Ha ennyire ragaszkodsz a haraghoz, el fog pusztítani téged.
Haragudni szabad, de megsértődni sohasem.
Akármilyen nehéz is, próbáld túltenni magad a téged ért sértéseken. Hidd el, te jársz jobban: rengeteg energiádba kerül folyton emlékeztetned magad rá, hogy miért is haragszol valakire.
Nagy haragjaink folyóját kis sérelmeink patakjai táplálják.
Nincs rosszabb annál, mint ha egy veszekedés során kifogysz a replikákból, és egyszer csak ott állsz üres szájjal.
Mondd meg, ki sértett meg, s megmondom, mi lett belőled.
Azt a következtetést vontam le, hogy a gyűlölet csak teher. Az élet túl rövid az állandó gyűlölködéshez. Egyszerűen nem ér annyit.
Olyan szavakat kiabáltunk egymásra, amiket ha felhőkké sodort össze a szél, napokig savas eső hullott.
A demokrácia túlértékelt. A bosszú sosem a nagyobb jóról szól. Egy belső szükséglet, amit ki kell elégítenünk, vagy elvesztjük a fókuszt.
Bosszúért bosszúval fizetni haszontalan: az semmit be nem gyógyít.
A düh (...) néha nagyon is hasznos szenvedély. Egy dühös ember sohasem fél annyira, mint egyébként.
Ha bosszút esküszöl, akkor csak veszíteni tudsz.
A gyűlölet hatékony önfegyelmező eszköz.
Aki forró fejjel cselekszik, az a végén megüti magát.
Az engesztelhetetlenség igazából csak annak árt, aki nem hajlandó megbocsátani. Az engesztelhetetlenség olyan, mintha mérget vennénk be abban a reményben, hogy a másik fog meghalni.
Egy másik dolog, ami a szégyenhez kapcsolódik: a bosszú. Ha valaki megszégyenít engem, akkor bosszút akarok állni.
A bosszú méreg. A bosszú az ostobák és az őrültek eszköze.
Mit tegyünk, ha a párunk leordítja a fejünket, pedig nem is mi hibáztunk, hanem ő? Higgadt, halk hangon jelentsük ki, hogy megértjük, amit mond, de ki kell mennünk vécére, mindjárt jövünk. (A vizelési ingerrel soha senki nem tud vitatkozni.)
Az ember nem lehet egyszerre dühös és sértődött: a harag azonnal kifejeződik, míg a sértődöttség bosszúvágyként hosszú ideig munkál.
Az öneszmélet a szemlélt lelki tartalom színét megfakítja; ha szemlélem magamat dühömben, nem tudok igazán dühös lenni.
A gyűlölet még soha nem oldott meg semmit. A nyugalom igen.
A neheztelés habarcs, ami a magány tégláit összetartja az elidegenedés rideg falában.
A múltat nem lehet lezárni. Ahhoz kevés egy élet. Csak megbosszulni lehet.
Ó, gyűlölet! Az egyetlen, ami kitart.
A bosszú kétélű fegyver. Rendszerint a visszájára fordul, és a bosszúállón is sebet ejt.
A keserűség rosszabb a haragnál, mert olyan harag, amely mélyebb, higgadtabb, fájdalmasabban tudatos érzéssé jegesedett.
A bosszúság olyan harag, amely fél megmutatkozni: tehetetlen düh, amelyen megérzik a tehetetlenség.
A bosszú a rosszul irányított érzelmek végterméke.
A gyűlölet fényesebben ragyog bármilyen tűznél, és mélyebbre vág bármely kardnál.
Nyilvánvaló emberi sajátosság, hogy a saját nyűgünket, nyavalyánkat valaki máson verjük le. Ez nem feltétlenül szándékos. De aztán mindig megkapod a kijózanító mondatot: "Ha magaddal van bajod, ne rám legyél mérges!"
A gyűlölet és a harag olyan gyorsan felemészti a szeretetet, mint a rozsda a kert végében lévő régi vasszéket.
Az élet egyik legnagyobb tragédiája az, ha végig kell néznünk, hogyan hullik szét a kapcsolatunk egy olyan probléma miatt, amit meg lehetett volna oldani egy intelligens, felnőttekhez méltó beszélgetéssel.
A vereség mindig haragot szül.
A méreg olyan, mint a vízi hulla: mindig a felszínen úszik.
A harag hasznosabb, mint a kétségbeesés.
A harag olyan, mint a villogó piros lámpa az autó műszerfalán: jelzi, hogy valahol zavar támadt.
A harag válaszreakció életünknek olyan eseményeire, amelyek bosszúságot, csalódást, fájdalmat vagy egyéb kellemetlenséget okoznak. A harag, amely a csalódás, megbántottság, elutasítottság, szégyen és más hasonló érzések együttese, a szeretet érzésének ellentéte.
A nehezteléssel az a valódi probléma, hogy lassan, de folyamatosan terjed, mint a rozsda, és csendesen felzabálja a párkapcsolatot.
A test fő alkotóeleme a víz, a szív fő alkotóeleme a harag. Az indulat, amiből görcsbe rándul az állkapocs, amitől megcsikordulnak az összecsapódó őrlőfogak, és ami állandó rettentő helyzetbe sodorja az embert.
Az embereknek úgy kell ártani, hogy ne lehessen félni a bosszútól.
A bosszú örök köre: fájdalomra válaszul fájdalmat okozunk.
Ha az ember kijön a sodrából, az védtelenné teszi. Soha nem tudhatja, milyen baj érheti.
Sokszor azok a leghajlamosabbak az indulatkitörésekre, akik okosnak, olvasottnak tartják magukat, vagy mások, különösen a férfiak fölé helyezik magukat. Nagyon súlyos vétek, és fölöttébb kellemetlen, ha egy nő heves dührohamban tör ki.
A férfiak nem szeretik, ha a nők kijönnek a sodrukból, és igyekeznek megbüntetni őket ezért. Nagyon hamar eljutnak odáig, hogy a legrosszabbat feltételezik a nőkről.
Ha az ember túlzottan uralkodik az indulatain, azzal csak ront a helyzeten. A gyerekeknél ezt időről időre megtapasztaltam: minél inkább elnyomja őket az ember, annál nagyobbat robban az indulat, mert végül úgyis kitör belőlük.
A harag kevésbé komplikált, mint a félelem; a védekezés biztonságosabb, mint a kiszolgáltatottság.
Nincs vigasz a dühben. A düh emészti a lelket, míg már nem is marad lélek.
A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyűbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól.
Ha egyszer elfog bennünket a harci kedv, gyakran nem teszünk különbséget aközött, hogy ki mérgesített fel, és aközött, hogy ki szenvedi el megtorlásunk következményeit.
A bosszú (...) ahhoz a kőhöz hasonlít, amely, miután az ember keservesen felgörgette a hegytetőre, annál hatalmasabb erőszakkal robog vissza rá, és töri el azokat a csontokat, amelyeket izmai mozgásba lendítettek.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
