Ha azt hiszed, hogy minden rendben van, akkor valami biztosan nincs. Csak még nem szereztél róla tudomást.
Egyszer minden kegy véget ér.
Ostobaság ellentétes erőkről, egymással szemben álló oldalakról, egymást kiegészítő fogalmakban leírható valóságról beszélni, szamárság jóról és rosszról, mert minden rossz, vagy semmi nem az, mert a teljes valóság csak egyféleképp nézhető, folyamatos pusztulásként, permanens katasztrófaként, a katasztrófa a realitás, ebben élünk, a legkisebb szubatomi részecskétől a számunkra legnagyobb bolygónyi méretekig, minden.
Rossz szájízzel ne kezdjed a reggelt!
A pesszimisták és optimisták halálozási arányának különbsége lényegében megegyezik a dohányzók és nem dohányzók halálozási arányának különbségével.
Ne légy pesszimista; csak helyenként olyan az élet, mint a hétfő reggel.
Mindannyian született pesszimisták vagyunk, mert ez biztosítja fajunk fennmaradását. Készen kell állnunk a vészhelyzetekre. Ezért vagyunk hajlamosak a szépség helyett a negatívumot meglátni mindenben. Valaki egyszer megjegyezte, hogy öt negatív gondolatunkra csak egy pozitív jut. A mi kultúránkban azonban nem a hirtelen felbukkanó meteorit fog kinyírni bennünket, hanem olyan dolgok, mint a határidők meg a jelzáloghitelek. A költségvetési hiány elől nem lehet elfutni.
Keserves tapasztalataim arra tanítottak, hogy ne bízzak a jó dolgok tartósságában.
Az ember hús, vér és balsejtelem.
míg örök szerencsejáték világkezdet és világvég: aki tesz, tesz - kár, hogy bárhogy játszol, vesztesz...
A tenger mindig változik - és általában rosszabbra.
Ha már tapicskolsz a szarban, akkor menj a legmélyére.
Az élet: jó szar végek sorozata.
Nincs szomorúbb gondolat, mintha az jut eszünkbe, hogy valószínűleg még jönni fog oly idő is, midőn jelen napjainkra, melyek annyira szomorúaknak vagy ízetleneknek látszanak, vággyal fogunk visszatekinteni.
Az istenek mindig olyankor lepnek meg valami káprázatos örömmel, amikor új keservet tartogatnak számunkra a tarsolyukban. Buborékok vagyunk nekik, és élvezettel fújnak nagyra, mielőtt kipukkasztanának.
Hogy hová megyek, azt én nem tudom, Csak azt tudom, hogy nagy a fájdalom. Az élet nem ígér se rosszat, se jót.
Az életünk negatív, pozitív vagy semleges élmények sora. Ha túl sok mínuszom van, egyszerre csak elkezdem elvárni, valahogy belém idegződik, hogy a következő is biztosan negatív élmény lesz. Persze, ez nem így van, mert minden pillanat más pillanat, de az organizmus mégis elkezdi elvárni, hogy ami megtörtént, az újra jön.
Higgyenek nekem, ismerem az életet: minden jó előre el van zárva az ember elől.
Vége-hossza nincs azoknak a dolgoknak, amik rosszul alakulhatnak az ember életében.
"Maga annyira optimista!" mondják mások. Optimista volnék? Az optimista szerint a pohár félig tele van, a pesszimista szerint félig üres. A túlélés embere gyakorlatias, ő azt mondja: "Nevezzétek, ahogy akarjátok, csak töltsetek a pohárba." Én a pohár töltögetésében hiszek.
Kiteszem a szívemet a szemétbe, Egy ideje már nem nézek a szemébe, Annak, aki vicsorog tükörbe`, Így könnyebben hagyom benne a vödörbe`.
Olyan vagyok, mint egy hercegnő, akit a toronyszobába zártak. Már meg is van! Csak meg kell várnom, hogy a hajam nagyon-nagyon hosszú legyen, aztán jön a herceg, hogy megmentsen, és én csak leeresztem a hajam, hogy fel tudjon mászni. De tök mindegy, amilyen szerencsés vagyok, úgyis lezuhan.
Mindig a legrosszabbra számítok, és nem próbálok meg kitérni előle, inkább elébe állok, mint kövér gyerek a labda elé a kidobósban, hogy minél hamarabb eltalálják és kiessen.
A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul - az éhség, a szenvedés és a csalódás (...), az élet megváltozhatatlan törvényei.
