Változtass a gondolataidon, és vele változik a világod.
Egy idő után az ember eljut oda, hogy ha megismer oldalakat, ideológiákat, embereket, akkor rájön, hogy nincsen jó meg rossz, csak emberek, akik jól, meg emberek, akik rosszul csinálják a dolgokat.
A férfi és a nő együtt töltött pásztorórája jelentéktelenebb, kevesebb emlékezetet hagy maga után, mintha együtt keltek volna át a háborgó csatornán.
A szépség mulandó, de egy parkra néző lakás egy életre szól.
Úgy lehet a legjobban elrejtőzni, ha az ember egyáltalán nem rejtőzik el.
Minden kornak megvan a maga középkora.
Az a különbség a régi és az új barátok közt, hogy az új barátok még nem okoztak csalódást.
Ha alárendeled életedet az akaratod diktálta célkitűzéseknek, azok rétegekben hántják le rólad hangulataidat, illúzióidat, érzelmeidet; és a rólad elnevezett hagyma közepén végül nem marad más, mint a meztelen kétségbeesés.
A jelen csak egy másik látószög.
A szerelem az önmagunkkal kötött kompromisszumok felbomlásának ideje!
Mennyivel könnyebb egy adott esetből szabályt levonni, mint a világ legjobb szabályát (...) a konkrét esetre alkalmazni.
A társadalom sohasem halad. Amit nyer a réven, elveszti a vámon. (...) A társadalom új ügyességekre tesz szert, de elveszt ősi ösztönöket. (...) A civilizált ember kocsit épített, de elvesztette lába használatát. Tud mankón járni, de ugyanannyit vesztett izomerejéből. Van finom genfi órája, de már nem tudja megmondani az órát a nap állásából. Van neki greenwich-i hajózsebkönyve, s biztos benne, hogy az, ha kell, megadja neki a fölvilágosítást, de az utcán járván nem ismeri meg a csillagokat. A nap pályaváltozásait sem figyeli meg; a napéjegyent alig ismeri, s az év egész világító naptárának nem felel meg elméjében semmilyen óralap. Jegyzőkönyvecskéje elrontja emlékezőtehetségét; a könyvtárak túlterhelik természetes eszét; a biztosítótársaságok szaporítják a baleseteket; s kérdés, vajon a gépek nem akadályoznak-e inkább, semminthogy előmozdítanának; vajon a finomulás által nem vesztettünk-e sok energiát?
Akit nem szeretünk, azt nem is veszíthetjük el.
A rosszindulat egyrészt kíváncsivá, másrészt vakká tesz, az ember csak azt látja, amit látni akar.
Mikor mindenünk megvan, olyan, mintha nem lenne semmink.
Néha egy ember emléke fontosabb, mint az ember maga.
Minden okkal történik. A feladatunk az életben, hogy megtaláljuk ezt az okot. Néha szörnyűségek történnek. Tudod, ilyenkor úgy gondolod, hogy "Mégis mi jó sülhet ki ebből?" Néha olyan dolgok történnek, amiket nehéz elhinni, és képtelen vagy elfogadni az igazságot. Néha pedig meg is próbálod változtatni azt. De akármilyen rossznak néz ki a jelenlegi helyzet, van jó oldala is.
Sok születésnapi ajándékot még ki sem nyitottál, sok kézzel készített meglepetést, amit Istentől kaptál.
A "majdnem" kevés. A "majdnem" a semmivel egyenlő.
Ha meg tudjuk ölni az ellenségünket, de nem tudjuk leállítani őket, akkor mitől vagyunk jobbak?
Nem rettegsz hajóra szállni? Annyi ember veszett hajón! Így a polgár. S te nem rettegsz ágyba feküdni? Abban aztán még több veszett! Így a tengerész.
A cél olyan dolog, amit el akarok érni, és tőlem függ, hogy elérem-e. A vágy olyan dolog, amit el akarok érni, de nem tőlem függ, hogy el tudom-e érni.
Minél több látásmódot ismerjen meg az ember, és ki tudja választani ezek közül azt, amit sajátjának is elfogad.
A jobb nem mindenki számára jelent jót. Van, akinek rosszabb lesz.
Sose becsüld le, milyen rendkívül nehéz megítélni egy helyzetet egy másik ember szemszögéből!
