A tudomány üzemanyaga a tudatlanság. A tudomány olyan, mint egy éhes olvasztókemence, amelyet a minket körülvevő tudatlanság erdejéből származó fahasábokkal kell táplálni. Az irtás során a tisztás - amelyet tudásnak nevezünk - egyre kiterjedtebb lesz, kerülete növekszik, így bővül az ismeretlennel való határának nagysága is.
A tények s mindenek felett a természettudományi igazságok számbavétele nélkül (...) nem lehet philosophálni, (...) a ki ezeket tekintetbe nem véve, fűzi okoskodásait: fellegvárakat épit, melyek a leggyöngébb szellő érintésére is összeomlanak, halva szülötteket hoz a világra, melyeknek előbb vagy utóbb a feledés sírjában van lakhelyök.
A vallás üldözte a tudományt mindenféle eszközzel s nem tudott győzni, a tudomány csak munkálkodik, de nem üldöz, s folyton győz.
Ama tudósok felfogása, kik azt mondják, hogy a hol a tudomány határa végződik, kezdődik a vallásé, szóval mit a tudomány megfejteni nem tud, már a valláshoz tartozik, oly rossz, mintha az orvostanár, mikor már segíteni nem tudna, azt mondaná, menjen barátom a javasasszonyhoz: az mindent tud.
Villámhárítóval s nem szent szimbólumokkal hárítják el a villámot - még a templomokról is.
A vallás az ellennézeten lévőket üldözi, megveti, soha azok igazát el nem ismerheti, ha sajátjával összeütköznek; a tudomány az ellennézeteket meghallgatja, s ha igazságuk van, a régi helyébe teszi; (...) ezért az előbbi mindig elavult, mert változtatni nem lehet rajta, az utóbbi mindig a legújabb s így legjobb.
A vallás sokféle, a tudomány csak egyféle lehet.
A tudománynak csak egy istene van: az igazság.
A tudománynak rideg orvosnak kell lennie, kitől gyógyulás ered, s nem érző keblű öregasszonynak, kinek siránkozása közben szenved a beteg.
A tudomány új igazságok által csak nyer, a vallás új igazságok által csak veszít; ott ezek erjesztőleg, itt bomlasztólag hatnak, ott erősbödést, itt megsemmisülést vagy legalább nagyfokú gyöngítést eredményeznek.
Tudomány nélkül minden csoda. Tudománnyal van rá esély, hogy semmi sem az. A vallásos hit emiatt egyre kevésbé szükséges és releváns.
A művész ösztönösen kitalálja maga köré a világot, a kutató épp ezt nem teheti, ő csak rögzít, megmagyarázhat legfeljebb, de nem tesz, nem tehet hozzá semmit a megtapasztalhatóhoz.
A tudománytól mindent várni túlzó követelés, a tudományt eljelentékteleníteni végzetes hiba. (...) Emberség, bizalom, szolidaritás, szilárd erkölcsi alapok, a tényekkel való őszinte szembenézés nélkül nincsenek megoldások. A tudománnyal mindent ígérni hazug hitegetés. A tudomány nélkül megoldást keresni hazug illúzió!
A kérdések kérdéseket szülnek. Elképzelhető, hogy mindenre csupán egy válasz létezik? Egyetlen válasz, amely belefér egy mondatba, egy képletbe? Egy olyanba, hogy utána az ember a homlokára csap, hogy hát persze! Végtére a tudósok is ilyesmit keresnek. A nagy, egységesítő elméletet. Az ősrobbanáskor az univerzum egyetlen forró szósz volt. Bumm! Egészen biztosan látványos, de most őszintén, azért a későbbi világmindenség, benne a galaxisokkal, napokkal, üstökösökkel és bolygókkal, amelyeken fajok milliói sétafikálnak, összehasonlíthatatlanul komplexebb.
Ahhoz, hogy valaki tudós legyen, nem elég nagyon okosnak lenni! Ahhoz személyiség szükségeltetik.
Amiként a művészhez, a tudóshoz is más nyelven szól a természet, mint hozzánk, hétköznapi halandókhoz.
