A tanévkezdet még a legszenvedélyesebb nyári párkapcsolatnak is képes hatékonyan véget vetni.
Egyetlen dolog van, amit megtehetsz, ha egy férfi el akar hagyni. Segítesz neki csomagolni!
A szakítás megtanít arra, hogy széthúzd az időt, mint egy függönyt, és a résen beláss a múltba. A szakítás határ. Döntened kell: befejezés vagy lehetőség.
Tépj ki a szívemből mindent, ami rád emlékeztet (...). Átkozom a napot, amikor beléd szerettem.
Nincs rendben valami ezen a világon a szerelemmel. Olyan megfoghatatlan, olyan rövid, és egyből eltörik, mint valami kis porceláncsésze.
A kapcsolatok nem azért érnek véget, mert két ember valami rosszat tett egymásnak, hanem azért, mert két emberben valami rossz egymásnak.
Mindent megtettem, hogy boldoggá tegyem, hogy velem maradjon. Nem tudtam, hogy ha valaki tényleg menni akar, azt nem lehet visszatartani.
A szerelem, amit éreztem, nagy volt és valóságos, fájdalmas ugyan, de megváltoztatta az egyéniségemet.
Nem én voltam a fejedben élő lány. És te sem a fejemben élő fiú. Szerintem mindketten tudtuk ezt.
Mindig azt érezzük, hogy csak egy embert szerethetünk a világon, aztán találunk valaki mást, és nem is értjük, miért ijedtünk be annyira korábban.
Mindig is vágytam rá, hogy szeresen valaki, olyan nagyon, ahogy te szeretsz, és jobban vágyom azokra az emlékekre, mint egy jövőre, amelyben eltipornám őket.
Kérem az elengedést kérem hogy legyen vég kérem hogy ne legyen remény ne legyen újrakezdés ne legyen küzdés kérem a búcsút kérem a békét kérem a csöndet kérem az árnyékát az egyedüllétnek.
Amikor elhagytalak ugyanolyan egyedül maradtam mint veled voltam de ez így most mennyivel igazabb.
Már ajtót se hagytam nyitva elgyászoltalak s veled együtt azt a magamat aki az ajtót még nyitva hagyta.
Nem az tör össze, ha túlságosan függsz tőlem, hanem az, ha elhagysz.
Elhagyott engem. Megölte magában a múltat, és új életet kezdett. (...) Elment, és elvitte magával a lelkemet. Mindössze fájó ürességet hagyott bennem.
Nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer, hogy válni kell.
Hagyjuk a drámát, hisz nem ő a Nagy Ő, Nagy baj volt az agyával, nagy á-val: "Ágyő!".
Másnap éjszaka egy buszból integet. Visszaintegetsz, de nem veszel jegyet. Nem látja senki más a könnytörölgetőt. A busz már elment rég, de te még látod őt.
Minden szakításba belehal egy kicsit az ember, de aztán valahogy mindig fel tud állni és menni tovább.
Miután egy nő elveszít egy szeretőt, érzelmileg stabilizálódnia kell, ami sajnos időigényes folyamat. Ilyenkor nagyon sebezhető. Ha valaki egy kicsit is figyel rá, könnyen észreveszi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj.
Egy nőt akkor éri a legnagyobb csapás, ha a szeretője után a férjét is elveszíti.
Férfi érvek női érvek tél csöndje.
Egy válás még nem a világ, de ezt azok mondják, akik még sosem váltak.
Zárójelbe tettem, áthúztam, végül kiradíroztam a neved. De a papíron maradt morzsákat még mindig nem merem elfújni.
Ha tudtam volna, hogy ennyire szeretem, sokkal jobban szerettem volna.
Mindössze arra emlékszem, hogy rémesen megbántottam. Voltaképp sosem adtam rá magyarázatot, hogy miért nem találkozhatunk többé, csak egy reggel eljöttem a lakásából, aztán nem válaszoltam a hívásaira, és tökéletesen megszakítottam vele minden kapcsolatot.
Mivel szeretnél, ha nincsen szíved? Azért jöttem, hogy elvigyelek. Ülj mellém, én majd vezetek! Hazamegyünk, megvan a helyed, kapsz tőlem majd egy másik szívet!
Egyedül alszom, a párnád még meleg. Bújnék hozzád, hogy érezzelek, álmomban fogom a kezed, és reggel a tegnappal ébredek.