Azok az emberek, akik sokat aggódnak, borús jövőképet festenek maguknak. A legrosszabbat várják, gyakran azért, hogy elkerüljék a meglepetéseket vagy csalódásokat, amikor a legrosszabb történik.
Nem fog semmit eladni az, aki a halálról beszél.
Csak szörnyű és kevésbé szörnyű létezik.
Krumplibogár. Sertéspestis, marhavész. Árvíz, szárazság, vörösiszap, sáska, cunami. A lényeg, hogy helyzet van folyamatosan: a válság örök, tartós és állandó.
Én az élet dolgait két részre osztom: rettenetesre és nyomorúságosra. Ez a két kategória létezik. Rettenetes alatt olyan végletes helyzetet értek, ha valaki vak vagy nyomorék, és így csinálja végig az életét. Bármi, ami ezen kívül esik, az nyomorúságos, úgyhogy ha szerencsével túljutsz az életen, akkor örülj, hogy nyomorúságos lehettél.
Nincs a világon olyan rossz dolog, aminél még rosszabb ne lehetne!
Én olyan pesszimista vagyok, hogy ha a legrosszabb nem következik be, akkor boldognak érzem magam. Az optimisták gyakran szenvednek, mert ők állandóan csalódnak. Engem viszont mindennap nagyon pozitív meglepetések érnek.
A jövő sötét hely. Ott mindnyájan meghalunk.
Minden nap, amikor felkelsz, döntést kell hoznod. Dönthetsz úgy, hogy haragban leszel világgal, vagy dönthetsz úgy is, hogy mindez nem fog rád hatni.
Mindig a legrosszabbra számítunk, hogy elviselhessük azt, amit bekövetkezik.
A negatív gondolkodás olyan, mint az elme kanyarója. Nem viszket, de elégedetlenséget okoz.
A negatív hozzáállás olyan, mint a dohányfüst: betölti a rendelkezésre álló teret és kárt tesz a többiekben is. Ha pedig kinyitod a szobában az ablakot és beengeded a tiszta levegőt, hogy fél perc alatt eltüntesse a büdös füstöt: na, ez a pozitív gondolkodás!
Gondolkodásmódunk befolyásolja a tetteinket, a viselkedésünket és a szavainkat. Ha pesszimista, kishitű és negatív a beállítottságunk, akkor ezt negatív szavakkal és viselkedéssel fogjuk kifejezni. Ekkor inkább a probléma részeseivé válunk, nem pedig a megoldáshoz járulunk hozzá.
Számíts a legrosszabbra és reménykedj a legjobban.
A nem kell mindig jól járni filozófiája nálunk olyannyira kódolva van családilag, hogy a mindiget bátran kicserélhetjük sohára. Ha valami könnyen jött, gyorsan és sikeresen, halálba szorongtam magam azon, hogy mi lesz az ára. Nem kellett gyakran, mert a dolgok többnyire nem jöttek gyorsan, sikeresen és könnyen. Ez a családi attitűd arra mindenképpen jó, hogy általa elfogadóbbak, kicsit türelmesebbek legyünk egymás iránt.
Amikor ezt kimondjuk: "volt már rosszabb", akkor rendszerint visszatér a Legrosszabb.
A pesszimista és optimista emberek gyakran vonzzák egymást. Az optimista szerint a pohár félig tele van, a pesszimista szerint viszont félig üres. Az optimista a lehetőségeket, a pesszimista a problémákat veszi észre. Mindannyiunkra jellemző, hogy milyen a beállítottságunk, ám ennek gyakran nem vagyunk tudatában.
A pesszimizmus és a negatív hozzáállás csak arra garancia, hogy soha ne tudj felülkerekedni a körülményeken.
Mindenről telibe rossz véleményem volt, de nem ezeket a dolgokat néztem. Nem a "mindent". Hanem félre.
Az optimista kijelenti, hogy a lehetséges legjobb világban élünk, a pesszimista tart attól, hogy ez igaz.
Tudod, mi a legrosszabb? Gondolkozni. Ha jó dolgokra gondolsz, hiányérzeted lesz, ha rosszakra, akkor elmegy a kedved.
Nyílnak az ágon a szilvavirágok - de hullanak holnap.
Az optimista szerint ez a lehető világok legjobbika; a pesszimista sóhajt egyet, s egyetért vele.
Ha elkerül egy rossz, ne örülj, mert úgyis jön a következő.
A gondolat mindig pesszimista, csak az akarat optimista.
Aki fölfelé él, azt a bajok, nehézségek, küzdelmek erősítik. Aki lefelé él, azt ugyanezek gyengítik, és előbb-utóbb szétmorzsolják.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
