Természetesen létezik a Mikulás. Csak arról van szó, hogy senki sem tudja egyedül megcsinálni azt a munkát, ami rá hárul. Ezért van az, hogy mindenki Mikulás. Én is, te is.
Virgácsot senkinek nem adnék. Inkább a dicsérő szó pedagógiai sikerében hiszek.
Ablakokban csizma ásít, itt egy cipő, ott egy másik. (...) A Mikulás mindent tud, lesz, akinek virgács jut!
Morcos felhő hinti pelyhét, estére már mély a hó. Zúgó szélnek fittyet hányva útnak indul Télapó.
A kicsi Jézuska nagyon szereti a jó gyerekeket, de csak esténkint száll le a földre, a mikor ti már alusztok. Aztán mi lenne, ha ő kérdezne meg minden gyereket: jó vagy-e, rossz-e? Mind azt felelné: jó. Hej, hiszen ha úgy volna, barátom! De sok rossz gyerek van ám a világon! És azoknak is épenúgy hozzon ajándékot, mint a jóknak? Na szólj, igazság volna ez?
Kiszakadt egy felhő, hullik már a hó. Jégcsap tűvel varrja a jó Télapó. Akárhogy is varrja, csak nagyobb lesz rajta az a szakadás, meg is unja egykettőre a foltozgatást.
Korbács, virgács, poroló: Rossz gyereknek az való!
Isten hozott hozzánk, kedves öregünk! Ó, mennyi szépet s jót hozál mi nékünk! Áldott a lépésed, Az érkezésed, Kedves Mikulás, Drága Mikulás!
Porcukorral tele zsákom kihasadt egy jeges ágon, szánom fennakadt a vámon - nem jöhetek. Szánom-bánom.
Ha valakinek ajándékot adsz vagy elénekelsz neki egy dalt, segítesz a Mikulásnak. Számomra erről szól ez az ünnep.
Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban.
Hóval lepett égi úton Mikulás már útra kél, csillagok szállnak fölötte, s vígan fut véle a szél.
A Mikulás úr nem ismer tréfát és nagy megkülönböztetéseket tesz a gyermekek között. Igazi Janus-fej, ugyanegy időben mosolyog az egyik arca az egyik gyerekre s haragos a másik a másikra.
Hull a hó, hull a hó, mennyi apró télapó! Igaziak, elevenek, Izgő-mozgó hóemberek. Nagykabátjuk csupa hó. Honnan e sok télapó?
Télapóka öreg bácsi, hóhegyeken éldegél. Hóból van a palotája, kilenc tornya égig ér.
Csak azt nem értem (...), hogy minek vannak tele a boltok Mikulás-csomagokkal, mikor azokat úgyis az igazi Mikulás hozza majd... Biztos a boltosok így tisztelegnek a Mikulás nagysága előtt.
Csomagol Télapó, Lejárt az ideje. Tenger sok a dolga, kapkod, fő a feje.
Kipp-kopp, kipp-kopp, ki van az ajtóban? (...) Itt van már a nagyszakállú Télapó! Csupa hó! Puttonyában dió, mogyoró!
Van ám nagy-nagy izgulás, Suttogás meg pirulás, Hogy jön-e a Mikulás. Ragyog a hó, mint a prizma, Ablakban a sok kis csizma, Sokan várnak kipirulva, Csacsogva, bízva, izgulva, Gyere hozzánk, Mikulás!
Égi úton fúj szél, hulldogál a hó. Nem bánja azt, útrakél Mikulás apó.
A Mikulás gyorsan eljő, feje felett nagy hófelhő. Rénszarvasok húzzák szánját, hó csipkézi a bundáját.
Itt van már a Télapó, Tele van a zsákja, Mosolyog az arca Örömünket látva.
Suttog a fenyves, zöld erdő, Télapó is már eljő. Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő.
Elfelejtette jelszavát?
vagy
Rendszer