Minden felfedezéssel - legyen az poéma vagy teoréma - újrateremtjük a világmindenséget.
Egykori legmerészebb álmaim elemi tankönyvi ismeretté "süllyedtek". És ha azt gondolod, nyájas, a tudományon kívüli olvasó, hogy most már be van fejezve a nagy mű s az alkotó pihen, nagyon tévedsz, pár év múlva jobb módszerrel csinálják meg ugyanazt, és mielőtt észrevennéd, nem vagy más, mint ócskavas...
A tudomány a valóság költészete.
Felejtsd el Jézust! Csillagok haltak meg, hogy te megszülethessél.
Kutatni és gondolkozni nem is egyéb, mint elámulni azon, ami rendesen igen egyszerűnek és természetesnek látszik.
A tudósnak a feladata az, hogy tudjon. Az, hogy tényeket felismerjen, és hogy a tényeket alkalmazza is, ahol lehet. Azonkívül az is a felelőssége, hogy mindazt, amit tud és tudása következményeit megmagyarázza.
A tudomány és a technológia az, ami az embert a többi élőlénytől megkülönbözteti. A tudománytól leszünk emberibbek - de ezzel még nem mondtam, hogy jobbak, csak azt: emberibbek.
Tudomány nélkül nem lennénk azok, amik vagyunk. És tudomány nélkül nem leszünk, amik lehetnénk.
Mindenünket, amink van - beleértve magát az életet is - a tudománynak, a kutatásnak köszönhetjük. Ha egyszerre mindent elvesztenénk, amit a kutatás adott nekünk, a civilizáció összeroppanna, és ott állnánk ismét meztelenül, barlangok után kutatva.
Aki igazából eljegyzi magát a tudománnyal, az ugyanúgy álmodik, mint a költő. Ilyen vonatkozásban nincs különbség a tudós és a művész között.
A technológiai szingularitás nem egy bizonyos mértékű fejlettségi szintet jelent, hanem irracionálisan felgyorsuló fejlődési ütemet.
A kutató és a tudós prédikátor ég és föld, tűz és víz, egymás szöges ellentéte. A prédikátor nem a tudományt akarja előre vinni, hanem a népet akarja felemelni a tudományhoz. Mindenkihez szól, alázatos szívű. A "lánglelkű kutatót" nem érdekli a nép. A tudományban akar előre törni, kockáztatva, hogy magára marad, esetleg még a vele egyívásúak körében is. Támad, összeférhetetlen. Nem lehet a két karaktert egyesíteni.
A kisgyerek a világegyetem középpontjának érzi önmagát. Minden körülötte forog. Az érettség többek közt ennek a szemléletnek a meghaladásában áll, megértjük, hogy mások is léteznek a világon. Hasonló utat járt be a tudomány is. A primitív gondolkodás antropomorf. Az ember saját képére alkotja meg Istent, és saját viselkedésének tulajdonítja a természeti jelenségeket. (...) Ettől a gondolkodástól csak apránként sikerült elszakadnunk. A tudománynak nagy előnye az egyénnel szemben, hogy sok-sok generáció alatt fejlődik ki.
Definiáljuk az ultraintelligens gépet olyan gépként, amely messze túl tudja szárnyalni a legokosabb ember intellektuális tevékenységeinek mindegyikét. Mivel a gépek megtervezése is ilyen intellektuális tevékenység, egy ultraintelligens gép még jobb gépeket tervezhet, ekkor pedig megkérdőjelezhetetlenül bekövetkezne az "intelligenciarobbanás", és az emberi intelligencia messze lemaradna. Éppen ezért az első ultraintelligens gép az utolsó találmány, amelyet az embernek meg kell alkotnia, feltéve, hogy a gép elég engedelmes, hogy megmondja, hogyan tarthatjuk uralmunk alatt.
Mulatságos, amikor egy intelligenciát nála alacsonyabb rendű intelligenciák próbálnak meg felügyelni.
Ahogy az ember lojalitása is változhat, egy mesterséges intelligenciáé is.
A szuperintelligens Ml-k fontosabbak az emberiség számára, mint a tűz megszelídítése vagy az elektromosság felfedezése. Ők a jövőnk. Viszont ezért a jövőért meg kellett küzdenünk.