Ugyanaz a napsugár olvadt az arcunkra: lesültünk. Én pár nap múlva levakartam; már nem akartam olyan lenni, mint te.
Szakítás után üres maradtam mindig, mint egy kipakolt, elhagyott lakás. Maradt a szekrények, a szőnyegek sziluettje, a közös élet körberajzolt tere, megannyi szétfolyó emlékkontúr...
Egy szerelem csak akkor marad meg virágában, ha kinyílásakor letépjük.
Lehet, hogy haldokló bolygók voltunk (...), és vonzott minket a sötétség. (...) Amikor összeütköztünk, visszalöktük egymást égi pályánkra, hogy ott keringjünk tovább. Most ennek jött el az ideje: hogy ki-ki visszatérjen a maga pályájára.
Ez az, amit soha nem mondanak el nekünk a love storykról: hogy ha egy kapcsolat véget ér, az nem azt jelenti, hogy kudarcba fulladt. Ahogy a cseresznyés pite sem vall kudarcot csak azért, mert megesszük az utolsó szemig. Maga a tökély úgy, ahogy van, addig, ameddig van, aztán nincs tovább. És hogy megosztod valakivel azt, ami a legigazabb, legőszintébb benned... hát, az csuda finom szelete az életnek! Olyan szelete, amit magammal viszek a "majd egyszer" eljövő szép napjaimra.
Sírj, ahogy sírtam rég, Várj, mindig várj, ahogy vártam rád, Félj, ahogy féltem rég, Szabadság szárnyain engedj tovább.
Talán a szíved mélyén tudod, hogy ő volt életed nagy szerelme és nagy hiba volt szakítani vele.
Bármilyen szétválás szomorúságot okoz, mert nem így terveztük, nem így képzeltük az életünket.
A szerelem és a szeretet (...) sohasem múlik el nyomtalanul, legfeljebb átalakul: a kapcsolat végén barátsággá, vagy ellenséges gyűlöletté mutálódik.
Ilyen érzés a szabadság? Nem tetszik. Nem akarok tőled szabad lenni, mert csak veled vagyok élő.
Még meg sem köszöntem neked (...). Köszönöm, hogy megadtál nekem mindent, amire vágytam, szerelmet, ami felemészt, és szenvedélyt, kalandot. Nincs semmi más, amit úgy akarnék, mint hogy ez örökké tartson. De nem lehet. Most láthatlak utoljára, búcsút kell vennünk, szeretlek, de el kell engedjelek.
Nem tudok olyan emberrel lenni, aki amikor rám néz, csak egy törött játékot lát.
Amikor valakivel szakítanak, és egy dal a szerelmére emlékezteti, először utálja, de aztán felidézi az összes szép, közös emléket.
Érzelmi szempontból soha sincs alkalmas idő arra, hogy az elképzelt álomfiúnk szakítson velünk.
Ez az első előnye annak, ha egyedül élünk: minden hiúság fölösleges ballasztnak bizonyul.
Egy mély nyomot hagyott karmikus pecsétet is fel lehet oldani. Életeken át hatással volt a kapcsolatunkra, de az akkor volt, most meg most van.
A mostani világban nem kell fizikailag meghalni ahhoz, hogy szétváljatok, habár a válás mindenképpen valaminek a végét, mondhatni, a halálát jelenti.
Azért lelépni egy házasságból, felforgatni a családot, mert a szerelem és a vágy elmúlt - igaz, nem tettünk meg mindent azért, hogy visszaszerezzük -, nem túl bölcs dolog. Ha ugyanis nem tanuljuk meg, hogyan kell megőrizni a szerelmet és a vágyat, akkor a következő kapcsolatunkban sem indulunk jó esélyekkel.
A szeretet nem ismeri fel önnön mélységét, míg az elválás órája el nem következik.
Mindig szomorú elveszítenünk azt, akiről úgy hittük, hogy az egész életüket együtt fogjuk vele tölteni. Előbb-utóbb azonban eljön az idő, amikor össze kell szedni a szép emlékeket és elengedni a rosszakat, hogy nekiláthassunk az újabb szép emlékek gyűjtésének.
Ha egy kapcsolat rosszul végződik (...), az rögzül az ember zsigereiben; akár szeretné, akár nem.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
Elküldöm egy barátomnak
