászni is. Sokan szeretünk felmászni egy hegyre, de csak kevesen a Himalájára - a legtöbbünk túl sem élné. A jó rejtvényekben az a pláne, hogy éppen annyi gondolkodást igényelnek, amennyi még élvezetes, és amennyivel a rejtvény megfejtésén érzett öröm még bőven megéri az érte meghozott áldozatot, a szellemi erőfeszítést. És ahogy a mértékkel űzött sporttól a teljesítmény öröme mellett testünk is egészségesebbé válik, úgy fejlődik szellemünk is a rejtvényfejtéstől.
Az élettelen dolgoknak, a szervetlen dolgoknak is megvan a maguk energiája.
Mindennapi apró tetteink hoznak fényt a világba.
A reggel az munkára való, az éjjel meg a játékra.
Ha a szomszéd veszélyben van, mi is veszélyben vagyunk.
Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van.
Nem arra van kitalálva az ember, hogy folyton elviselje a hétköznapokat.
A kapcsolatok természete más, mint amit a moziban látunk, más, mint amire felkészítenek minket. A nagy romantikus filmek valami esszenciálisat ragadnak meg abból az érzetből, amit szerelemnek hívunk, de azt kevéssé mutatják be, mennyire nehéz megoldani egy együttélést, hogy ennek milyen stációi vannak, milyen banális tud lenni, miként lehet életben tartani, hogy lehet egyáltalán elviselni a másikat vagy magunkat. Tájékozatlanságunk okán vagy végigküszködjük az életet, vagy különböző utakat keresünk.
Időbe telik, mire az ember levetkőzi a rossz beidegződéseit.
Minden reggel egy új lehetőség arra, hogy azonnal visszafeküdj az ágyba.
Ha meg sem moccansz, tutira nem vered be a lábujjad.
George Cantor, a halmazelmélet atyja írta: "a matematika lényege a szabadság". Arra tanít, hogy a valóságot vizsgáljuk, a tényeket; és kövessük őket, bárhova vezetnek is. Megszabadít a dogmáktól és előítéletektől, fejleszti az innovatív képességeinket, így teremt olyan eszközöket, amelyekkel feltárhatjuk a dolgok lényegét.
Sokkal könnyebb elkerülni a csábítást, semmint akkor felvenni vele a harcot, amikor sóváran megtelepszik a konyhapulton. Ha pedig képtelenek volnánk erre, még mindig van mit tenni - elszámolhatunk százig, dalra fakadhatunk vagy cselekvési tervet készíthetünk, amelyhez aztán tartjuk is magunkat.
A kimerültség előcsalogathatja belőlünk az ösztönlényt.
Az ember csak akkor lát valamit igazán, ha először nézi.
A kreatív rendetlenség jobb, mint a henye rendesség.
A valóságban a borok ára és minősége közötti korreláció a nullához közelít.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