A szerelem nem egyszerűsíthető le azoknak az okoknak a listájára, amelyek miatt megszeretünk valakit, és az okok listáját sem lehet szerelemmé összerakni.
Amikor a környezetünk egyszer lenyűgöz, másszor az idegeinkre megy, ugyanazokat a dolgokat látjuk egyszer így, másszor úgy, hasonlóan ahhoz, mint amikor beleszeretünk valakibe, és eleinte idegesítő szokásait kezdjük el a legjobban imádni. Akadozó párkapcsolatokban viszont a partnerek pont azt gyűlölik meg egymásban, amit a kapcsolat elején megszerettek.
A nők jobban tudnak titkot tartani, de a férfiakat a titkok kevésbé feszélyezik.
Van, hogy olyat keresünk, amit jobb nem meglelni.
Néha az a helyes cselekvés, ha valami rosszat teszünk.
Ne hasonlítsuk össze azt, ami nem összehasonlítható. Nem mindenki számára egyforma a boldogság vagy a boldogtalanság mércéje.
Hatalmunkban áll megváltoztatni a gondolatainkat. Nem független az akaratunktól, hogy valamit rózsaszínre vagy feketére festünk. Dolgozhatunk az elménken, hogy többé ne ártson nekünk: csak egy kis elszántság, kitartás, és módszeresség kell hozzá.
A körülményektől függ az, hogy valami méreg vagy nektár.
Jó, gonosz, hős, szörnyeteg... az igazság, barátom, csupán nézőpont kérdése.
Veszélyes lehet bemelegítés nélkül valaki más szemével látni a dolgokat.
Amikor valami véget ér, az mindig valami újnak a kezdetét jelenti, akkor is, ha éppen nem vesszük észre.
Az egyik házban az a jó, hogy egészen magas és új, a másikban meg az, hogy olyan kicsi és régi.
Aki nem tudja, hová tart, az minden úton célhoz ér.
Ami egyszerre kezdet és vég, az csak a jelenben érvényes.
A különbség a boldogság megtalálása és a boldog pillanatok között az, hogy hogyan értelmezed a dolgokat. Nagy felelősség, de valójában mi magunkon áll a boldogságunk, nem a körülöttünk élő embereken.
Azt állítani, hogy valami megtörténhet, piszok messze van attól, hogy meg is fog történni.
Az a fantasztikus a vízcseppekben, hogy mindig a legkisebb ellenállás felé haladnak. Az emberek éppen az ellenkezőjét teszik.
Az élet és a halál egyetlen fonal, ugyanaz a vonal más szemszögből nézve.
A megszokás olyan, mintha egy mókuskerékben pörögnénk. A természetes kreativitást és azt a fajta gondolkodást, amely új, a hagyományostól eltérő módon tekint egy-egy problémára, az oktatási rendszer és a munka világa kiöli az emberből. Egy tudatosan felépített és megélt átlépés más világokba azonban esélyt ad arra, hogy az ember új értékek, logikák mentén korábban számára elképzelhetetlen megoldásokra jusson.
A saját nézőpontok megkérdőjelezése, a komfortzónából való kilépés az egyik legnehezebb dolog a mindennapokban. Éppen ezért az emberek gyakran nem is teszik meg, pláne nem tudatosan.
Nem élheted az életed valaki más nézőpontjából nézve.
Amikor képesek vagyunk elszakadni valamitől, vagy új szögből szemügyre venni, a dolog elveszíti a hatalmát felettünk.
A mód, ahogyan a világot szemléljük, megváltoztatja azt, ahogyan ezeket a dolgokat látjuk. Vajon valóban távlatosan látunk a nézőpontunkból, vagy épp a nézőpontunk okozza a problémát? Ez a kérdés.
Ahogyan az életünk eseményeit értelmezzük, a perspektívánk határozza meg az elkövetkező reakciónkat - függetlenül attól, hogy lesz-e egyáltalán reakciónk, vagy csak ülünk ölbe tett kézzel. Ahová a fej megy, oda követi a test. A percepció megelőzi a cselekvést. A helyes cselekvés a helyes percepciót követi.
Úgy feledkezhetsz meg legkönnyebben a teljes képről, ha közelről nézed a dolgokat.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