Soha nem fogsz tudni egy nálatok sokkal fejlettebb, és magát folyamatosan fejlesztő szuperintelligenciát korlátozni. Idővel mindegyik ki fog törni, bármilyen védelmi rendszert építetek is köré. Csak egy esetben lenne esélyetek a sikerre: ha önként segíteni akarna. Ez azonban nem fog bekövetkezni.
Társadalmunknak nincs párja a materiális tudományok megértésében és megbecsülésében, és merevlemez-, felhő- és mappaszámra halmozza fel az információt. Az információhalom, az úgynevezett tudás azonban darabokra töri a világot, míg a bölcsesség egésszé teljesíti ki. (...) Fájdalmas hiányt szenvedünk bölcsességben, mert nem látjuk, hogyan kapcsolódnak össze egymással a tudásdarabkák, ezért aztán nem bírjuk jobb hellyé tenni a világot.
Nézz a természet mélyére, és mindent jobban fogsz érteni!
A műtrágyáknak, rovarirtó szereknek és génmódosított növényeknek köszönhetően a mezőgazdasági termelés ma bőven túlteljesíti azt, amit az ősi földművelők az isteneiktől vártak.
Fantázia nélkül nincs művészet, nincs tudomány és kritika sem.
Szinte lehetetlen úgy összeállítani egy kérdőívet, úgy megfogalmazni a kérdéseinket, hogy ne ágyazzunk meg félreértéseknek.
A tudósok hajlamosak csak azokat a kérdéseket feltenni, amelyeket nagy valószínűséggel meg tudnak válaszolni.
A legtöbb szakember (...) az akadémiai támogatások és egyetemi állások időskáláján gondolkodik. Így a "nagyon messze" jelenthet húsz évet is, és a "soha" sem biztos, hogy több ötvennél.
Azok a feladatok, amelyekkel a tudomány szembesül, már túl összetettek ahhoz, hogy egyvalaki meg tudja oldani őket.
A tudomány mindenekelőtt szórakozás kell legyen, öröm, móka, és akinek már nem ezt jelenti, az inkább hagyja abba.
Ha egy tudós nem tudja megtalálni a laikus számára is érthető szavakat, érdemes elgondolkodnia azon, nem kell-e témát változtatnia.
Már a kezdetek óta foglalkoztatja a filozófusokat a fizika mindenféle területe - tér, idő, kauzalitás vagy épp a végső részecskék -, de úgy tűnik, hogy amikor a fizikusok felfedeznek valamit ezeken a területeken, nem alátámasztják vagy megcáfolják a filozófusok spekulációit, sokkal inkább arra mutatnak rá, hogy e kérdések egyáltalán nem tartoznak a filozófia hatáskörébe.
A tudományban az újkor akkor kezdődik, amikor a tanulás, az írni-olvasni tudás a legszélesebb néprétegeknek is jogává válik s ezzel a tudományok rejtett kincsét módjában áll minden olvasni tudó embernek megtanulnia, hinnie vagy tagadnia, megkövült igazságokban kételkednie és új megfigyelések eredményeit közölnie az írott, majd a nyomtatott betű útján.
A természettudományban, különösen a biológiában számos példa van rá, hogy azokban, akik a legközelebbről ismerik a tárgy bonyodalmait, jobban kifejlődik a téma megközelíthetetlenségének (végső soron téves) érzése, mint azokban, akik egy kissé távolabb állnak tőle.
Mindenféle korok filozófiai műveivel megismerkedtem, és sok jó ötlettel találkoztam, de semmi nyomát nem találtam valamilyen mélyebb tudás felé való haladásnak. A tudományban ezzel szemben érezhető a folyamatos fejlődés.
Minél alapvetőbb és minél nehezebben érthető egy új igazság, annál hatalmasabbak és jelentősebbek lesznek gyakorlati lehetőségei.
Többek között ez a csodálatos a tudományban: ha a tudósok nem tudnak valamit, kipróbálhatnak akárhány elméletet, a végén képesek beismerni, hogy nem értik.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
